vetnének ki szolgáltatás helyett, már amennyiben hatályba lépne a budapesti parkolást szabályozó rendelet. A tervezet szerint a parkolási díj felső határa jövő januártól 75 százalékkal emelkedne, azaz elképesztően sokat – kerülettől függően – 200, 400, 600, illetve 800 forintot kellene fizetni egyórányi megállásért.
A céllal, nevezetesen, hogy kevesebb autó legyen a belvárosban, és ezzel élhetőbbé váljon Budapest, természetesen egyet lehet érteni. De mit tegyen ebben a helyzetben az autós? Hagyja otthon gépkocsiját? Igen ám, de nincs olyan jól működő tömegközlekedés, amely fel tudná szívni az autóról BKV-ra váltók tömegeit. A közlekedési vállalat amúgy is krónikus pénzügyi deficittel küzd, a főváros és a kormány egymásra mutogat, mi több, néha eszközként használják fel a vállalatot az egymás elleni lobbiharchoz. Rossz nyelvek szerint az államnak nem is bántja annyira a szemét a BKV sanyarú helyzete, hiszen így legalább több adó folyik be a benzináron keresztül.
Ráadásul a forgalmasabb közlekedési csomópontokon sem épültek meg azok a nagy parkolók, parkolóházak, amelyek a nyugati nagyvárosokban bevett „parkolj és utazz” (park and ride) rendszer elterjedését elősegítették. Pedig az utcák zsúfoltságát, uram bocsá’, úgy is lehetne enyhíteni, hogy több mélygarázst építenek. De e téren sincs haladás. Nem mellesleg, jelenleg az utcai fizetős parkolókban álló autókat sem őrzik, a befizetett pénzért csak helyet kapunk (jó esetben), szolgáltatást azonban nem.
Úgy tűnik tehát, hogy a fővárosi rendeletalkotók fordítva ülnek a lovon: előbb kívánnak egy újabb kvázi adót kivetni az autósokra, és csak utána szándékoznak (már, ha egyáltalán szándékoznak) megteremteni az ehhez szükséges infrastruktúrát. A jelenleginél lényegesen jobb úthálózat, parkolóházak és tömegközlekedés nélkül azonban a tervezett díjemelés lényegében nem más, mint a választópolgár hergelése.
