A turkálás korlátai

Juditéknál a tanácsadással foglalkozó cég telephelye és a család lakhelye egy házban van ugyan, de szigorúan elválasztva. A magánlakrészek és az irodai helyiségek közötti elkülönítést – éppen az adójogszabályokra tekintettel – már a tervezésnél figyelembe vették. A néhány hónappal ezelőtt helyszíni ellenőrzésre kiszálló adóellenőrök mégis tételesen vizsgáltak minden olyan költségszámlát és beszerzést, amely a magánhasználat gyanúját felvetette. Kifogásolták például, hogy az irodában elszámolt DVD-lejátszót valószínűsíthetően magáncélra is igénybe veszik, hiszen a lakrészben nincsen hasonló alkalmatosság. „Simán átmentek a céges helyiségekből a lakásba és vissza, nem nagyon kérdezték, szabad-e” – mesélte Judit, aki persze hozzátette: amúgy sem lett volna nagyon életszerű, ha bármiféle jogszabályra hivatkozva megtiltja nekik a belépést a magánlakrészbe.

Varga Árpád, Az APEH elnökhelyettese. Nem érzi tragikusnak az Alkotmánybíróság döntését.

MEGTÁMADOTT RENDELKEZÉS. Részben tehát nem kívánta ilyen kekeckedéssel rontani a helyzetét, részben nagyon jól tudta, hogy ezt nem is tehette volna. Az adózás rendjéről szóló törvénynek 1996 óta része ugyanis az a rendelkezés, amely lehetővé teszi, hogy az adóellenőrök a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget, gépjárművet – bizonyos feltételek mellett – átvizsgáljanak. Egy 2003 januárjától hatályban lévő módosítás ezt a jogosítványt részben a magánlakásra is kiterjesztette, de csak akkor, ha – mint Juditék esetében – az, vagy annak egy része a vállalkozási tevékenység helyszíne (a jogszabály paragrafusait lásd külön). Az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt (APEH) ilyenformán valóságos nyomozóhatósági jogosítványokkal felruházó módosítást rögvest megtámadták az Alkotmánybíróságnál, amely a múlt héten az alaptörvénnyel ellentétesnek ítélte a törvény két érintett bekezdését, és 2004. december 31-i hatállyal meg is semmisítette azokat.

„Ha egy revizorunk kiállt volna az út szélére, egyetlen autó sem állt volna meg, a telephelyek ellenőrzésekor pedig az ellenőr mindig oda ült, ahova mutatták neki” – magyarázta a Figyelő kérdésére Varga Árpád, az APEH elnökhelyettese, hogy miért nem érzi tragikusnak az alkotmánybírák döntését. Szerinte a törvényi megfogalmazás, főleg a megsemmisített két kitételt követő hat bekezdés, már eddig is olyannyira körbebástyázta ennek a jogosítványnak az igénybevételét, hogy – néhány kivételtől eltekintve – nem is használták. A közúti ellenőrzések esetében a magángépjárművek átkutatását például – ha szükséges volt – eddig is a revizorokkal közösen intézkedő vámosok és rendőrök végezték el. A magánlakások átvizsgálására pedig azért került sor csak a legritkább alkalmakkor, mert ez a lehetőség leginkább a kisebb vállalkozásokat érinti, esetükben pedig az ellenőrök ritkán szállnak ki a telephelyre személyesen, hatékonyabb és gyorsabb az adózók behívása az APEH irodáiba. Varga Árpád szerint az adózók többnyire csak a végrehajtások szomorú apropóján voltak kénytelenek az adóhatóság munkatársait a magánlakásba beengedni, de ekkor nem az adózás rendjéről szóló, hanem a bírósági végrehajtásról rendelkező törvény alapján jártak el.

A kifogásolt paragrafus 103. § (1) Ha az adózó, képviselője, megbízottja, alkalmazottja nyilatkozatai, nyilvántartásai vagy más azonosított és ellenőrzött forrásból származó adatok alapján valószínűsíthető, hogy az adózó az adókötelezettség szempontjából jelentős tárgyi bizonyítási eszközt elrejt, illetőleg a vállalkozás valós körülményeit leplezi, az adóellenőr a vállalkozási tevékenységgel összefüggésbe hozható helyszínt, helyiséget és gépjárművet átvizsgálja, valamint ellenőrzi a helyszínen talált gépjármű rakományát. E rendelkezés lakás átvizsgálására csak abban az esetben alkalmazható, ha a lakás valamely helyisége a vállalkozási tevékenység helyszíne. (2) Az átvizsgálás során talált, tárgyi bizonyítási eszköznek minősülő dolgot – a romlandó élelmiszerek és az élő állatok kivételével – az ellenőrzést végző adóhatóság határozatával lefoglalhatja, ha annak újabb elrejtésétől, megsemmisítésétől vagy értékesítésétől lehet tartani.

Mind az APEH-nél, mind pedig a jogalkotással foglalkozó Pénzügyminisztériumban egyébként azt emelték ki, hogy az Alkotmánybíróság az átvizsgálás jogintézményét önmagában nem tartotta aggályosnak, amit szerintük az is bizonyít, hogy az idei év végéig még a jelenlegi szabályozás érvényben tartását is engedélyezte. Kifogásolhatónak azt tartották az alaptörvény őrei, hogy a törvénynek ezek a szabályai aránytalanul korlátozzák a magánlakás sérthetetlenségéhez való alapvető jogot, a törvény alkotmányosságához szerintük szükség van tehát arra is, hogy a jogszabály megfelelő és elegendő garanciát nyújtson az esetleges visszaélésekkel szemben. A pénzügyi tárcánál éppen ezért azt hangsúlyozták, hogy megvizsgálják, miként lehet alkotmányossá tenni a szabályozást, a kívánt feltételekkel módosítani a törvényt, hiszen a nemzetközi gyakorlatban is élő jogintézményt nálunk is szükségesnek találják.

KIVÉTELES ESETEK. Kerekes Anikó adótanácsadó ugyancsak úgy véli, hogy erre a jogosítványra kivételes esetekben valóban szüksége lehet az adóellenőröknek, nem véletlen, hogy nem az azonnali megsemmisítés intézményét használták az alkotmánybírák. Egyrészt így nem tették egyik napról a másikra eszköztelenné az adóhatóságot, másrészt pedig a már folyamatban lévő vizsgálatok esetében még az év végéig módjuk van élni a lehetőséggel. A szakember szerint például a mindennapi gyakorlatban előfordulhat, hogy egyes vállalkozások kereskedelmi mennyiségnek tekinthető árut – az áfa vagy a vám megfizetése nélkül – a telephelyhez kapcsolódó magánlakásban, vagy autóban raktároznak. Fontos tehát, hogy a revizornak törvényes lehetősége legyen arra, hogy az adott alkalommal gyors intézkedést kívánó esetekben eljárhasson. Kerekes Anikó szerint ugyanakkor az adóellenőr ilyenkor kockáztat is, hiszen eredménytelenség esetén, vagyis, ha végül nem talál semmit, magánlaksértés gyanúja is felmerülhet. Azokban az esetekben ugyanis, ha a magánlakás és a telephely azonos, nehéz a kettő fizikai elkülönítése. Az adótanácsadó szerint ugyanakkor az Alkotmánybíróság fontos megállapításokat tett, amelyeket a pénzügyi tárcának mindenképpen figyelembe kell venni a módosítások megfogalmazásakor, hiszen ezek a paragrafusok szinte egy az egyben a rendőrségi házkutatás intézményét emelik be az adótörvényekbe, anélkül, hogy hasonlóképpen garanciákat nyújtanának a visszaélések ellen. 

AZONOS SZABÁLYOKKAL. Fontos észrevétele például az alkotmánybíráknak, hogy a helyszín, helyiség, gépjármű és lakás átvizsgálására azonos szabályok vonatkoznak, egyik esetében sem szükséges azonban bírói engedély vagy az ügyész jóváhagyása, de még bűncselekmény egyszerű gyanúja sem. Az átvizsgálást ráadásul egyedül az adóhatóság rendeli el és hajtja végre, az akció ellen az adózó nyolc napon belül panasszal élhet, azt azonban az APEH felettes szerve bírálja el, és az intézkedés végrehajtására nincs halasztó hatálya.