 |
| Tolnay Lajos elnök. Távolodóban a saját alapanyag gyártásától. |
Első látásra merész húzásnak tűnik Bosznia-Hercegovinában bányavállalatot és kitermelési koncessziókat vásárolni, mégis ilyen ügyletet hozott tető alá a Mal Rt. június végére, amikor megvásárolta nagy alapanyag-szállítóját, a Rudnici Boksita Jajce nevű vállalatot. „Minket magyarokat, akárcsak a németeket, kedvelnek a horvátok lakta boszniai területeken, ezért feltehetően könnyebb dolgunk lesz, mint azt sokan gondolnák egy ilyen ügylet kapcsán” – mondja Tolnay Lajos. A Mal igazgatóságának elnöke – aki lányával együtt a cégcsoport 40 százalékát birtokolja – elismeri, hogy a bosnyák bányatársaság privatizációja kalandos vállalkozásnak tűnhet. Mintegy 400-450 kilométerről kell az ércet szállítani, ám állítása szerint a jó minőség miatt ez még így is gazdaságos, annak ellenére, hogy több tíz kilométert közúton, majd onnan vasúton kell továbbítani az ércet. (Igaz, a vasúttal kedvező hosszú távú szállítási szerződést kötöttek.)
KÉNYSZERŰ LÉPÉS. Nem sok választása volt a Mal Rt.-nek, amikor a bányavásárlás mellett döntött: kényszerű lépés volt a bosnyák cég megvétele. A magyar energiaárak évek óta tartó emelkedése, a kimerülő hazai érckészletek és a gyenge dollár miatt veszteségessé vált az alumínium előállítása timföldből (ez a cég egyik alaptevékenysége), amit az üzemi eredmény negatív értéke is mutat. „Ezzel lényegében búcsút kellett mondanunk a 2000-re elért évi 4 milliárdos nagyságrendű nyereségnek, és mára világossá vált, hogy hosszabb távon el kell távolodnunk a saját alapanyag gyártásától” – fejti ki Tolnay Lajos.
A stratégiaváltás ellenére ma sem veszteséges a működés. Igaz, a tavaly elért közel 400 milliós nyereség helyett 2004-ben csupán 40 millió forint körüli adózás előtti eredménnyel számol a Mal (lásd a grafikont), miközben az üzemi tevékenység veszteséges. A jó pénzügyi eredmény fémtőzsdei és devizatőzsdei határidős ügyletekből származik.
Az iparág az utóbbi két-három évben dinamikusan növekvő árbevétellel dolgozhat. Az alumíniumgyártás alapanyagának, a bauxitból nyert timföldnek az ára ugyanis a pár évvel ezelőtti 200 dolláros szintről az idén tavaszra 400 dollár feletti szintre szökött. Ennek hátterében a túlfűtött kínai gazdaság áll, amely a világtermelés közel felét adó ausztrál kitermelés kapacitásait teljesen leköti, elszíva ezzel az alapanyagot a nyugati piacokról is. A túlzott kereslet kielégítésére ugyan újabb timföldgyár-beruházások kezdődtek világszerte, de ezek többéves átfutása miatt 2007-ig komoly versenyelőnyt élvez a Mal Rt. A cég jelenleg a régió legnagyobb timföldgyártója, különösen a szlovén Silkemmel és az új bosnyák bányával kiegészülve (a cégcsoportról lásd az ábrát).
A boszniai vásárlás éppen a timföldgyártás területén segített, hiszen a négy ottani termelőhelyről több mint 3 millió tonna bauxit termelhető ki. A jelenlegi magas piaci áron döntően nyugat-európába exportálják a feldolgozott ércet. A jajcei bánya másik nagy előnye, hogy Magyarországon kimerülőben vannak a kitermelhető bauxitkészletek. Tolnay szerint 2010-ig adnak még ércet a művelésben lévő hazai bányák, s bár lenne lehetőség külszíni fejtéssel más területen ércet termelni, a természetvédők és a helyi lakosok tiltakozása miatt a rákövetkező években nem számolnak a magyarországi bauxitkészletekkel. A megnyitott itteni bányákban ráadásul egyre gyengébb az érc minősége, így mind kevésbé éri meg azt kitermelni.
 |
A timföld feldolgozása során még nagyobb problémával néz szembe a Mal Rt. A példátlanul magas magyar energiaárak különösen hátrányosak számukra. Bár a cég az ország egyik legnagyobb áramfogyasztója, semmilyen kedvezményre nem jogosult. Ennek következtében a termékek előállítási költségében 50 százalékot az energia tesz ki, miközben például az orosz konkurensek alumínium tömbjeinek önköltségi ára csupán 15-25 százaléknyi energiaköltséget tartalmaz. „Ilyen körülmények közt szinte lehetetlen versenyezni” – állítja Tolnay.
Az energiapiaci liberalizáció egyáltalán nem oldotta meg a gondokat, mivel idehaza az erőművek továbbra is drágán termelnek, az áramimportnak pedig a határon átnyúló áramvezetékek szerény kapacitása szab határt. „Ráadásul jó feltételekkel, hosszú távú áramvásárlási szerződést a mai szabályozási keretek közt nem tud kötni a Mal” – panaszolja a társaság elnöke.
VÁLTÁS. Éppen a drága energia nyomán esedékes az átfogó stratégiaváltás: ennek keretében teljes termelésszerkezet-átalakítás kezdődik a cégnél. A jelenlegi 305 ezer tonnához képest évi 240 ezer tonnás timföldgyártási volumen marad csak meg, s az alumínium elektrolízissel történő előállítása fokozatosan háttérbe szorul. (Jelenleg ugyanis csaknem annyiba kerül a cégnek a saját alumínium előállítása, mintha azt például a keleti piacokon készen vennék, s drágán a feldolgozó üzemekbe szállítanák.)
 |
E stratégia részeként egymilliárdos beruházással hulladék alumínium-feldolgozó kemence vásárlását tervezik. A finanszírozást az új Európai Hitelből szeretnék megoldani, amelynek feltételeit jelenleg vizsgálják. E mellett az autóiparnak szállítandó ötvözetek gyártására alkalmas második olvasztókemence megvásárlása is szóba került. A cég harmadik legfőbb üzletága ugyanis az autóiparban használt alumínium alkatrészek gyártása. Az ezt végző Mal MWK Kft. tavaly 1,3 milliárd forintos árbevételt hozott, de a fenti beruházással további 300-400 millió forinttal nőhet a cég forgalma.
Az alumíniumgyártó ágazat vesztesége ellenére, a konjunktúra miatt a Mal-csoport a tavalyi 43,5 milliárdos konszolidált árbevétel elérését követően az idén 49 milliárd forint feletti összeget tűzött ki célul. Ehhez társul a már említett 40 millió forintos, tehát árbevétel-arányosan az 1 ezreléket sem elérő nyereségszint.
CÉLPONTOK. A cég azonban még rendelkezik energiával és tőkével további akvizícióhoz. A nagy magánosítási hullám lezárult, de ma még két olyan célpont akad a régióban, amelyre a Mal szívesen pályázna. Az egyik a korábban magánosításra kínált, de egyelőre állami tulajdonban tartott szlovén Talum alumíniumkohó lenne, amely hosszabb távon is saját fémbázist kínálna a társaság számára. A másik lehetőség a montenegrói Kap cég, amely a Mal Rt.-hez hasonlóan a bányászattól a timföldgyártáson át egészen az alumínium előállításáig a teljes ágazati vertikumot átfogja. Ez a cég 120 ezer tonnás fémgyártó kapacitással rendelkezik, amely több mint háromszorosa a Mal 35 ezer tonnás mai termelésének. Még nem dőlt el, hogy az említett cég privatizációs pályázatán kívánnak-e indulni, ami jókora kihívás lenne számukra. Az orosz Sual és Rusal nagyvállalatok mellett még a Norvég Norsk Hydro céggel is meg kellene vívni a csatát. Kérdés, hogy a heteken belül megjelenő privatizációs pályázati procedúra jövőre várható befejezése során ki juthat hozzá Montenegro legnagyobb iparvállalatához.
Amennyiben a győztes a Mal Rt. lenne, úgy az 1995 és 1998 között privatizált, hazai cégek tulajdonában lévő, s eddig is dinamikusan fejlődő csoport nagyságrendekkel erősíthetné pozícióját a térségben.
