Fatális adminisztrációs hiba miatt hunyt el az a 80 éves beteg, akit a szegedi Új Klinikán tévedésből műtöttek meg. Csak az agyi beavatkozást követően vették észre az orvosok, hogy egy másik páciens CT felvételét csatolta az ő nevével a küldő intézmény. Az elhunyt idős férfi rokonai – lánya, valamint veje, az ismert televíziós, Forró Tamás – úgy döntöttek, nem indítanak kártérítési pert az ügyben, viszont azt kérték, hogy minden érintett (mentős, adminisztrátor, ápoló, orvos) vegyen részt a temetésen. Azaz ily módon viseljék a felelősséget, s szembesüljenek „tettük következményével”.
Műtőben. A perek rávilágítanak az egészségügy helyzetére is.
A család reagálása kivételesnek számít, mert igazságügyi szakértők szerint, ha felmerül az orvosi mulasztás, vagy a hiba lehetősége, a betegek és hozzátartozóik az 1990-es évek második fele óta egyre szélesebb körben – gyakorlatilag mindennemű orvosi beavatkozás, sőt annak elmulasztása miatt is – a bírói utat választják. A kórházak egyre növekvő aggodalommal szemlélik, hogy mind több polgári és büntető per indul ellenük – az elmúlt két évben 150-ről 300-ra emelkedett a polgári ügyek száma, s a bíróság által megítélt kártérítés nagysága is a korábbi esetenkénti 1-2 millió forintról 5-8 millióra növekedett, de volt, hogy több tízmillió forintra rúgott. A Figyelőt a szaktárca helyettes államtitkára arról tájékoztatta, hogy összesen mintegy 4 milliárd forint értékű per van folyamatban, s egy rekord összegű keresetet is benyújtottak az elmúlt időszakban,2 milliárd forintos kártérítési igénnyel. (Úgy értesültünk, egy koraszülött, maradandó károsodást szenvedett csecsemő szülei a felperesek.)
OSTROM. Egy nevének elhallgatását kérő dombóvári sebész arról számolt be, hogy kollégáival együtt heti két-három napot tölt a bíróságon és a rendőrségen. Szinte már a gyógyító munka rovására megy az állandó tanúskodás, védekezés. „A műhibánál lényegesen szélesebb körben lehet az egészségügyi intézményekkel szemben követeléseket támasztani, s a betegek és hozzátartozóik élnek is e lehetőséggel” – fogalmazott a Figyelőnek Golub Iván, a Magyar Kórházszövetség elnöke. Úgy tapasztalja, divattá vált perelni, egyes hatékonyan működő jogi irodák nagy örömmel és ambícióval „ugranak rá” az ilyen ügyekre, az egészségügyi intézmények pedig mind kiszolgáltatottabban állják az ostromot.
Simon Tamás ügyvéd, biztosítási jogász szerint azonban egyáltalán nem nevezhető soknak az évi 140-150 millió „orvos-beteg találkozóhoz” képest a 300-350 per. (A 82 milliós népességű Németországban például 12-15 ezer ügy indul, igaz, az érdemi összevetéshez ismerni kellene az ottani orvos-beteg találkozások számát is.) Simon úgy látja, az egészségügyi intézmények nem kommunikálják megfelelően az ilyen eseteket, általában titkolózással, begubózással reagálnak. Az elzárkózásnak vélhetően az az oka, hogy az amúgy is forráshiányos kórházak számára minden megítélt követelés érvágás. (A Figyelő úgy értesült, hogy a múlt évben 50 millió forintra elmarasztalt Heim Pál Gyermekkórház nem tudta kifizetni a kártérítést, helyette a fenntartó fővárosi önkormányzat állt helyt. Több pervesztes dunántúli egészségügyi intézmény helyett is a települési önkormányzatok fizettek a károsultaknak.)
BEKEMÉNYÍTŐ BIZTOSÍTÓK. Friss hír, hogy néhány hete több hazai biztosító is felbontotta szerződéseit vidéki kórházakkal, majd nem sokkal később a konkurencia ugyanezen intézmények számára lényegesen előnytelenebb feltételekkel, drágábban kínálta szolgáltatásait. A biztosítók lépését egyébként az idézte elő, hogy míg az intézmények évente átlagosan 500 milliót fizetnek be a kasszájukba – s már ez az összeg is megterheli őket -, addig az egy évben induló perek értéke immár jócskán 1 milliárd forint fölé emelkedett. A műhibaperek 70 százalékát a felperesek nyerik, azaz a biztosítóknak előbb-utóbb a zsebükbe kell nyúlniuk. Az intézmények éves biztosítási díja 3-8 millió forint között mozog, az ágyszámtól, a dolgozóktól, s a korábbi perek kimenetelétől függően, cserébe a biztosítók általában 5 millió forintig állnak helyt. Az e fölötti részt a kórháznak, vagy a fenntartónak, azaz az önkormányzatnak, illetve az államnak kell állnia.
|
Rácz Jenő, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára ugyanakkor a Figyelőnek azt hangsúlyozta, hogy az érvényes felelősségbiztosítással nem rendelkező intézmények betegeit sem érheti kár: ilyenkor a tulajdonos, illetve az állam viseli a kockázatot. A minisztérium keresi a hosszú távú megoldást, hogy a piaci alapú biztosítók esetleges kilépése ne veszélyeztesse egyetlen kórház működését sem. Kockázatkezelési alap létrehozását tervezik, olyan feltételekkel, hogy néhány millió forintig az intézmények maguk állnák a kárt, 10-15 millió forintig az alapból rendeznék a követelést, míg az extra káreseményekre a kórházak viszontbiztosítást kötnének valamely üzleti biztosítóval. A minisztérium korábban azon az állásponton volt, hogy limitálni kellene a műhibák miatt megítélhető kártérítés mértékét, amit egyébként a Magyar Kórházszövetség külföldi példákra hivatkozva maga is szorgalmazott. (Néhány amerikai szövetségi államban a nem vagyoni kár maximuma 250 ezer dollár, s Svédországban is létezik a műhiba miatti kártérítési plafon.)
„Nemzetközi botrány, hogy azért szenvedjenek hátrányt a kórházi beavatkozás során sérült betegek és hozzátartozóik, mert rossz a magyar költségvetés szerkezete, s zárt kasszából finanszírozzák az egészségügyi intézmények működését és a károk jóvátételét”- reagált a felvetésekre a Figyelőnek Simon Tamás. Érvelése szerint alkotmányba ütköző módon hátrányos megkülönböztetésnek minősülne, ha limitálnák a kártérítést, s a kórházi betegek vagy hozzátartozóik kevesebb összegre tarthatnának igényt, mint azok, akik munkavégzés vagy közlekedési baleset során szenvedtek maradandó károsodást vagy hunytak el. „Egyszerűbb ugyan korlátozni egy igényérvényesítési lehetőséget, mint korrigálni a rosszul finanszírozott szolgáltatói oldalt, ám mégsem választhatja ezt az utat az egészségügyi kormányzat” – hangoztatta a jogi képviselő.
KERESIK A MEGOLDÁST. „Nem is választja” – tájékoztatta lapunkat a szaktárca legfrissebb hivatalos álláspontjáról Rácz Jenő, s éppen a Simon Tamás által hivatkozott alkotmányossági okok miatt. A napokban készült el a kötelező felelősségbiztosításról szóló miniszteri rendelet tervezete, jelenleg tárcaközi egyeztetésen van, s a nyáron léphet hatályba. Ettől azonban még „néhány lépéssel távolabb” van a kockázatkezelő alap létrejötte. A jogászok dolgoznak azon a konstrukción, amelybe minél szélesebb körben lehet bevonni a kórházakat és fenntartóikat az OEP és a szaktárca mellé, hogy összejöjjön az induláshoz szükséges 1,0-1,5 milliárd forintos tőke. Az egészségügyi minisztérium lapunk információi szerint még 2003-ban 100 millió forintot különített el e célra.
