Mi köti össze a Szent János Kórházat a Dunaferr-rel? A választ pár hónapja még az érintettek sem tudták, mára viszont szélesebb körben is tudatosult, hogy mindketten szereplői az Európai Unió 2005 januárjától induló széndioxid-kibocsátási kereskedelmi rendszerének, mivel fosszilis nyersanyag eltüzelésével nyerik az energiát, és szén-dioxidot bocsátanak ki a légkörbe. Az EU belátta, hogy elérkezett az idő a globális felmelegedés elleni fellépésre, és bizonyos szektorokban működő társaságok részére a jövő évtől beindította a széndioxid kvóták kereskedését.
DEZSŐ ATTILA ügyvéd, a Dezső, Réti és Antall LANDWELL Ügyvédi Iroda partnere
RUGALMAS MECHANIZMUSOK. Mindez nyerési lehetőséget és terheket egyaránt kínál a vállalatoknak. Csökkenthetik a kibocsátásukat, az államtól megkapott kvótát pénzzé tehetik, vagy megvehetik a szabadpiacon mások kvótáit. Hasonló választási lehetőséget kínálnak az egyelőre még nem hatályos kiotói projekt alapú úgynevezett rugalmas mechanizmusok is. Mindezek közös gazdasági alapja abban rejlik, hogy a csökkentést ott kell megvalósítani, ahol az a legolcsóbban végrehajtható. Tapasztalatok szerint ez a fejlődő vagy az iparilag kevésbé fejlett országokban a legcélszerűbb, ahol a környezetvédelmi nyereségen felüli előnyként jelentkezik a fejlett technológiák exportja.
A vállalatok magatartását a kvóta ára fogja meghatározni, az ár pedig alapvetően a kereslettől és a kínálattól függ. Az európai kereskedés első, 2005-től 2007 végéig tartó próbaidőszakában mintegy 2150 millió egységnyi kvótát osztanak szét a kereskedelmi rendszerben érdekelt vállalatok között, ami tehát 2150 millió tonna széndioxid kibocsátására jogosít. Ha a vállalatok között annyi kvótát osztunk szét, mint amennyi a tényleges kibocsátásuk, akkor nincs csökkentési kényszer, ha kevesebbet, akkor igen. A kereskedelmi rendszert létrehozó direktíva csupán azt szabályozza, hogy a tagállamoknak a működéshez szükséges kvóta 95 százalékát kell ingyen az érdekelt vállalatoknak szétosztani, 5 százalékért lehet pénzt kérni. Ez a rendelkezés nyilvánvalóan arra irányul, hogy az olyan ambiciózus pénzügyminiszterek fantáziájának gátat szabjon, akik esetleg csupán rövid távú bevételekben, nem pedig az európai régió középtávú versenyképességében érdekeltek.
A pénzért megvásárolható kvóta ára előbb-utóbb beépül a termelési költségekbe, s ezáltal az energiaárakba is. Az energiatermelőket ez a pluszköltség különbözőképpen fogja érinteni, attól függően, hogy szénnel, gázzal vagy olajjal tüzelnek. Egyes korai prognózisok 20-25 százalékos azonnali energiaár-emelkedéssel számoltak. Ezt azonban a tagállamok is tudják, ezért a pénzért árusított kvóták politikai kockázatát (a választásokra gondolva) szeretnék elkerülni. Az eddig ismert adatok szerint a fejlett nyugati államok, amelyeknek a legnehezebb lesz a kiotói csökkentési vállalásaikat teljesíteni, gyakorlatilag a teljes kvótamennyiséget ingyen adják az érdekelt vállalatok részére, szertefoszlatva ezáltal a környezetvédők gyors kibocsátás-csökkentési reményét. Olaszország például – az unió harmadik legnagyobb kibocsátója – 11 százalékkal több engedélyt kíván kiadni, mint a 2000. évi tényleges kibocsátása volt.
Látszik, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok útja elágazik. Amíg utóbbiak a politikai kockázat miatt nem gondolkodnak szűkítésben, a bizottság nemrégiben közleményben tudatta, hogy ha az államok a lehetséges 5 százalékért nem kérnek pénzt, azaz lemondanak egy költségvetési bevételi forrásról, úgy az állami támogatásnak minősül.
További lehetőség a kvóta árának alacsonyan tartására, ha megengedjük a még hatályban nem lévő kiotói mechanizmusok kibocsátás-csökkenéséből keletkező kvóták becserélését az európai kereskedelmi rendszer kvótáira. Pontosan ez történt április 20-án, az úgynevezett összekapcsolási direktíva módosításával. Ez a lépés megteremtette egy globális kvótapiac lehetőségét, ugyanakkor már a becserélés lehetősége leverte a kvóták árait, lehűtve a magas árra spekulálók reményeit.
ALAKULÓ FRONTOK. A globális kvótakereskedelemben érdekelt államok és társaságok frontjai kialakulni látszanak. A fejlett európai államoknak érdeke a kvóta árának alacsonyan tartása, mert mint potenciális vásárlók így tudnak olcsón kvótát venni és eleget tenni csökkentési kötelezettségüknek. A politikai óvatosság győzött a környezetvédelmi szempontok felett. Az azonnali széndioxid-kibocsátási csökkenés reményével együtt a jelentős energiaár-emelkedés réme is füstbement.
