Néhány hónappal ezelőtt a HVB Bank Akadémia utcai székházában megjelent egy alacsony, lezser fiatalember, és a bank vezetőinek szegezte a kérdést: akarják-e a tőzsde felét. Leisztinger Tamás a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) Rt. részvényeinek többségét felvásárló pénzügyi befektetők képviseletében érkezett, s elégedetten távozhatott.
A bankban ugyanis már régen tudták, hogy mi lesz a válasz, ha effajta kérdés érkezik, azonban nem lehetett néhány nap alatt nyélbe ütni az üzletet. Még ki kellett találni a megfelelő konstrukciót, hogy kik legyenek a vevők, s jóvá kellett hagyatni Bécsben, valamint Münchenben is a terveket az összes érintettel. Ez nem lehetett könnyű néhány hónappal azután, hogy a német bankrendszer válságáról szóltak a hírek, karcsúsításról, eszközeladásokról számoltak be a legnagyobb pénzintézetek.
|
Addig is maradt a találgatás a tőzsdeelnök sorsával kapcsolatban. A tulajdonosváltást bejelentő sajtótájékoztatón Jaksity György távolmaradásával keltett feltűnést, majd további két hétre eltűnt a nyilvánosság elől. Amikor újra megjelent, a BÉT jövőjével foglalkozó nyilatkozatai többé-kevésbé egybevágtak a konzorcium által addig elmondottakkal: integráció a Budapesti Árutőzsdével (BÁT) és a Központi Elszámolóház és Értéktárral (Keler), hosszabb távon is függetlenség. Jaksity ugyanakkor továbbra is a “tőzsde a tőzsdén” modell mellett tört lándzsát, ezt a konzorcium természetesen nem erőlteti. Emellett lapunknak adott nyilatkozatában is kifejtette Jaksity, hogy az új tulajdonosok régiós érdekei nem mindig esnek egybe a BÉT érdekeivel és közölte, hogy tőzsdeelnökként ő – ahogy előtte, úgy eztán is – a tőzsde szempontjait tartja szem előtt, nem egyes részvényesekét (Figyelő, 2004/26. szám).
Ennél kevesebb is elég szokott lenni ahhoz, hogy egy új tulajdonos útilaput kössön a vele szembehelyezkedő vezető talpára, s információink szerint ezek a nyilatkozatok is szerepet játszottak abban, hogy a HVB egyre inkább elvetette az együttműködés lehetőségét. Pedig a konzorcium sokáig Jaksittyal képzelte el a jövőt. Noha több lépését is úriemberhez nem méltónak ítélték, szakértelmére, elismertségére nagy szüksége lett volna az új tulajdonosoknak.
A közgyűlést megelőző héten felpörögtek az események a kulisszák mögött. A konzorciumban meghozták a döntést: lemondanak a szerintük sértődött és együttműködésre képtelen elnökről. (A viszony megromlását jól illusztrálja, hogy a felek már a legegyértelműbb dologra is másképp emlékeznek: a konzorcium szerint a tulajdonosváltásról azonnal és személyesen értesítették a BÉT igazgatóságát és menedzsmentjét, Jaksity pedig állítja, hogy hírügynökségi jelentésekből értesült a változásról.)
Mivel szép szóval nem tudták elegáns távozásra bírni, s a visszahívásához szükséges 75 százalék sem állt rendelkezésre, egyrészt szövetségeseket kerestek a részvényesek között a közgyűlésen történő elmozdítására, másrészt nyilvánosan is lemondásra szólították fel néhány nappal a közgyűlést megelőzően. Jaksity György – aki korábban többször hangoztatta, hogy ha nem a munkáját éri kritika, hanem egyszerűen nem kíván vele dolgozni az új tulajdonos, azt elfogadja – végül a közgyűlés keddjét megelőző pénteken vette a kalapját. Távozott az igazgatóságból a tőzsdéből kiszállt korábbi részvényesek képviselői mellett Schuster Péter is.
Közben azonban egy másik vonalon is küzdeni kényszerültek a BÉT új irányítói. Ők már tudták, amit a többi részvényes még nem: tulajdonszerzésüket engedélyeznie kell az Európai Bizottság versenyhivatalának is. A jóváhagyás azonban nem akart megérkezni, s miközben Jaksityot lemondásra szólították fel, a konzorcium képviselői Brüsszelben tárgyaltak arról, mit szavazhatnak meg a közgyűlésen az engedély hiányában. Kiderült: lényegében semmit, még a lemondott igazgatósági és felügyelőbizottsági tagok pótlását sem. Vitatkozni pedig nem nagyon lehetett, a részt vevő bankok mérlegfőösszegének 10 százalékára rúgó, mintegy 72 milliárd eurós bírságot kockáztattak volna azzal, ha összeakasztják a bajuszt Brüsszellel.
A közgyűlés elhalasztása mégsem jöhetett szóba, egy dolgot ugyanis mindenképpen tisztába kellett tenni. Ha nem módosítják az előző közgyűlés által hozott határozatot, akkor június 30-áig sort kellett volna keríteni a BÉT és a BÁT integrációjára a régi tulajdonosok által tervezett módon. Ezért annyit tettek, hogy a határidőt kitolták.
A közgyűlés azért okozott csalódást a hazai pénzügyi köröknek, de főleg a tőzsde kisrészvényeseinek, mert azt várták az új tulajdonosoktól, hogy végre konkrét tervekkel, javaslatokkal állnak elő a tőzsde jövőjét, a függetlenség megőrzését illetően. Ehelyett – legalábbis szerintük – maradt a bizonytalanság: a tőzsde a lemondott tisztségviselők helyének betöltetlensége miatt épp hogy csak működőképes igazgatósággal és felügyelőbizottsággal vág neki a nyárnak. Az is kisebb megütközést keltett, hogy a konzorcium csak a közgyűlésen tájékoztatta a részvényeseket az engedély szükségességéről és arról, hogy ennek hiányában semmit sem tudnak megszavazni. A Figyelő azonban úgy értesült, a konzorcium mielőbb el szeretné oszlatni a szándékaival kapcsolatos kételyeket, meg szeretné nyugtatni a piaci szereplőket.
Ennek részeként mára már elég részletesen ecsetelte a sajtóban az új tőzsdeelnök a konzorcium terveit. Megnyugtatónak tűnik az is, hogy az engedély megérkezése után összehívandó közgyűlésen az eddig tervezettnél szigorúbb, tényleges védelmet nyújtó formában kívánják elfogadtatni a tőzsdevédelmi indítványt (lásd interjúnkat Szalay-Berzeviczy Attila új tőzsdeelnökkel), valamint a hazai pénz- és tőkepiac elismert képviselőit fogják delegálni a tőzsde vezető testületeibe is. Információink szerint a héttagú igazgatóságban három helyet kapnak majd a konzorcium képviselői, négyet pedig a hazai pénzügyi élet jelesei. A felügyelőbizottságba a nagytulajdonosok három embere mellett két független hazai szakember kerül. A bécsi tőzsde képviselőjét leszámítva minden tag magyar lesz, és növelik az alelnök szerepét is, aki az elnök és a vezérigazgató mellett a tőzsde “harmadik arca” lesz.
Az engedély-mizéria tehát nagy valószínűséggel csak időben tolta ki kissé a folyamatokat, a végkifejlet egyértelműnek tűnik. A BÁT közgyűlése a várakozásoknak megfelelően határozott arról, hogy a Keler-részvények 5 százalékát eladják a Magyar Nemzeti Banknak (MNB). A HVB és a jegybank megállapodása értelmében az MNB most már 55 százalékos pakettjére a BÉT-nek elővásárlási joga van, és a felek jó viszonyát látva feltételezhető, hogy hamarosan a jegybank eladja majd a papírokat a tőzsdének. A meccset itthon lényegében lejátszották, a figyelem a következő hónapokban Varsó felé fordul. A nagy kérdés az, hogy meg tudja-e győzni a lengyel döntéshozókat a magyar–osztrák befektetői kör arról, hogy a piacuknak a legjobb helye a Budapest–Bécs–Varsó háromszögben van.
