Nem is elsősorban vizsgálódásaik tárgya, hanem gondolataik, megállapításaik eredeti volta, a szokványostól eltérő jellege miatt. Még akkor is, ha mondandójuk ellentmondásra serkenti, vitára készteti a figyelmes olvasót. Ide sorolhatjuk Szalai Erzsébetet, aki most tette közzé viszonylag szerény terjedelmű, jó stílusú, áttekinthető szerkezetű, Az első válaszkísérlet című, érdekes dolgozatát.
A kissé talányos főcímet mintegy „tisztába teszi” az alcím: A létezett szocializmus – és ami utána jön… Ezzel ugyanis egyértelművé válik, hogy szerzőnk fejtegetéseinek középpontjában ez a sokat vitatott, messze nem tisztázott, inkább szidott mint magasztalt rendszer áll, amit – jobb híján – létezett szocializmusnak nevezhetünk. Nem szorul bizonyításra, hogy a tudomány mindmáig adós e csaknem negyvenéves időszak alapos elemzésével, és jórészt ezzel magyarázható, hogy e korszakot mind a közbeszéd, mind a publicisztika nem éppen hízelgő elnevezésekkel illeti. Csupán néhány példa: egypárti diktatúra, totalitárius rendszer, államkapitalista és/vagy államszocialista berendezkedés, szocialista piacgazdaság. Ezeknél jobbnak látszik a semleges(ebb) értékítéletű „létezett szocializmus”, jelezve: tetszik, nem tetszik, ez van, illetve volt.
Szalai kétségtelenül intellektuális bátorságról tett tanúbizonyságot, amikor – ellentétben a ma divatos irányzatokkal, és egy sor szerzővel élesen polemizálva – a „létezett szocializmus baloldali kritikai elemzését” tűzte ki célul. Abból indul ki, hogy a mára kialakult újkapitalizmus tükrében a létezett szocializmus a korábbiaknál jóval összetettebbeknek, bonyolultabbaknak látszik. Bizonyára ez is közrejátszott ama tételének megfogalmazásában, hogy az államszocializmusnak nevezett formációt, ami leginkább az államszocializmus és államkapitalizmus közötti berendezkedés, úgy is mint átmeneti társadalmat helyesebbnek véli „félperiféria-szocializmusnak” nevezni. Merthogy a szocialista kísérletek a világkapitalizmus félperifériáján és (ezért) gyenge demokratikus hagyományokkal rendelkező országokban valósultak meg. Így azután főként a félperifériás jellegből adódó kiszolgáltatottság miatt a létezett szocializmust kétségtelen eredményei ellenére is „a felbomlás szinte a kezdetektől fenyegette”. A felbomlás pedig folytatódott, aminek egyik jele egy nyugat- és piacorientált, új technokrácia és gazdasági elit kialakulása és aktivizálódása volt.
S következhet egy lényeges megállapítás: a létezett szocializmus valójában „átmenet az újkapitalizmus irányába”. Létrejön egy „atomokból álló, a versenyt korlátozó, alá- és fölérendeltségi viszonyok sűrű hálózatával átszőtt” újkapitalista társadalom. Következésképpen a létezett szocializmus történelmi funkciója – szerzőnk szerint – az volt, hogy szétrombolja vagy legalábbis megbontsa az örökölt félfeudális viszonyokat, és létrehozza a világkapitalizmus rendszerébe való bekapcsolódás feltételeit. Szerzőnk e bonyolult történelmi folyamatot leegyszerűsítve így mutatja be: félfeudális, félperiferikus kapitalizmus ›félperiféria-szocializmus›félperiferikus újkapitalizmus. Most itt tartunk.
Jogos a kérdés: mi jön, mi jöhet ezután? Szerzőnk állítja: a létező szocializmusból kialakuló újkapitalizmusnak voltak „alternatívái”, és a rendszerváltás éveiben bizonyos feltételek megléte esetén lehetett volna másféle kapitalizmust csinálni. De hát nem így történt. Szalai mégis bízik egy jelenleginél igazságosabb, szolidárisabb társadalom megvalósításában. Merthogy „ma még van szabad választásunk”. És ha ebben éppúgy kételkedünk, mint egy „új szocialista alternatíva” megvalósításának realitásában, akkor is javasoljuk Szalai Erzsébet kritikus gondolkodásra ösztönző könyvének elolvasását. Hasznunkra válhat.
Szalai Erzsébet: Az első válaszkísérlet * 127 oldal * Nemzeti Tankönyvkiadó, 2004. * Ára: 1590 forint
