Érdemes áttekinteni a 8400 forintos rekord kapcsán, hogy milyen tényezők mozgatják jelenleg az olajrészvény árfolyamát. Egészen a legutóbbi időkig gyakorlatilag csak pozitív tényezők körvonalazódtak a folyamatosan javuló éves eredményvárakozások, illetve a kedvező gazdálkodási környezetnek köszönhetően várhatóan igen jó második negyedéves profit okán. A Yukos kálváriája azonban új fordulóponthoz érkezett a múlt hétvégén, ami felvetette annak lehetőségét is, hogy a második legnagyobb orosz olajcégnek, a Mol legnagyobb beszállítójának a termelése leáll. Szükséges tehát felkészülni a legrosszabb kimenetelre is, és számszerűsíteni a Mol potenciális kárának mértékét.
A magyar olajcég profitjának jellemzően több mint 50 százaléka a feldolgozás–kereskedelem üzletágban keletkezik, e szegmens eredményességét döntően meghatározza a nyersolaj és a benzin ára közötti eltérés. Ezen árrés a második negyedévben az első három hónaphoz hasonlóan magas maradt, nem következett be a várt visszaesés. A kedvező működési feltételrendszerben az elemzők 2004-re vonatkozó eredményvárakozása június végére 13 százalékkal, 106 milliárd forintra nőtt. Profit oldalról tehát minden tényező adott volt az árfolyam-emelkedéshez. A másfél hónap múlva megjelenő második negyedéves gyorsjelentés egyetlen szépséghibája a devizahiteleken a kismértékű forintgyengülés miatt elszenvedett 5–6 milliárd forintos pénzügyi veszteség lehet.
A Mol-csoport teljes olajimport-szükségletének 60 százalékára kötött tízéves beszállítói szerződést tavaly év közepén a Yukosszal. Az árazási paraméterek nem kerültek nyilvánosságra, azonban azt egyértelművé tette a Mol, hogy számára költségelőnnyel jár e megállapodás. A beszállítói szerződés éves szinten 7,2 millió tonna (52,8 millió barrel) olajra vonatkozik. Számításaink során úgy kalkuláltunk, hogy e kontraktussal a Mol 5,0–7,5 százalékos árelőnyt ér el. Amennyiben a Yukos olajtermelése leáll, úgy természetesen számos alternatív beszállítói forrás áll rendelkezésre. Mindazonáltal hiba lenne azt feltételezni, hogy azonnal, azonos feltételek mellett tud új beszállítót találni a magyar cég. Konzervatív megközelítésben feltételezhető, hogy három hónapra lehet szükség az új hosszú távú szerződés tető alá hozásához. Az e három hónapban elvesztett árelőny 33 dolláros barrelenkénti orosz olajár mellett 4,4–6,6 milliárd forint többletköltséget okozna a Mol számára. Ez az elemzők által az idei évre várt 106 milliárdos profit 4–6 százalékának felel meg. Feltételezzük, hogy a Mol készül ilyen forgatókönyvre is, ezért a teljes hatás – a saját kitermelés, valamint a készlet optimalizációja révén – kisebb lehet, a veszteség lehetőségét azonban érdemes figyelembe venni a befektetési döntéskor.
