Részvénytársasággá alakult át 1993-ban az állami Szolnoki Tejipari Vállalat, majd a mintegy 700 millió forint adósságot felhalmozó cég eszközeit – az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. igazgatóságának jóváhagyásával és a tartozás egy részének kiegyenlítésével – 1995 végén a WÉS Rt. megvásárolta. A cég azonban ezzel a megoldással nem tudott kibújni a hitelezők nyomása alól. A bíróság 1996 októberében elrendelte a felszámolást, 2002 januárjában pedig törölték a működő vállalatok nyilvántartásából.
A vagyonkezelő holding székháza. Egyelőre nehéz megbecsülni, hogy a Szolnoktej-ügyben meghozott döntés folyományaként várható hasonló ítéletek mekkora kártérítési igényt hagynak jóvá.
Ám a beszállítók nem kapták meg az áruik, szolgáltatásaik ellenértékét, ezért ezek a társaságok, majd az adósság egy részét megvásárló követeléskezelő cég pert indítottak a privatizációs szervezet ellen. Úgy vélték, az ÁPV Rt. a gazdasági társaságokról szóló törvény alapján működik, tehát fennáll korlátlan, úgynevezett konszernjogi felelőssége azon cégek kötelezettségei után, amelyekben 75 százaléknál nagyobb tulajdoni hányaddal bírt. Hiába állami cég, helyt kell állnia az általa tulajdonolt társaság adósságaiért, legalábbis azokért a tartozásokért, amelyek az ÁPV Rt. létrehozatalát követően, vagyis 1995. június 16-a után keletkeztek.
ADÓS, FIZESS! Nem csak a Szolnoktej hitelezői vélték úgy, hogy az ÁPV Rt. nem vette figyelembe a konszernjogi felelősségből levezethető kártérítési igényeket. „A kötelezettségek számba vételénél, hosszabb távon szükséges lesz az abban rejlő kockázatokat mérsékelni” – ezt a vészjósló mondatot szerepeltette az Állami Számvevőszék (ÁSZ) a privatizációs szervezet 2001-es tevékenységét értékelő jelentésében. Egy évvel később ugyanez a dokumentum már 72 ügyről, összesen 46 milliárd forintnyi közpénzt érintő persorozatról tett említést. A számvevők aggodalma nem volt alaptalan: a jelentésben, 2001-ben említett hosszú távú veszély a múlt héten nagyon is közvetlen kockázatot vetett fel az állam szempontjából.
A Legfelsőbb Bíróság döntése ugyanis most olyan perhullámot indíthat el, amely a privatizációs szervezet jogászainak lidérces rémálmaiban bukkanhatott csak fel. A felülvizsgálati tanács helyben hagyta a korábban másodfokon már jogerős döntést, amelynek értelmében az ÁPV Rt.-nek kamatostul meg kellett térítenie a tönkrement állami Szolnoktej tartozását, körülbelül 100 millió forint körüli összeget, amelyet egyébként az igénylők, éppen a korábbi ítélet értelmében, már megkaptak.
Az ÁPV Rt. – mint jogi képviselője, Köteles György perbeszédében kifejtette – leginkább azzal védekezett, hogy az rt. a konszernjog alapján csak akkor viselhetne ilyen korlátlan felelősséget, ha egy másik részvénytársaságban meghatározó tulajdonrészt szerzett. Az eredeti vagyonkezelő, vagyis az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ) azonban nem volt részvénytársaság, nem hagyományozhatott felelősséget utódaira, az Állami Vagyonkezelő Rt.-re, majd az ÁPV Rt.-re. A jogász arra is hivatkozott, hogy a pervesztés – az ügy precedensjellegét is figyelembe véve – hátrányosan érintené az állami költségvetést. A Legfelsőbb Bíróság nem fogadta el ezt az érvelést, s fenntartotta azt a korábbi megállapítást, amely szerint az ÁPV Rt.-nek korlátlan a felelőssége egy általa tulajdonolt, részvénytársasággá alakult, majd felszámolással a hitelezők kielégítése nélkül megszűnt, volt állami vállalat 1995. június 16-a után keletkezett tartozásaiért. A bírák immár végérvényes határozata szerint a 75 százalékot meghaladó tulajdoni hányad önmagában megalapozza az állami vagyonkezelő konszernjogi felelősségét.
A tét a privatizációs szervezet számára tehát nemcsak a Szolnoktej esetében már kifizetett pénznek az esetleges visszaszerzése volt, hanem sokkal inkább az a több milliárd, ami – éppen az eddig egymásnak ellentmondó ítéletek miatt – különböző perekben várakozik.
HATALMAS TÉT. Egyelőre persze nehéz megbecsülni, hogy a Szolnoktej-ügyben meghozott döntés folyományaként várható hasonló ítéletek mekkora kártérítési igényt hagynak jóvá. Az ÁPV Rt. korábbi tájékoztatása szerint eddig mintegy félszáz per kezdődött a korábban az állam több mint 75 százalékos tulajdonaként működő cégek tartozásai miatt, a követelt összeg több tízmilliárd forint is lehet, ami a kamatokkal együtt könnyen elérheti a százmilliárdos nagyságrendet. Ezek az eljárások ráadásul leginkább azért „dekkolnak” az elsőfokú bíróságokon, mert a Legfelsőbb Bíróság precedensértékű döntésére vártak, így aztán most ezeket a pereket akár egy éven belül is jogerősen lezárhatják.
A privatizációs szervezet a döntés után hivatalosan nem adott tájékoztatást a várható kötelezettségek mértékéről. Mint közleményükben fogalmaznak: „A folyamatban lévő ügyekre gyakorolt, jövőbeni hatását csak az írásba foglalt határozat kézhezvételét és annak részletes jogi elemzését követően tudja majd megállapítani. Az ÁPV Rt. határozott szándéka az, hogy a konszernjogi felelősség miatt indított perekben továbbra is minden lehetséges szakmai érvet, jogi eszközt felhasznál annak érdekében, hogy az állam kötelezettségeit a lehető legkisebb mértékűre csökkentse.”
Kérdés, a legfelsőbb bírói fórum döntése után még milyen eszközei lehetnek a privatizációs szervezetnek. Reménykedni legfeljebb abban tudnak, hogy sikerül peren kívül megegyezni a hitelezőkkel, vagy – mint a Pénzügyminisztériumban közölték – a követelések egy részéről sikerül bebizonyítani, hogy azok elévültek.
