Ha a szex a legjobb módja annak, hogy megismerj valakit, akkor Lenny Kravitz elég jól ismerheti a showbizniszben dolgozó nőket. Hollywoodi színésznők, bakfis popsztárok, egzotikus topmodellek szerepelnek listáján, így Kravitz életművét nyugodtan nevezhetjük üzletszerű kéjelgésnek is, hisz a rocker tizenöt percért bármikor biztosít tizenöt perc hírnevet, vagy éppen megír egy slágerlistás dalt múzsájának. Példának okáért ő jegyzi egyik leghíresebb trófeájának, Madonnának a Justify My Love című popszámát. Nyilván olyan szorosan ölelték át egymást, hogy nem maradt hely az érzelmeknek, így aztán Roxie Roker színésznő és Sy Kravitz tévéproducer csemetéje gyorsan tovább is állt.
A Prince és Jimi Hendrix szellemi védnöksége alatt tevékenykedő gitárfenomén nemcsak azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy ő lett az ügyeletes rockcsődör, aki pontosan olyan, mintha róla alkották volna az erotika kettős ügynöke kifejezést. Nem. Kravitz funkkal megbolondított retró-rockja már önmagában is tetszetős mutatvány, hát még ha hozzátesszük, hogy lemezein minden hangszeren ő játszik. Szerző, producer és hangmérnök is egyszerre. Gucci szemüveges neo-hippink a rock zsenije. Annak ellenére az, hogy úgy teszi magáévá a Led Zeppelin, a Beatles, Bob Marley, vagy éppen Jimi Hendrix védjegy értékű témáit, ahogy lenyúlja rutinból a haverjai nőit.
A Babtism című, az újjászületését dokumentálni hivatott új lemezén is kimutathatóak a nagy elődök hatásai, mégsem vonja senki kétségbe a „rock and roll miniszterének” dalszerzői kvalitását. Olyannyira nem, hogy az albumot Kravitz egyik csúcsteljesítményeként kell az olvasók figyelmébe ajánlanunk. A hangzás maradt a régi, az ócska csöves erősítők tompa, de mégis erőteljes soundja, a soult, a funkot és a hard rockot összeházasító félvér rock and roll. A lemez magaslati pontjai a Minister Of Rock And Roll, a California, az I Don’t Want Be A Star és a Where Are We Runnin? című számok sem egy éjszakás kalandok.
|
