Keserűen kommentálta a vasárnapi szerbiai elnökválasztáson elszenvedett vereségét Tomiszlav Nikoilics, a Szerb Radikális Párt jelöltje: „Majdnem minden szerbiai körzetben mi győztünk, kivéve ott, ahol a helyi vallási vezetők a rám szavazókat azzal fenyegették meg, hogy levágják a kezüket”. Nos, kérdés, mennyi közük volt az ország egyházfiainak a végeredményhez, mindazonáltal tény: Szerbia új elnökét Borisz Tadicsnak hívják.
Tadics-plakát a vajdaságban. A magyarok elnöke is.
A tavaly márciusban meggyilkolt reformer szerb miniszterelnök, Zoran Gyingyics politikai örökösének tartott, demokrata párti Tadics 53,5 százalékos győzelme több szempontból is biztató fejlemény. Először is, közel két év után újra van elnöke Szerbiának. Rögös út vezetett idáig. Az utolsó államfő, Milan Milutinovics, mandátuma 2002 végi lejárta után az elnöki bársonyszéket önként egy hágai cellára cserélte, hogy a nemzetközi törvényszék előtt feleljen háborús bűneiért. Szerbia azóta háromszor futott neki az elnökválasztásnak, de az ország alkotmányában előírt 50 százalékos részvételi arányt egyszer sem sikerült elérni. A harmadik sikertelen próbálkozás után aztán idén februárban a belgrádi parlament eltörölte az 50 százalékos küszöböt.
REFORMOK PÁRTJÁN. A sikeres elnökválasztás azonban nem minden, annak puszta tényén túl az a megfogalmazás is jogos, amellyel Tadics a CNN-nek nyilatkozva kommentálta saját győzelmét. Mint hangoztatta, választási diadala „a múlt felett aratott győzelem”. A milosevicsi rendszer utódpártjai ugyanis továbbra is számottevő politikai befolyással rendelkeznek Szerbiában. Így például a szintén a hágai törvényszék előtt álló Vojiszlav Seselj fémjelezte Szerb Radikális Párt, még ha nincs is kormányon, a belgrádi törvényhozás mandátumainak csaknem egyharmadával rendelkezik, azaz a szkupstina legnagyobb politikai ereje. Ráadásul a „demokratikus blokk” korántsem egységes. Olyannyira nem, hogy a Tadics-féle Demokratikus Pártot a decemberi parlamenti választások után be sem vették a koalícióba. Az elutasítás pikantériája, hogy az így kisebbségből kormányzó koalíció külső támogatását a hágai „fővádlott” exelnök, Szlobodan Milosevics szocialistái biztosítják. Mindebből következően Tadics győzelme azt is jelzi, hogy Szerbiában ma szerény többségben vannak a reformok iránt elkötelezett, demokráciapárti választók.
|
Tadics megválasztása a külvilág számára is pozitív üzenet. Miközben radikális ellenfele továbbra is leginkább Nagy-Szerbia megalkotásáról álmodozott, ő a kampányában „európai Szerbiát” ígért. Ennek megfelelően külpolitikai elképzeléseibe belefér például a szoros együttműködés a hágai törvényszékkel, mi több, a kisebbségekhez való hozzáállása is sokat ígérő: Szabadkán például külön szólt a magyarokhoz, és a magyarellenes atrocitások megfékezését ígérte.
Elemzők szerint Nikolics győzelme rövid távon belpolitikai válsághoz, hosszabb távon Szerbia gazdasági és politikai elszigeteltségéhez vezetett volna. Tadics megválasztása viszont javíthatja az országról kialakított képet mind a nemzetközi szervezetek, mind a Szerbiába az idei első negyedévben – a tavalyi azonos időszakbeli összeg háromszorosát – 238 millió dollárt invesztáló külföldi befektetők körében.
