Jelenleg 31, a Szaturnusz körül keringő égitestet tartanak nyilván a csillagászok. E holdak eredete éppen e nagy szám miatt meglehetősen változatos, a legkalandosabb története azonban a Phoebe nevűnek van. Ez a kis hold, a Cassini űrszonda legfrissebb felvételei szerint, több milliárd éves, és nagy valószínűséggel üstökös lehetett valaha, nem pedig aszteroida, mint az a hasonló méretű égi kísérőknél általános.
E holdról 1981-ben már készített fotókat a Voyager űrszonda, az akkor használatos technológia, valamint az űreszköz távolsága miatt azonban a képekből nem lehetett messzemenő következtetéseket levonni a hold eredetére. A Cassini jóval közelebbről, mindössze 32,5 ezer kilométerről kapta le a Phoebét, felvételeinek felbontása pedig nagyságrendekkel jobb a Voyageréinél: ezeken a fotókon egyetlen képpont 190 méternek felel meg.
A képeken a hold krátereiben jég figyelhető meg, ez pedig általában a Naprendszer távoli pontjairól származó objektumokra jellemző, például a Plútóra, vagy az arrafelé keringő üstökösre. A Phoebe minden valószínűség szerint pályája Szaturnuszhoz közeli pontján, az óriásbolygó vonzásterébe kerülve parkolhatott le véglegesen, mégpedig jóval korábban, mint például a Titán, a planéta legnagyobb holdja. A Phoebe több milliárd éves korát igazolja az is, hogy közelében számos, belőle származó miniholdat figyeltek meg, márpedig ezek kiszakadásához is évmilliárdok kellettek. A Merkúrnál is nagyobb óriáshold, a Titán alapos vizsgálatára jövőre kerülhet sor: ha minden jól megy, a Cassini akkor repül majd el mellette.
