háttérbe szorítja a politikusok által büszkén hangoztatott és valóban örvendetes tényt: a hét végi brüsszeli csúcson a huszonötök állam-, illetve kormányfőinek sikerült megállapodniuk az első uniós alkotmány szövegéről.
Az öreg kontinens politikai életét sajátos kettősség uralja. A kompromisszumkeresés, a finomhangolás végső soron ismét eredményre vezetett, alátámasztva az uniós döntéshozatal régi igazságát: a megegyezés, az okos érdekharmonizálás végső soron mindig kisebb költséggel jár, mint a vitából (szélsőséges esetben az unióból) való kihátrálás.
Ám minden korábbinál jobban látszik: a költség-haszon kalkulációk, a tagállamok közötti kompromisszumok csak a politikai elitet mozgatják meg. Ezért beszélnek ők – például a brüsszeli csúcs kapcsán – „egyértelmű” sikerről. Eközben az európai parlamenti választások eredménye azt mutatja, hogy az uniós polgárok többségét hidegen hagyja az integráció gondolata. Talán éppen azért, mert nincs igazi „gondolat”, hiányzik a vízió, a lendület az európai projektből. Márpedig a haladási irány megjelölése nélkül csak az egy helyben topogás, a kiegyensúlyozás marad föderalisták és unionisták, állam- és piacpártiak, kis és nagy tagállamok, északiak és déliek, és még ki tudja kik között.
Az EP-választási kampány megmutatta, hogy nincs összeurópai közbeszéd, hiányoznak azok az egész kontinenst uraló témák, amelyek aztán nemzeti köntösben juthatnának kifejeződésre. (A keresztény örökségre való hivatkozásról szóló disputa ebből a szempontból üdítő, ámbár ellentmondásos kivételnek számított.) Az egyes politikai családokon belül mára óriásira nőttek az ellentétek, a nemzeti hovatartozás sok esetben felülírja az ideológiai kötődéseket. Mi köze van például a francia szocialistáknak a brit újbaloldalhoz? Kétségtelenül nem sok.
Az unió persze már többször volt olyan helyzetben, amikor az ellentétek szinte megbénították működését. Ilyenkor az Európai Bizottság kezében lehet a megoldás kulcsa. A szupranacionális „intézményi vállalkozó” húzhatja ki a kátyúból a bennragadt szekeret. Elsősorban ezért fontos, hogy a testület élére karizmatikus vezető kerüljön.
