 |
Hajdanán ezt a lemezt szinte mindenki az „eltévedt bárány”, a Beatrice miatt vette meg, annak ellenére, hogy csúcsformában volt az LGT és az Omega is. „Mecki”, „Elefánt” és Benkő ekkor már sejtették, hogy véget ért az űrkorszak, Farkas Bertalan, a kozmosz Kolumbusza is visszajött már a Földre, az Omega is hazatért a Gammapolis „űrállomásról”. Az album „Omega-oldala” tét nélküli, hisz’ a zenekarnak nem sokkal azelőtt jelent meg koncertlemeze, az LGT-t viszont akkor hallottuk először élő felvételen. Meglepően jól sikerült a hangrögzítés, tényleg mindhárom banda remekül játszott, de a lényeg mégis a Beatrice volt: 1980 őszén a „kívülállás szimbólumának” tekinthető zenekart egyfajta felvilágosult abszolutizmus jegyében mégis rárakták egy nagylemezre. A „nemzet csótányaitól” elhangzik a híres fenyegetés, a „Támadás, 1,2,3″, és jön a Jerikó című szám, amelyből megtudhatjuk, hogy Jerikó fala porba hullott, és hogy múlandó a dicsőség. Ezt hívják ugyebár rendszerkritikának, mégis a „két nagy banda” védőszárnyai alá került Ricse át tudta verekedni magát Jerikó várának egyik bástyáján, az egykori Hanglemezgyártó Vállalaton. És elhangzik a híres pszicho-aktív Meditáció című felvétel is, amelyet ritkán játszottak koncerten, így dupla kuriózum. Mára már finoman szólva is problematikus Nagy Feró megítélése, 1980-ban viszont ő volt a magyar rock Tiborca, az akkor formálódó demokratikus ellenzékhez köthető fiatal művészek „kedvenc szakadt énekese”.
A Kisstadion ‘80 valóságazonos borítóval jelent meg, 1980-as fotók szerepelnek a zenekarokról, és meglepték a múltmániásokat négy bónusz számmal is. Az egyetlen helyes megközelítés alapján, kizárólag a Beatricétől tettek fel négy klasszikust (Nagyvárosi Farkas, Nem kell, az Angyalföld, Katicabogárka).
Ez azért is volt indokolt, mert a zenekar e koncertjük teljes anyagát kalózkazettán terjesztette, fénymásolt borítóval, arról nem is beszélve, hogy az Omegának és az LGT-nek sosem voltak különösebb publikálási gondjai. Az ilyen felvételekre mondják: igazi kordokumentum.
