Jórészt a Szaúd-Arábiában – és más nagy termelő országokban – végrehajtott terrortámadások, valamint a politikai bizonytalansággal kapcsolatos félelmek okozták az olaj árának az utóbbi egy évben tapasztalt meredek emelkedését. Hozzájárult a dráguláshoz a kínai gazdaság szárnyalása, az erős amerikai fellendülés, valamint az iraki kitermelésnek a vártnál lassabb növekedése is. Eddig az ipari országokban nem okozott komoly károkat az áremelkedés, mivel az olaj reálértékben még a hordónkénti 40 dolláron is olcsóbb, mint volt a hetvenes évek végének, nyolcvanas évek elejének árrobbanása idején. Emellett azóta a legtöbb ország takarékosabbá vált a felhasználásban, amiben szerepet játszott az üzemanyagok adójának emelése, a hatékonyabb autók és repülőgépek elterjedése, a gáz- és szénüzemű erőművek létesítése – és kisebb mértékben az atomenergia felé való elmozdulás.
GARY S. BECKER. Nobel-díjas közgazdász, a chicagói egyetem professzora, a Hoover Institution tagja.
Az öngyilkos merényletek és más terrortámadások nyomán azonban az olajár 70 vagy 80 dollárra, sőt átmenetileg akár még magasabbra is emelkedhet. Ez már súlyosan érintené a világgazdaságot, következésképp a nagy felhasználóknak tovább kell csökkenteniük függőségüket.
TÖBBLETADÓ. Az Egyesült Államokban és más fejlett országokban a felhasznált kőolaj mintegy fele benzin és gázolaj formájában talál gazdára. A benzinfogyasztás csökkentésének azonnali eszköze lehetne, ha a terrorizmus elleni védelem címén gallononként (4,543 liter) körülbelül 50 cent szövetségi adót vetnének ki. Az amerikai szövetségi benzinadó jelenleg 18,4 cent, az államoké átlagosan 23 cent. Így a többletadóval a benzin kiskereskedelmi ára gallononként 2,50 dollárra nőne, ami még mindig jóval alacsonyabb a japán és az európai áraknál. Tanulmányok azt mutatják, hogy egy ilyen drágulás mintegy 10 százalékkal vetné vissza az egyesült államokbeli benzinfogyasztást.
A terrorizmus-adóból származó bevételeket a többi szövetségi bevételtől elkülönítve a benzin- és olajtartalékok növelésére kellene fordítani. Ezáltal mind a katonai, mind az egyéb célokra rendelkezésre állna a kellő mennyiség, amennyiben az ellátás megszakadna. A bevételekből továbbá különleges magántulajdonú tartalékok kiépítését is támogatni lehetne, amelyek csak rendkívüli helyzetben volnának felhasználhatók. Az olajfüggőség csökkentésének más módjai hosszabb idő alatt valósíthatók meg, de a távlati tervezés elengedhetetlen, mert a terrorfenyegetés belátható ideig nem fog megszűnni. A szövetségi kormány tett már kísérletet a benzin helyettesítésére az elsődlegesen kukoricából előállított etanol gyártásának támogatásával. Ez a program azonban lényegében megbukott: az etanol túl drága, s gyártása során az üzemek nagy mennyiségű nitrogén-dioxidot és más szennyező gázokat bocsátanak ki. A gallononként 50 centes etanolszubvenció nem más, mint a kukoricatermelők támogatásának új módja, azaz nem tekinthető komoly kísérletnek a benzinfüggőség mérséklésére.
ÚJ MEGOLDÁSOK. Rendkívül értékes eredmény volna, ha sikerülne megfelelő technológiát találni a belső égésű motorok helyettesítésére. A legígéretesebbnek a hidrogéncellás gépjárműmotorok tűnnek. Londonban kísérletképpen már beépítettek ilyen motorokat buszokba, de üzemeltetésük túl drága ahhoz, hogy ezt a megoldást nagy léptékben alkalmazzák. A hidrogéncellás meghajtás elterjedéséhez ezrével kellene utántöltő állomásokat építeni a benzinkutak helyett, mindazonáltal a General Motors és más autógyárak abban bíznak, hogy 5-10 éven belül képesek lesznek olyan hidrogéncellás motorokat előállítani, amelyek versenyképesek a benzinesekkel szemben. A folyamat gyorsítása érdekében célszerű volna az etanolszubvenciót átirányítani ennek a tisztább és ígéretesebb technológiának a támogatására.
Érdemes egyéb megoldásokkal is foglalkozni, így a szélenergia felhasználásának növelésével és új atomerőművek építésével. Egyik sem csodaszer, de mindkettő csökkenti az olaj iránti keresletet, valamint a környezetszennyezést is.
Az ipari országokat okkal aggasztja a közel-keleti terrorizmus. Hosszú távon a benzinmotor lecserélése a prioritás, de rövid távon az adóemelés is fontos lépés lenne, hiszen azonnal visszafogná az olajfogyasztást, a bevételekből pedig növelni lehetne a vésztartalékokat. Mindez enyhítené annak veszélyét, hogy a terroristák az olajellátás akadályozásával komoly kárt okozzanak az ipari gazdaságoknak.
