Kellemes meglepetés: hazánk egy főre jutó GDP-je eléri az uniós átlag 61 százalékát – mégpedig vásárlóerő-paritáson, azaz az idehaza kialakult tényleges jövedelmek és árak alapján. Az Eurostat, az unió statisztikai hivatalának honlapján feltüntetett, 2003-ra vonatkozó adat (lásd a grafikont) fantasztikusnak tetszik, hiszen tavalyelőtt még csak 53 százalékos jövedelemszint állt hazánk neve mellett. A Matolcsy György volt gazdasági miniszter vezette Növekedéskutató Intézet nemrég 56 százalékra becsülte a 2003. évben elért magyar produktum uniós átlaghoz viszonyított szintjét. De persze – és itt a bökkenő – nem mindegy, hogy mi a viszonyítási alap. Most első ízben vették a statisztikusok száz százaléknak a május elsejével kibővített unió 25 országának középértékét az addigi 15 uniós tagországé helyett. Mint kiderült, Matolcsy kitűnően számolt, csak ezt az apró momentumot nem kalkulálta be. Kibővült unió, új számítási alap – és országunk máris három évet ugrott az uniós átlag utolérésében…
NÉGY SZÁZALÉK FÖLÖTT. Egyszer volt május elseje, mondhatnánk erre bölcsen. De most csakugyan rákapcsolt a magyar gazdaság. A Növekedéskutató szerint amennyiben az uniós átlagnál 2 százalékponttal nagyobb nálunk a sebesség, akkor húsz éven belül elérjük a közösségi átlagot. Újabban viszont még nagyobb ütembeli előnyre tettünk szert: Nyugaton is az élénkülés jelei mutatkoznak, ám idehaza sikerült még tovább fokozni a tempót. A magyar GDP éves növekedése az első negyedévben (nem végleges adatok szerint) elérte a 4,2 százalékot, ami tekintélyes gyarapodás az unió 1,6 százalékos, illetve a magyar kivitel legfőbb felvevőpiacául szolgáló eurózóna 1,3 százalékos bővüléséhez képest, és mindenképpen figyelemre méltó a tavalyi 2,9 százalék után. Mit sem von le a magyar teljesítmény értékéből, hogy a közép- és kelet-európai országok (az e körben legfejlettebb Csehországot kivéve) szintén 4 százalék feletti ütemben gyarapodnak (lásd a grafikont).
A hazai gyorsulás általános meglepetést keltett. A kormány éppen a közelmúltban Brüsszelnek benyújtott konvergencia-programban pendítette meg, hogy a 3,5 százalék éves növekedés – aminek feltételezésével az idei büdzsét készítették – esetleg mégsem jön be, és 3,3-3,5 százalékos ütemet jelzett előre az év egészére. Az első negyedévi eredmény ismeretében Draskovics Tibor pénzügyminiszter újból 3,5 százalékról, vagy még annál is kedvezőbb várható eredményekről beszélt, és megerősítette: a költségvetés teljesítéséhez nincs szükség további megszorításokra.
EXPORTCSODA. A gazdaság összteljesítményről igencsak komótos tempóban adatot szolgáltató Központi Statisztikai Hivatal (KSH) ezúttal külön csemegével szolgált, amikor rávilágított: az árutermelő szektorok hozzáadott értéke 7,2, a szolgáltatásoké 3,2 százalékkal nőtt az első negyedévben. Már megint az árutermelés, ezen belül is persze az exportra termelés – amiben az alapvető szerepet a multinacionális ipari vállalatok játsszák. Számos felmérés – köztük lapunk és a Straketing piackutató felmérése is (Figyelő 2004/22. szám) – kimutatta, hogy további differenciálódás tapasztalható: a nagyobb cégek lendületesen növekednek, a kisebbek viszont további nehézségekkel találják magukat szembe.
Arra persze, hogy a nyugat-európai – és ezen belül a német – kereslet bővülni kezd, előre számítani lehetett. A kiváló külpiaci eredményeket azonban csökkenti először is az árak kedvezőtlen alakulása, miután az első három hónapban az exportőrök mindössze 2 százalékkal srófolták föl áraikat a külső piacokon az egy évvel korábbiakhoz képest, miközben az importárak 2,5 százalékkal emelkedtek. A Figyelő számításai szerint, ha a készáru-forgalomban bekövetkezett cserearány-romlást vesszük figyelembe, a veszteségeket bekalkuláló bruttó hazai reáljövedelem (GDI) 3,9 százalékos, azaz a GDP-nél valamivel kisebb növekedést mutat az első három hónapban.
A másik kedvezőtlen tényező a szolgáltatások (főként az idegenforgalom) külpiaci teljesítményének romlása. A fizetésimérleg-adatok alapján a szolgáltatások terén mindössze 4 százalékra tehető az első negyedévi export volumengyarapodása, viszont 18 százalék az importé. Így összességében a rés az áruk és szolgáltatások kivitelének és behozatalának emelkedése között kevesebb mint 1 százalékra szűkülhetett. Vagyis az egyelőre szórványos adatok azt mutatják: a növekedés csaknem teljes egészében a hazai eladások (belföldi felhasználás) emelkedésében csapódhatott le.
Idehaza viszont rendkívül nagy az átrendeződés. A korábbi, 2001-től 2003 őszéig tartó időszakban felpörgött lakossági fogyasztásnövekedés helyett a beruházások kezdtek el szépen gyarapodni: az első negyedévben 18,9 százalékkal haladták meg az egy évvel korábbit, mindenekelőtt a feldolgozóipar és az ingatlanszektor fejlesztéseinek köszönhetően. Részben amiatt persze, mert a lakásberuházások továbbra is dinamikusan folytatódnak (Figyelő, 2004/20. szám). Ám a decemberi lakáshitel-szigorítások után az első negyedévben felvett lakáshitelek összege havi 40-50 (sőt, áprilisban már 24) milliárd forintra apadt a múlt év második felére jellemző 60-80 milliárdról. Általában is, a lakossági hitelfelvételek növekedése határozottan mérséklődött, miközben a banki betételhelyezések februártól, egyéves pauza után, határozottan emelkedni kezdtek (lásd a grafikont).
A fizetési mérleg hiánya valamelyest tovább duzzadt az első negyedévben (az egy évvel korábbi 1,5 milliárdról 1,8 milliárd euróra), e mögött azonban már nem a korábban okkal bírált közköltekezés, hanem részben az idegenforgalom, a szolgáltatások romló egyenlege, részben viszont határozottan kedvező folyamat: a további növekedést megalapozó felhalmozás áll. Mondanunk sem kell: ideje volt már, hogy meginduljon a növekedés. Egy százalékponttal növekvő tempó 0,324 százalékpontnyit javíthat az államháztartás egyenlegében – mutatja ki a kormány konvergencia-programja. Ha az idei növekedés mondjuk fél százalékkal nagyobb lenne a vártnál, az körülbelül 30 milliárd forintnyi többletet hozna az államháztartásnak. Éppen ekkora volt áprilisig a nem várt áfabevételi többlet, ami miatt a pénzügyminiszter fel is javította az éves adóbevételre vonatkozó előrejelzést. Ha több a GDP, több jut a kincstárnak is. Örök igazság, amire lehet alapozni.
