Ne tessék mosolyogni, nem a lokálpatrióták, hanem a geodéták számítása szerint valóban itt van Európa mértani középpontja. Tábla is mutatja, és egy fafaragó szobrászok alkotta pelikán. (Nyaranta Közép-európai Művésztelep működik itt, vendégművészekkel a régióból.) Hová hoztuk volna a Magyar PEN Club vendégeit, a velünk együtt tíz újdonsült EU-tagország nemzeti PEN központjainak küldötteit, mintsem Európa közepére? Ezen a ponton ünnepelni és köszönteni egymást a történelmi év történelmi májusában, gondolatokat cserélni az irodalom, a kultúra szerepéről az unióban.
Csupán frissítésül ebben a technokrata világban: a Nemzetközi PEN Club (Poets, Essayists, Novellist kezdőbetűi) 1921-ben alakult Angliában, az irodalom szabadságának világklubjaként, első elnöke Galsworthy volt, majd H.G. Wells. Tagként már 1926-ban csatlakozott a Magyar PEN, és olyan elnökei voltak, mint Kosztolányi Dezső és Heltai Jenő. Működött a pártállami évtizedekben is, fontos szerepe volt abban, hogy nem szakadt meg teljesen a magyar írók kapcsolata a nyugati világ íróival. Úgy gondoljuk, most a politikai szabadság uniójában is fontos missziónk van a rég áhított Nobel-díjjal nemzetközi fókuszba került magyar irodalom menedzselésében, a kulturdiplomáciában.
A Károlyi Palotában tartott tájékoztató után elvonultunk Tállyára. A kalocsai érsek 1562-ben tállyai bort küldött XVI. Gergely pápának, aki csettintett és kijelentette: „Summum Ponteficem talia vina decent.” A pápának ilyen bor dukál. De a latin „talia” (ilyen) a hazaiak hazafias fülében Tállyának hangzott, s az maradt meg, hogy tállyai bor való a pápának. Meg nekünk.
Első állomásként a fővendéglátó Kuthi Csaba borműves portáján ellenőriztük a Cognac (konyak) mintájára Coutingac (Kuthinyak) nevezetű aszútörköly pálinka minőségét. Vendégeink körében nagy sikere volt, teljes joggal. Utána elfoglaltuk szállásunkat (sok igyekezet, de sok hiány a komfortban: nem otthonos, csupán ágyrajáró panzió az ilyen, a világítás katasztrofális, borotválkozás vakon). Majd következett a nevezetes Homoky-pince, ahol pár éve jártam már. A gazda hét borát eszkalációs dramaturgiával adta elő, a száraz (!) muskotálytól a hatputtonyosig, minden pohárhoz történelmi tudás is járt. És minthogy étek nélkül a bor egészségtelen, járt hozzá a híres tállyai Babéros, a marhapörkölt rokona, de itt a húst nagy darabokra vágják, különlegesen pácolják, savanykás-tejfölös a mártása. Hatalmas siker. A mákos pitét „Drog! Drog!” diadalordítással fogadta az EU-ban még nem jártas új tagok gyülekezete. Csak meg ne tudják Brüsszelben.
Másnap első konferencia a Maillot-kastélyban (két napig tartott). Ezt a kastélyt (XVIII. század), a többi nevezetességgel – Rákóczi-kúria, Balogh-kúria, Szirmay-kastély, Régiposta-épület, Veresbarátok kolostorának romjai – valami édes szépségű elmúlás lengi körül, Krúdynak való világ. Az utcákon sorjázó, az egész város alatti pincelabirintus szellőzésére szolgáló különös nyílások léleklyuknak neveztetnek: ezek is mintha a földmélyből lehelnék az elmúlás aszúillatát.
Kerekasztal után ott is ebédeltünk, a Maillot-kastély cintermében, abszolút korrekt étkeket, de a zárásként tálalt felhőkarcolónyi rakott palacsinta megérdemli a legjobb minősítést. Délután kirándulás Sárospatakra, estefelé a két Gryllus-testvér csakis nekünk prezentált pompás műsora, vendégeink elragadtatásától övezve. Este pedig újabb királyi borok és csülkös marhapörkölt a Hollókői-pincében. Másnap kerekasztal, Maillot-ebéd, kirándulás Széphalomra, este Szent Vince pincézés (Kuthi Csaba).
És hogy a tanácskozásról is szó essék, megállapodtunk, immár uniós nemzeti PEN központok, hogy együtt maradunk, sőt, vendégeink elragadtatásukban azt javasolták, hogy a Magyar PEN legyen e csoport elnöksége, képviselője az EU színe előtt is. Végül kijelentették: ilyen nívós szellemiségű konferencián ennyi életörömmel megspékelve, még nem vettek részt. Koccintottunk rá egy stampedli Kuthinyakkal!
