Fel kell kötnie azt a bizonyos fehérneműt az anyagilag teljesen legatyásodott német fővárosban annak, aki a kultúra területén valami nagy durranással akar kirukkolni. Az idén alapításának 767. évfordulóját (nem) ünneplő Berlinben fogorvosi páciensek nélkül is több híd van, mint Velencében, legalább annyi múzeum, kiállítóterem és galéria, mint Párizsban, és az egy négyzetkilométerre jutó négylábúak tekintetében Londontól, Moszkváig minden metropolis le van… körözve. S akkor még ott van a három operaház, meg ugyanannyi polgári repülőtér a 3,5 milliós Spree-Havel-Cytiben, amely – az Európai Unió májusi bővítésének hála – az öreg kontinensen centrálisabb pozícióba került. Németországnak – Svájcot leszámítva – immáron valamennyi szomszédja EU-tag, s hol lehetne ezt jobban megünnepelni, mint éppen a falaitól másfél évtizede megszabadult legnagyobb városban.

A „Das Kulturjahr der Zehn” ötlete hazánk berlini nagykövetségének – nyáron posztjáról távozó – munkatársa, Breier Zsuzsa fejéből pattant ki. A csinos kulturális attasé, rácáfolva arra, hogy az ötgyermekes anyák már csak a családjuknak élnek, seregnyi hívet, támogatót toborzott a 2005 májusáig tartó mega-projektjéhez. „A Tízek Kulturális Éve” magyar programjainak védnöke Kovács László külügyminiszter, míg a kurátorság terheit Breier asszony Konrád György íróval osztja meg.
Az észt jazztől a szlovén líráig és a máltai designtól a lengyel fotóművészetig széles a spektrum, amit átfog az új uniós tagok 12 hónapos, maratoni bemutatkozása. A sztereotípiák leküzdését célzó, több helyszínen zajló, multikulturális szuper show startja pompásan sikerült májusban, amikor a Gendarmenmarkton lévő elegáns Konzerthausban tíz nemzet művészei operagálán bizonyították, hogy a zene területén soha el sem szakadtak Nyugat-Európától. Többek közt Mozart, Rossini, Donizetti, Erkel, Kricka szerzeményei csendültek fel. A visegrádi négyeket Karolína Berková cseh mezzoszoprán, Hajnóczy Júlia szoprán, valamint a szlovák és lengyel baritonok, Dalibor Jenis és Tomasz Kuk képviselték. Tapsvihar. Jutott belőle a Berlini Szimfonikusok karnagyának, Lior Shambadainak, s a másik hat náció dalnokainak is. A már említett kulturális szférán kívül a seregnyi szponzor támogatásával, komoly sajtójelenléttel zajló bővítési seregszemle, tudományos, politikai párbeszédekre, vitákra is lehetőséget ad. A vagányságáról, száraz humoráról, dörzsöltségéről híres Spree-parti publikum így nem kárhoztatik passzív szemlélődésre, hanem diskurálhat is a régi tizenötökhöz az idén csatlakozott tízek prominenseivel, alkotóival. Kimondva, kimondatlanul azt reméli a 75 millió új EU-tag bemutatkozását pátyolgató több száz fős team, hogy az előítéletek leépítésének egyik legjobb eszköze a kulturális kitárulkozás. Mivel már a határok is kinyíltak, aki kevesli a berlini kínálatot, az a nyáron nekivághat északnak, keletnek, délnek, hogy személyesen fedezze fel magának az unióba frissen felvett európaiakat.
