Félezer oldalas könyv, és lexikon formája van. A látható bizonyosságra épül: a betűrendre. Az ötvenhét éves szerző, Patrick Roegiers belga író. Két évtizede Párizsban él, ahol hét regényt publikált. A borítóra a szintén belga Magritte Honvágy című képét tette. A belgaság, a lexikon első szócikke szerint, érzés, mégpedig annak átérzése, hogy az ember csak jobb híján belga, nincs tehát hazája, országa, történelme, emlékezete, önazonossága.
Az előszóban apja halálát beszéli el az író. Az apa Brüsszelben született, s nem értette, fia miért is lett párizsi belga, mint előtte sokan. Fiának életében egyszer írt: egy névjegykártya hátoldalán köszöntötte valami irodalmi díj alkalmából, s tájékoztatta, hogy ötvennégy évi házasság után elvált. Beszélni pedig természetesen mindvégig a kissé nyújtott, darabosan éneklős belga akcentussal beszélt. Búcsúzva, a családi fotókat nézegetve lát hozzá Roegiers Belgium önéletrajzához. Az eredmény megható és mulatságos kézikönyv, nélkülözhetetlen bármi belga úthoz. Derűsen kiderül belőle, hogy nemcsak Belgium van, hanem belgák is, ami az idézett érzésen túl afféle kedélyállapot. Részleteit sorolja a szerző például akkor, amikor kereken száz okot számlál össze arról, hogy miért is tekinthető belgának Brel, a sanzon-költő énekes; vagy esszét ír lexikonában Hugóról, a balga belgákat lefestő Baudelaire-ről.
|
