Aligha lett volna nagyobb és biztosabb pénzkidobás, mint ha valaki Lengyelországban arra fogad, hogy a varsói szejm áldását adja Marek Belka miniszterelnöki jelölésére, a baloldal mégis makacsul kitartott mellette. „A politikában nem használatos az a szó, hogy soha” – védte meg a posztjáról május 2-án lemondott Leszek Miller exkormányfő pártjának, a kisebbségben kormányzó Baloldali Demokratikus Szövetségnek (SLD) hajthatatlan álláspontját. (Figyelő 2004/14. szám) Sőt, a korrupciós és egyéb botrányoktól gyötört, gazdaságpolitikáját tekintve pedig legföljebb részsikereket elérő Miller távozása nyomán megüresedett kormányfői poszton még Aleksander Kwasniewski köztársasági elnök is az SLD kiszemeltjét látná szívesen.
Marek Belka. Újra próbálkozhat?
MÁSODIK ESÉLY? Csakhogy az üzleti és gazdasági körökben kellő támogatottsággal rendelkező 52 éves közgazdász – aki az elmúlt időszakban az amerikaiak által létrehozott iraki közigazgatás gazdasági ügyekért illetékes tagja volt – elbukott a parlamenti megmérettetésen. Miniszterelnökké válására ezek után már csak akkor nyílhat esély, ha a lengyel törvényhozás nem tud olyan jelöltet állítani, aki többséget kaphat mindkét házban. Ez esetben ismét az államfőé a jelölés joga, akinek a favoritja továbbra is Belka.
A lengyel parlament ezekben a napokban a jelöltek nevétől hangos, ám politikai elemzők nem látnak reális esélyt arra, hogy a jelenlegi, igencsak eltérő érdekű parlamenti erők megegyezzenek akármelyik személyben. Ez már csak azért is nehéz lenne, mivel a lengyel alsóház egyik legnagyobb ellenzéki pártja, a közvélemény-kutatások szerint ma már 26 százalékos támogatottságot élvező jobboldali Polgári Platform (PO) csak az előrehozott parlamenti választásokig tartaná fenn a jelenlegi parlamenti konstellációt. Márpedig annak a számára kedvező időpontja ez év ősze, ennek megfelelően a kormányfőt is csak erre a rövid távra választaná.
A PO ugyan nem kifogásolta Belka személyét, de nem tartja reálisnak egy olyan parlament „életben tartását”, amelynek felét a közvélemény ma már nem látja szívesen. Ennél szélsőségesebb nézetekkel érvel az előrehozott választások mellett az Andrzej Lepper vezette, Önvédelem (Samoobrona) nevű populista politikai erő.
A mai állapot szerint 18,6 százalékos támogatottságot élvező pártnak kifejezetten kedvező lenne az előrehozott választás, hiszen az akár hatalomra is juttathatná. A Samoobrona nem is a kormányfőjelölt-állításban, hanem egy mielőbbi, akár nyár végi választásban érdekelt.
KOALÍCIÓKERESÉS. Mindennek megfelelően az SLD készpénznek veszi a szejm kudarcát, és már most a harmadik fordulóra „melegít”, amely szándékai szerint már ismét Belkáról szól majd. Miller szavai is arra utalnak, hogy megkezdték az egyeztetést a kulisszák mögött a lehetséges koalíciós partnerekkel. A baloldal tisztában van ugyanis azzal, hogy egy kisebbségi kabinet ugyanolyan erőtlen és működésképtelen lenne, mint az eddigi volt. A tárgyalások a Baloldali Demokratikus Szövetségből nemrég kivált szociáldemokratákkal és a parasztpárttal folynak. A megegyezést nehezíti, hogy az előbbiek szintén csupán novemberig tartanák hivatalában a kormányt, míg a parasztpárt számára a gazdasági reform elengedhetetlen elemének tartott konszolidációs csomag elfogadhatatlan.
A megegyezés pedig sürgető, egyebek mellett azért, mert Varsóban is egyre erőteljesebbek az iraki szerepvállalást megkérdőjelező hangok. Olyannyira, hogy a napokban még a helyi viszonyokat igazán jól ismerő Marek Belka is a lengyel haderő csökkentése mellett szólt. Ám még ennél a bizonytalanságnál is kevésbé szerencsés, hogy Lengyelország éppen az uniós tagság első heteiben él meg belpolitikai válságot. Azokban a hetekben, amikor az unió soros elnöki tisztét betöltő ír kormányfő, Bertie Ahern az európai alkotmány tavaly decemberben éppen Lengyelország – és Spanyolország – vétóján megbukott megatervét próbálja tető alá hozni. Az év eleje óta már-már kompromisszumra hajló varsói álláspont ugyanis egyre kevésbé tartható, hiszen a lengyel ellenzék többször is hangsúlyozta: elvárja, hogy a kormány változatlanul kitartson a nizzai szerződésben rögzített uniós erőviszonyok mellett.
