Biztosan sokan hallottak már a sommelier-k művészetéről, ami lényegében – tetszik, nem tetszik – egyfajta bormarketing tevékenység. Más szempontból közel áll a designerek munkájához is, hiszen szabályszerűen „felöltöztetik”, igaz, csak verbálisan, a nemes nedűt. Sok tekintetben hasonló egy külföldön már „bevezetett” szakma mestereinek feladata: a foodstylist (magyar kifejezés még nincs is rá) mintegy a szakáccsal karöltve arra ügyel, hogy a tálalás nem csak szakszerű, de látványban is lenyűgöző legyen.
Magyarországon még kevesen akadnak e mesterség művelőiből, egyikük a 25 éves Fekete Balázs, aki eredeti szakmáját tekintve sommelier, ám középiskolás kora óta a filmezés és a tévé közelében is sertepertél. Egy alkalommal felkérték valamely „elmés” főzőműsorba, hogy mutatná már be a szalvétahajtogatás alapszabályait. Ekkor figyelt fel rá egy látványtervező, s attól fogva nem egy reklámfilmben bízták már rá az
ételeknek a sztorihoz igazított preparálását.
Ki gondolná, hogy egy szénné égett pizza csak úgy házilag „ottfelejtve” a sütőben mennyire nem felel meg a filmeseknek. Ilyenkor jön Fekete Balázs, és nyakon önti a finom falatokat gyúlékony anyaggal: azóta jobbára benzinnel, amióta az alkohollal felgyújtott ételt flambírozott finomságként jóízűen elfogyasztotta a rendező – természetesen a forgatás előtt.
A foodstylistnak éppúgy feladata az alapanyagból szépet, mint éppenséggel rondát csinálni. Mindehhez Fekete Balázs szerint nem kell más, mint az összetevő élelmiszerek alapos ismerete, valamint némi képzelőerő. A fotósok, filmesek ilyetén kívánalmai már csak azért sem állnak messze a saját világától, mert gyermekkora óta hajómodellek építésével tölti kevéske szabadidejét; magyarán képes órákig elpepecselni, hogy a látvány a lehető legtökéletesebb legyen.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
