Korszakváltás! – kommentálta a Budapesti Értéktőzsde (BÉT) osztrák kézbe adását Matthias Kunsch, a HVB Bank Hungary vezérigazgatója, akinek kulcsszerepe volt a pesti parkett részvénytöbbségének értékesítésében. A magyar ősökkel is büszkélkedő osztrák bankvezető szavai egyértelműen jelzik, amit a hazai pénzügyi szektorban is sokan hasonlóan gondolnak: a BÉT sorsa megpecsételődött, értékpapírpiacunk a nemzetközi tendenciáknak megfelelően megtette az első lépést az egyik fuzionált európai tőzsde felé vezető úton. „Ausztria persze nem is számít igazán külföldnek Magyarország uniós csatlakozása után” – tette hozzá ehhez Stefan Zapotocky, a bécsi tőzsde vezérigazgatója, reagálva arra a felvetésre, hogy egy újabb stratégiai üzletág irányítása került ki magyar kezekből. A „nagy fuzionált tőzsdéig” azonban hosszú még az út. Az osztrák befektetők egyelőre azt hangsúlyozzák, hogy a Budapesti Értéktőzsde megőrzi függetlenségét. Felvásárlás helyett együttműködésként kívánják beállítani a tranzakciót, kiemelve, hogy az mindkét fél érdekeit szolgálja.
Jaksity György. A BÉT elnöke hallgatásba burkolózik.
Jóllehet, közismert volt, hogy a tőzsdei kereskedést lebonyolító BÉT Rt.-ben nemrég irányító paketthez jutott egy jól behatárolható pénzügyi befektetői kör, a gyors eladás meglepetést keltett. A tulajdonosváltásáról a közvélemény a múlt szerdán értesült, de a BÉT menedzsmentje is csupán pár órával korábban szerzett tudomást az ügyletről. Úgy tűnik, a magyar pénzügyi világban szinte senki sem számított ilyen fordulatra, vagy ha igen, csak jóval későbbre várták azt. Pedig a BÉT áprilisi közgyűlése óta elég nyilvánvaló volt, hogy a tőzsderészvények többségét magukénak tudó pénzügyi befektetők nem lesznek szívbajosak, ha megfelelő kiszállási lehetőséghez jutnak.
ÓVATLANUL. E lehetőséget azonban olyannyira nem vette komolyan senki, hogy az egyik pénzügyi befektető, a Cashline Értékpapír Rt. mellett az egyik tőzsdealapító tulajdonos Magyar Nemzeti Bank is leszavazta azt a javaslatot, mely a tőzsdei kereskedés megszüntetése vagy külföldre telepítése ellen kívánt biztonsági klauzulát építeni az alapszabályba. (Figyelő, 2004/19. szám).
A mostani tranzakció során az osztrák tulajdonban álló HVB Bank a már említett – Arago Rt., a Cashline Értékpapír Rt. és Korányi G. Tamás újságíró-magánbefektető neve által fémjelzett – csoporttól a BÉT-részvények 50,2 százalékát, valamint a Budapesti Árutőzsde (BÁT) 75,6 százalékát vette meg mintegy 8 milliárd forintért. Korányi elmondása szerint ők sem tudtak arról, hogy a HVB a megvett részvényeket azonnal továbbosztja néhány osztrák tulajdonú banknak, illetve magának a bécsi tőzsdének. A lényeg mégis az, hogy a tranzakció-sorozat végén a HVB részesedése 25,2, az Erste Banké pedig 12,25 százalékra nőtt, továbbá 14 százléknyi papírt vásárolt a Wiener Börse AG, 11-et az Österreichische Kontrollbank és 6,4-et a Raiffeisen Bank. A BÉT-ben tehát az osztrák befektetői csoport részesedése immár eléri a 68 százalékot.
A HVB BANK HUNGARY RT. VEZÉRE
Megnyugtató struktúra
A HVB a BÉT stabil tulajdonosi csoportjának kialakulásában érdekelt – nyilatkozta lapunknak Matthias Kunsch.
Mindenkit nagyon meglepett e gyors tranzakció. Miként sikerült három hét alatt tető alá hozniuk az üzletet?
– A HVB már egy évvel ezelőtt is azzal a céllal fogott bele a részvények felvásárlásába, hogy közreműködhessen a BÉT megnyugtató tulajdonosi struktúrájának kialakításában. Az akkori részvénytulajdonosok nem nekünk adták el a papírjaikat, a mostaniakkal sikerült megállapodnunk.
– Ki volt a kezdeményező, Önök vagy a pénzügyi befektetők?
– Nem tudnám megmondani, egy éve folyamatosak a tárgyalások.
– Ön néhány hete még attól féltette a Kelert, hogy külföldi kézbe kerül, most viszont tevékenyen közreműködött egy ilyen helyzet kialakulásában. Fel tudja oldani az ellentmondást?
– Szó sincs külföldi tulajdonosokról, amint látja, az új részvényesek zöme leányvállalatai révén régi szereplője a magyar piacnak.
– A HVB egy 50 százalékos pakettet vásárolt, amelynek jó részét továbbértékesítette a többi osztrák befektetőnek. Hogyan úszták meg a 33 százalékos tulajdonhoz kötődő kötelező nyilvános kivásárlási ajánlatot?
– Ön téved, a HVB nem vásárolt 50 százalékos pakettet egyszerre. Anélkül, hogy az üzlet részleteibe avatnám a nyilvánosságot, leszögezném: minden egyes lépést a törvények tiszteletben tartása mellett tettünk meg. Oly módon hajtottuk végre a tranzakció-sorozatot, hogy egyszer sem értük el a kritikus 33 százalékos arányt. Kétségtelen, még a pénzügyi fel-
ügyelettől is megkerestek bennünket, mert úgy értesültek, hogy PSZÁF-engedélyhez kötött ügyletet hoztunk tető alá. Őket is megnyugtattuk, hogy más természetű tranzakció-sorozatról van szó.
– Sokan fanyalognak amiatt, hogy a HVB anyagilag jól járt, mintegy 600 millió forintot keresett az üzleten.
– Ez a szám nem tőlünk származik és nem is erősítjük meg. Komoly költségekkel járó, nagy tranzakcióról van szó, ami természetesen igényli, hogy felárral adjunk el.
– Tovább növelik-e pakettjüket az új tulajdonosok?
– A 68 százalékos csomag elegendő mindenhez, de valamennyi tulajdonos úgy duzzasztja a jövőben részvényállományát, ahogyan neki tetszik.
A HVB-vel folytatott tárgyalás kézenfekvő megoldás volt. Az osztrák bank volt ugyanis az egyetlen szakmai befektető, amely már akkor fantáziát látott a BÉT-részvényekben, amikor még szinte senki más. (A Raiffeisen például most nagyjából tízszeres áron vette vissza azokat a papírokat, amelyeket egy éve eladott.) Az Arago-Cashline-Korányi hármas mellett a HVB volt az egyetlen, amely felfigyelt a Kelerben rejlő lehetőségre is. Egyfelől azért, mert a HVB az egyik legnagyobb hazai letétkezelőnek számít, így bizonyos területeken konkurense is a Kelernek. Másfelől pedig azért, mert a BÉT-tel és a BÁT-tal együtt megszerezhetőnek tűnt 14 milliárd forint további felvásárlások forrása lehetett volna.
SZÉTAPRÓZÁS. Azzal is meglepte a piacot a HVB, hogy az új tulajdonosi körbe bevont több osztrák, illetve osztrák érdekeltségű befektetőt. Piaci vélemények szerint ugyanis a bank megtehette volna azt, amiről a pénzügyi befektetők az MNB ellenállása miatt nem is álmodhattak, vagyis tőzsdére vihette volna a BÉT-BÁT-Keler hármast. A szétaprózás viszont arra utal, hogy a HVB nem merte vállalni a rizikót, inkább a kockázat megosztása mellett döntött. (És persze a részvények továbbpasszolásáért zsebre is tett pár száz millió forintot.)
Nagyos is kézenfekvő ugyanakkor, hogy az osztrák tőzsde miért látott fantáziát a magyar parkettben. A bécsi börze ugyanis kapitalizációját tekintve több mint kétszer nagyobb a BÉT-nél, ám forgalma alig magasabb annál – gyakran emlegetik „halott piacként”. A kelet-európai papírok kereskedésének Bécsbe vonzására tett kísérletek eddig rendre kudarcba fulladtak, így a magyar piacba történő beszállás most komoly fegyvertény az osztrákoknak. Minderre ráadásul akkor kerül sor, amikor egyre élesebb tulajdonosi harc dúl az európai tőzsdék között. A Euronexttől London most próbálja elhalászni a holland papírok forgalmát – mintegy bosszúként azért, mert a londoni határidős tőzsdét a francia- benelux társaság kaparintotta meg. Zajlik a harc Skandináviában is, a kontinens legagresszívebb terjeszkedőjének tartott svéd-finn Omhex egységes északi piacot akar, s éppen e hét elején jelentette be a litván tőzsde és elszámolóház megszerzését. Az osztrák befektetői kör itteni térhódítása azonban felrázta a hazai pénzügyi szektort. A Figyelő információi szerint magyar tőkepiaci berkekben egyértelműen negatív visszhangja van a tulajdonosváltásnak, mert az sokak szerint a pesti tőzsde lassú agóniáját vetíti előre. A potenciális veszélyek közé tartozik, hogy Budapesten leáll mindennemű fejlesztés, s a döntéseket Bécsben hozzák majd, az ottani érdekeknek megfelelően. Megszűnik itthon a tőkepiaci gondolkodásmód, elveszhet a szakmai kultúra. A lapunknak nyilatkozó – nevének elhallgatását kérő – egyik szakértő szerint reális ütemterv az, hogy 3 éven belül Bécsbe kerül át a magyar blue chipek kereskedése. Ezt követően pedig következhet a régió piacainak fúziója, a magyar érdekek figyelembevétele nélkül.
A hazai pénzügyi szektornak azonban nemcsak szomorkodásra van oka: illő lenne önvizsgálatot is tartania. A tőzsde tulajdoni struktúrájának megváltozása ugyanis mindenki szeme láttára zajlott le, a részvényekből bárki vehetett. A pénzügyi befektetők azért vásárolhatták össze a tőzsdepapírok többségét, mert mások nem láttak benne fantáziát. Legfőképp nem az eladók, azok a brókercégek és bankok tehát, amelyek pedig éppen a tőzsdéből élnek. A pénzügyi befektetők másképpen tekintettek a jövőbe, kockáztattak és többmilliárd forintot nyertek.
A Figyelő információi szerint ma már komoly kritikák érik a tőzsde vezetését, s személy szerint Jaksity György tőzsdeelnököt is amiatt, hogy az előszeretettel csak spekulánsoknak nevezett pénzügyi befektetők ténykedését, majd a HVB bevásárlását látva sem lépett, nem szervezett egyfajta ellenkonzorciumot a bankok részvételével. Jaksity mentségére hozható fel, hogy már a BÉT társasággá alakulásakor is hangoztatta fenntartásait, az idén pedig a februári rendkívüli közgyűlésen az addig 10 százalékban maximált tulajdonosi és szavazati korlát eltörlése ellen szavazott, továbbá sajátrészvény-vásárlást is javasolt a kedvezőtlen tulajdonosi változások kivédésére. Ám mindez kevésnek bizonyult. Mivel a tőzsdeelnök jelenleg hallgatásba burkolózik, az okokkal kapcsolatban csak találgatni lehet. Egyes vélemények szerint túlságosan későn ismerte fel a veszélyt, forrásaink ugyanakkor lehetséges magyarázatként említik a banki vezetőkkel való állítólagos rossz viszonyát is.
KÉSŐN KAPCSOLTAK. Mindez természetesen nem menti a bankokat, amelyeknek nem lett volna szükségük tőzsdeelnöki koordinációra, hogy lépjenek, mégsem tették. Mire ők is kapcsoltak, hogy mekkora üzletről van szó, késő volt, ráadásul rosszul is ítélték meg a tulajdonosi erőviszonyokat. Az MNB fellépése után ugyanis az a nézet uralkodott el, hogy az Arago-Cashline-Korányi hármas lehetőségei beszűkültek, s majd idővel, kényelmes helyzetből (és kedvező árakról) lehet velük tárgyalni. Egészen egyszerűen a hazai bankszektorban senki sem feltételezte, hogy a pénzügyi befektetők ilyen gyorsan és ilyen jó áron találnak vevőt a tőzsdére. A bankok nagyot hibáztak, s ma már – noha nem nyilvánosan – ezt el is ismerik.
A mostani tulajdonosi változás nyomán azonban a vészhelyzet hirtelen felismerése az utolsó utáni pillanatban összekovácsolta a hazai pénzügyi vezetőket, s tervükhöz megnyerték Járai Zsigmond jegybankelnököt is. Az MNB fegyvere, a BÁT Keler-részesedésére szóló elővételi jog érvényesítése előtt az árutőzsde új tulajdonosa, a HVB is kénytelen volt meghajolni. Missura Gábor, a jegybank szóvivője a Figyelőnek úgy nyilatkozott, hogy noha üdvözlik a szakmához értő új tulajdonosok megjelenését a BÉT-ben, s az MNB stratégiai célja továbbra is a Keler-részesedés eladása, a megvalósítás akkor szolgálja leginkább a központi bank érdekeit, ha előbb többségi tulajdont szerez. Missura Gábor elmondta: megállapodást kötöttek a tőzsde új tulajdonosaival arról, hogy az MNB 5 százalékos Keler-részvénycsomagot vesz meg a BÁT-tól. A jegybank így kialakuló 55 százaléka már minden fontos döntéshez elegendő. A pakett további sorsa egyelőre bizonytalan. Jóllehet, a hazai bankok ma már szívesen vennének Keler-részvényt, kérdéses, hogyan oldható meg mindez az osztrákok elővételi joga mellett. Így arra is fel kell készülni, hogy a hosszú távon történő eladás stratégiai céljánál előbbre kerül a prioritási sorrendben a Keler többségének magyar kézben – az MNB tulajdonában – tartása. Ezzel – ha már a tőzsdét nem is lehet – legalább a Kelert itthon tudják tartani.
