Kizsákmányolt nők

Büszke családi hagyományt folytatott Patti Anderson, amikor 1990-ben gépészmérnökként belépett a Boeinghoz. A seattle-i repülőgépgyár ugyanilyen munkakörben alkalmazta apját, bátyját és férjét, sőt már nagyszülei is a társaságnál dolgoztak. De Anderson csakhamar becsapva érezte magát, amikor észrevette, hogy fizetési számláján kisebb összeg áll, mint amit családjának férfi tagjai kapnak. Ráadásul – mint egy eskü alatt tett nyilatkozatában elmondta – férfi kollégái gyakran rácsaptak a fenekére, dicsérték, hogy milyen szép a melle, és durva kérdéseket tettek föl szexuális életére vonatkozóan.

DISZKRIMINÁCIÓ. A seattle-i születésű Anderson 37 más nővel együtt 2000-ben csoportos keresetet nyújtott be a vállalat ellen nemi diszkrimináció miatt. Bár a Boeing hevesen tagadta a vádakat, belső dokumentumaiból más történet rajzolódhat ki. A BusinessWeek egy, a titkosítás feloldására irányuló jogi kezdeményezéssel 12 ezer oldalnyi anyagot szerzett meg, s ebben több olyan, a Boeing által nagy költséggel készített tanulmány is van, amelyek azt mutatják, hogy a férfiak többet keresnek, mint a nők. A következtetéseket összefoglaló prezentáció megállapítja, hogy „a férfiak és a nők kezdő fizetései közt meglévő különbségek rendszerint később is megmaradnak, s gyakran nőnek is a fizetéstervezési döntések nyomán”.

A Boeing az utóbbi időben több etikai botrányba is belekeveredett – ellopatott például 35 ezer oldalnyi dokumentumot a rivális Lockheed Martintól, hogy javítsa esélyeit egy rakétatenderen, s vizsgálat folyik ellene annak az ügyletnek a kapcsán is, amelyben 23,5 milliárd dolláros megrendelést kapott a Pentagontól légi üzemanyag-utántöltést végző repülőgépek szállítására. A diszkriminációs üggyel most újabb csorba eshet rajta. A BusinessWeek birtokába jutott, korábban titkos dokumentumokból az látszik, hogy a társaság alulfizette a nőket, méghozzá tudatosan, ugyanakkor makacsul tagadta a diszkriminációs vádakat nemcsak a legutóbbi esetben, hanem már 1998-ban is, amikor a szövetségi munkaügyi minisztérium hasonló ügyben vizsgálódott.

Az Andersonék keresete nyomán elrendelt per május 17-én kezdődött meg Seattle-ben, s az alperesi oldal potenciálisan 28 ezer fősre bővülhet. Az alperesek ügyvédjei és az üggyel foglalkozó külső szakértők szerint a Boeingnek egy számára kedvezőtlen ítélet esetén több mint egymilliárd dollárjába kerülhet részint a büntetés, részint az, hogy visszamenőlegesen kipótolja a női alkalmazottak fizetését. Az anyagi költségen túl ez a fajta a publicitás a lehető legrosszabbul jön a vállalatnak, amikor éppen azzal van elfoglalva, hogy tisztázza magát az etikai vétségek vádjai alól.

Titkos akták A Boeing rendkívüli elővigyázatossággal kezelte a fizetési egyenlőtlenségekről szóló belső tanulmányokat. A korábban a vállalat munkaügyi jogászaként dolgozó és így a tanulmányok elkészítésében is részt vevő Laura Yamashita vallomása szerint a dokumentumokat zárt szekrényekben tárolták „egy biztos irodahelyiségben”, ahova még a biztonsági emberek sem juthattak be. A Boeing beszerzett egy különleges e-mail titkosítási szoftvert, s elrendelte, hogy a „biztonságos” adattovábbítás érdekében a külső tanácsadók és szakértők kapják meg ugyanezt a programot. Mint Yamashita elmondta, az értekezleteket egy külön konferenciateremben tartották, ahova csak keveseknek volt szabad belépniük. A jogászok azt tanácsolták az igazgatóknak, hogy az értekezleteken ne készítsenek feljegyzéseket, vagy ha mégis, akkor azokat adják át nekik, mielőtt távoznak a teremből. A Boeing szerint „a vállalati gyakorlat az, hogy a bizalmas információkat biztonságosan kell őrizni, különösen, ha azok a fizetésekre vonatkoznak”.

Kenneth B. Mercer, a Boeing szóvivője azt hangoztatja, hogy a társaság elkötelezett az egyenjogúság iránt. Elmondása szerint az alperesek ügyvédjei által hivatkozott statisztikai tanulmányoknak az volt az eredeti céljuk, hogy segítségükkel feltárják és megszüntessék a jövedelmi különbségeket, s a dokumentumok „nem terjedhetnek ki a javadalmazási vagy előléptetési döntéseknél számításba veendő összes fontos tényezőre”. Mercer megjegyzi azt is, hogy három másik szövetségi államban a bíróságok visszadobták a hasonló csoportos kereseteket. „Ha az esküdtek megismerik a teljes történetet, látni fogják, hogy a társaság semmilyen diszkriminációt nem alkalmazott” – állítja a szóvivő.

SOKKOLÓ ELTÉRÉS. Eddig mindenesetre az ügy nem alakult jól a Boeing számára. A vállalat szerette volna elérni, hogy utasítsák el a keresetet, továbbá hogy visszatarthassa a bizalmas fizetési adatokat, és megőrizhesse az árulkodó dokumentumok titkosságát, de a bíróság nem adott helyt ezeknek a kérelmeknek. A BusinessWeek birtokába jutott dokumentumok alapján a Boeing legkésőbb 1994 óta tisztában volt a kereseti egyenlőtlenségekkel. Akkortól kezdődően jogászai és humánerőforrás-menedzserei – különböző teamekben dolgozva – évente készítettek tanulmányokat a javadalmazásról. Egy 1999-es elemzés kimutatta, hogy ha legalább részben meg akarják szüntetni a férfi és a női alkalmazottak fizetései közti különbségeket, mintegy 30 millió dollárt kellene fordítani bérkorrekcióra. Ehhez képest a Boeing csak 10 millió dollárt költött erre a célra. Erika Lochow, a vállalat korábbi hr munkatársa a bírósági meghallgatáson elmondta: a hr-menedzserek tudtak ugyan arról, hogy azonos beosztásokban a nők kevesebbet keresnek, mint a férfiak, de amikor a Boeing saját belső tanulmányai kiderült, mekkora az eltérés, ő és kollégái maguk is megdöbbentek annak nagyságán.

A munkaügyi tárcán belül működő ellenőrzési hivatal (OFCCP), amely rutinjelleggel vizsgálódik az államnak szállító társaságoknál, 1998-ban eljárást indított, miután azt találta, hogy a Boeing „szisztematikus diszkriminációt folytat a nők és a kisebbségek javadalmazásában”. A vállalat agresszíven védekezett, nem volt hajlandó átadni azokat a belső tanulmányait, amelyek alátámaszthatták volna a vádakat, ehelyett megbízta a washingtoni Shaw Pittman ügyvédi irodát, hogy gyakoroljon nyomást a minisztériumra.

Végül a Boeing 4,5 millió dollárért peren kívüli egyezséget kötött az OFCCP-vel. Az eddig titkosan kezelt dokumentumok között megtalálható egy 1999. december elsejei értekezlet jegyzőkönyve, ahol a vállalat hr-tisztviselői és az OFCCP-tárgyalások céges résztvevői az állam felett aratott győzelmüket beszélik meg, mégpedig érezhető megkönnyebbüléssel. A figyelem középpontjában Marcella Fleming állt, aki akkor az alkalmazottakkal való kapcsolattartásért felelős igazgató volt, s nagy szerepet játszott az OFCCP-egyezség tető alá hozásában. Fleming helyzetértékelése szerint a vállalat megúszta a dolgot, hiszen túl azon, hogy bagóért kiegyezett az OFCCP-vel, még azt is elérte, hogy az iroda négy évig ne tartson újabb ellenőrzést. Elmondta kollégáinak, hogy a Boeing potenciális kötelezettsége a 120 millió dollárt is meghaladhatta volna. „Az a tény – folytatta -, hogy a javadalmazási rendszerünk egyre csak negatív színben tűnik fel, azt jelzi, hogy van valami rossz abban, ahogyan csináljuk.” Az alkalmazási és az előmeneteli gyakorlat ellenőrzésére utalva hozzátette: „Ha pereskedésre kerül a sor, mindenképpen veszítünk.”

Miközben az OFCCP-vel harcolt, a Boeing 1999-ben mérlegelni kezdte azt is, miként lehetne úgy csökkenteni a fizetésbeli különbségeket, hogy ez ne vonja magára senki figyelmét. Frank Marshall, a vállalat egyik akkori magas rangú javadalmazási menedzsere vallomásában elismerte, hogy „a jogi kockázatok minimalizálása céljából” készített egy titkos tervet erre vonatkozóan. A változtatásokat úgy kellett beépíteni a fizetéstervezési folyamatba, hogy „még a szenior menedzserek se vegyék észre azokat”. A Boeing meg is valósította az elképzelést. Patti Anderson és kollégái tíz hónappal később nyújtották be keresetüket.