 |
| JOSEF HOFFMANN: ASZTALSZÉRIA, 1900. Puritán formavilág (gyártó: Wittmann). |
Taburett, zsúrasztal, szervizasztal, gigone, trittito vagy quartetto. A sok különböző név mind egy bútortípust takar, egy 3 vagy 4 részből álló, csökkenő méreténél fogva egymásba csúsztatható asztalsort, amely a XVIII. századtól honosodott meg az európai bútorkultúrában. A névadás kérdésében több száz év alatt sem született konszenzus. Az angolok nest of tables-nek, vagyis fészekasztalnak hívják, de a sorozatba rendeződő asztalok darabszámától függően a trio vagy quartetto tables kifejezést ugyanígy használják. A franciák gigogne szava olyan anyát jelent, akit sok gyerek vesz körül. A taburettasztalka elnevezés első pillanatban megtévesztő, mert a tabourett eredetileg egy XVII-XVIII. századi ülőbútor, karfa és háttámla nélküli, alacsony szék, jelentése pedig kicsi dob, amely egyértelműen a bútor alakjára utal.
 |
| DIETER WALLRODT: ASZTALSZETT, 2001. Acéllemezből (gyártó: Technovo). |
Ez a felettébb hasznos és helytakarékos bútorfajta eredetét tekintve Kínából származik, ahol az ülőke formájú, feketére lakkozott és aranyozott díszítésű asztalkák egymás alá rendezve vagy egymás tetején álltak, s szükség esetén a teaszertartáshoz, szervizasztalnak vagy virágok, illetve díszváza állványaként használták azokat. Nem ritkák a porcelánbetétes változatok sem, ezek egyértelműen tálcaként funkcionáltak. Az asztalszettek európai variánsai magasabbak, s valamivel nyúlánkabbak a távol-keleti daraboknál. (A sakktáblaminta intarziás asztallapok arra utalnak, hogy játékasztalként is szívesen alkalmazták e bútordarabot.)
 |
| HOMMAGE Ŕ ALVAR AALTO. A híres faülőke formájára játszik rá (gyártó: FIAM). |
Ma az ülőgarnitúrák tőszomszédságába állítva, kiegészítő kisbútorként tesznek jó szolgálatot, íróeszközök, könyvek és kávéscsészék rakodófelületei. Igazi többfunkciós mobíliák, amelyek mindig ott foghatók munkára, ahol éppen szükségét látjuk. A hokedli a fészekasztalok szegény rokona. Az eredeti konstrukció még asztal jellegű volt, de ma már ülésre használjuk. A XVIII. századi angol asztalszetteknél ugyanezt a kettősséget érezhetjük, arányrendszerüknél fogva inkább széknek hatnak, mint asztalnak, s kezdetben valószínűleg ültek is rajtuk.
