 |
Bushido – a szamuráj szókincs kulcsfogalma; magyarra ilyesféleképpen szokás fordítani: a harcos útja vagy szamuráj becsületkódex. Összetett fogalom, mint az európai lovagi hagyomány s annak erkölcsi szabályrendje, amely gáláns mozdulatainkban is kísért, amikor például lovagiasak vagyunk.
Előzményeiből a bushido a XIV-XV. században kristályosodott ki. Aztán a szájhagyomány adta tovább nemzedékről nemzedékre. Nagy hatású írásos összefoglalása a XIX. század végén készült el (angolul). Az összefoglalás történeti forrásmunka és menedzserképzők kötelező olvasmánya mint kommunikációs és marketingstratégiai kézikönyv.
Jó évszázada foglalta tehát össze a bushido hagyományt Nitobe Inazo (1862-1933). Nitobe magát a Nyugat és a Kelet közötti közvetítőnek tekintette. Tizenhat évesen keresztény hitre tért. A tokiói egyetemen angol irodalmat és közgazdaságtant tanult, az amerikai Johns Hopkinson pedig közgazdaságot, történelmet és irodalmat. Németországban filozófiából, Amerikában agronómiából doktorált, majd Kiotóban jogtudományból. Művét most egy francia gazdasági kiadó stratégiai sorozatában Yamanaka Keiko ismerteti, hozzáfűzve Nitobe életrajzát. Yamanaka Párizsban él, franciául és japánul publikál, a tokiói Nikkei című gazdasági lap munkatársa.
| Paraméterek |
| Keiko Yamanaka: Relire Bushido. L’ame du Japon d’Inazo Nitobe Economica, Párizs |
|
Egyenességről és igazságosságról, bátorságról és kitartásról, udvariasságról és őszinteségről, lojalitásról és önuralomról szólnak e szájhagyományt összefoglaló mű fejezetei.
