Jól kitalált neve még napokkal az 1996-os indulás előtt sem volt a Margit körúti szendvicsbárnak, így a keresztelőt lényegében a kényszer szülte. Fehér Gábor, a McKiwan’s Kft. tulajdonosa egyebek mellett azért döntött az angolos hangzású, de magyar jelentésű név melilett, mert hitt abban, hogy a kirakatba kitett különleges szendvicseket az arra járók valóban megkívánják. „Amolyan gyerekes csínynek is szántam ezt a nevet – vallja be üzletember -, azt gondolva, hogy ezzel megfricskázom az általam különösebben nem kedvelt McDonald’s-ot.” 
Fehér Gábor édesapja egy százesztendős szabóság és egy mátravidéki családi borgazdaság első embereként érkezett 1954-ben Gyöngyösről Budapestre, ahol azután mindenét elkobozták, mi több, még el is ítélték árurejtegetésért. A maszek édesapa azonban talpra állt, és két fiának szolid jómódot és tisztességes továbbtanulást biztosított. Üzlete – amely ma már részét képezi a három egységből álló McKiwan’s „birodalomnak” – és angolul, németül jól beszélő tulajdonosa hamarosan a közeli amerikai követség dolgozóinak fő ruházkodási forrásává vált, s a kialakuló banknegyedből is szívesen felkeresték. „Ha elment a család az Operába, olyan nevek köszöntek apámnak, hogy csak ámultam” – emlékszik vissza Fehér Gábor arra a miliőre, amely elindította aztán saját pályafutását. Ennek kulcsszava pedig az önállóság volt, amelybe éppúgy beletartozott a családi autós túrák szervezése, mint a két testvér önálló felfedező útjai az országban. A szülők csak ahhoz ragaszkodtak, hogy a fiúk diplomát szerezzenek – Gábort biológiai érdeklődése vezette végül a Gödöllői Agrártudományi Egyetemre, ahol előbb gépészmérnöki, majd 1988-ban felsőfokú vadgazdálkodási végzettséget szerzett. Közben Gyula bátyjával – a Lavina Sport Kft. későbbi tulajdonosával (Figyelő, 2003/41. szám) – a Külker SC síszakosztályát vezették, Ausztriában síedzősködtek. Mindezt egy másoddiploma koronázta meg a Testnevelési Főiskolán.
Az otthonról hozott önállósulási szándék szerencsésen találkozott Fehér első munkahelyének, a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Szervező Vállalat igazgatójának „reformszocialista” elképzeléseivel: a kétszemélyes vállalkozási osztály amolyan „vállalat a vállalaton belül” státust élvezett: 20 százalék „letejelése” mellett szabadkezet kapott. Másfél év elteltével – és a rendszerváltás adta lehetőségekkel élve – édesapja üzletének tőszomszédságában, egy bérelt helyiségben végre elkezdhette önálló vállalkozói életét, amelynek első állomása egy betéti társaság formájában működő ajándékbolt volt. „Pierre Cardin és Dior termékeket is árusítottunk, amelyeket először Bécsből szereztünk be, majd Moszkvából szállítottak nekünk féláron” – idézi fel saját eredeti tőkefelhalmozásának aranykorát. Mint mondja, nem is kellett sok induló pénz, sokkal inkább jó szem a kiválasztandó minőségi áruk beszerzéséhez. A síedzősködést továbbra is fenntartó üzletember kétlakiságát a házassága sínylette meg. A válást követően mégis nagyszámú gyereksereg vette körül: sítanítványainak apukái közül nem egy manapság már vezető posztot tölt be nagy cégeknél. Terták Ádám, az Ernst and Young korábbi elnöke például úgy emlékszik akkori kapcsolatukra, hogy „Gáborból folytonosan ömlöttek a majdan megvalósítandó ötletek, s mindezt olyan gyermeki hévvel tudta előadni, hogy a szülőket is magával ragadta”. Úgy véli, a „szendvicsembernek” jó szeme volt a piaci rés felismeréséhez, s ki tudta várni, amíg eljön az ő ideje. „Hogy ezek az apró örömfalatkák milyen jól tudnak esni a végeláthatatlan munkaértekezleteken, azt csak az tudja, aki sok ilyent végigült már” – teszi hozzá.
PIACI RÉS. Az otthoni étkezésre nem sok gondot fordító, folyton lótó-futó üzletember számára a kilencvenes évek közepén napi gondot okozott, hogy nem voltak a városban igazán jó reggeliző helyek, ahol gyorsan, olcsón és jót lehetett enni. Az anyai ösztökélés arra, hogy legyen valami tisztességes szakmája, valamint az élelmiszer-gépipari végzettség is sokat nyomott a latban, amikor a bátyja sífelszerelési boltját is magában foglaló bérleményben kialakította az első szendvicsezőt. „A végzettségem okán sikerült olyannyira körültekintően kialakítani a berendezéseket, az eladóteret, hogy e téren vélhetően nem lesznek gondjaim az EU-csatlakozással, bár a magyar szabványok a vendéglátás terén már ma is elég szigorúak.”
Fehér Gábor
43 éves, a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen szerzett gépészmérnöki diplomájával és élelmiszer-ipari képzettségével előbb síoktatóként, majd egy ajándékbolt tulajdonosaként kereste a kenyerét.
A McKiwan’s szendvicshálózat első egységét 1996-ban alapította, 2004-re pedig már 150 millió forintos forgalmat tervez.
A háromgyermekes édesapa a család mellett mind több időt szentel vitorlázási szenvedélyének.
A McKiwan’s tavalyi 130 millió forintos nettó forgalmát az idén 150 millióra növeli, úgy, hogy az üzletpolitikát lényegében a tulajdonos gyomra és ízlése határozza meg. „Csak azt adom az embereknek, amit én is szeretek, ennélfogva rostos üdítőből is csak a kedvenceimet árusítom” – avat be üzletpolitikájába. Ez a „személyi kultusz” odáig terjed, hogy az egyik szendvicskreáció narancsdíszítése azt a formát idézi, amilyen a háromállású hajócsavar az üzletember kikapcsolódását szolgáló hajón. Bár e minta eredetét csak ő ismeri, a finom és decens formákat a piac is visszaigazolja – mint mondja, a méretek ezen a területen ma már indifferensek.
A megrendelések mintegy 30-40 százaléka immár cégektől érkezik. A partikra és házhoz is szállító cég vezetője két furgonnal és robogókkal elégíti ki az igényeket – a környékbeli minisztériumok és multik vendégei immáron a vállalkozás saját címkés, saját palackozású szendvics-, illetve partiborát is kóstolgathatják, amelyek megint csak Fehér Gábor ízlését tükrözik.
A régóta esedékes – és bevallása szerint saját hibájából elhanyagolt – cégépítési feladatokat kell most elvégeznie, vagyis létrehozza a pénzügyekért, a humánpolitikáért és más területekért felelős részlegeket. Ennek elmaradása eléggé megterhelte a több mint harminc alkalmazottat irányító üzletvezetőket. A változtatást az is sürgeti, hogy a korábban a siklórepülést és a túrasízést kultiváló üzletember immár a Balatonon és az Adrián hódol vitorlázási szenvedélyének – azaz egyre kevesebb időt tölt itthon. Az egykezes irányítás megosztását az üzleti ésszerűség mellett három gyermekének édesanyja is erőteljesen szorgalmazza.
