Kevés időszerűbb téma van napjainkban, az Európai Unió küszöbén állva, mint az: hol is van – és hol lesz – hazánk helye ebben a gyorsan változó, globalizálódó világban. Ezért is kelthet érdeklődést Bogár László Magyarország és a globalizáció című terjedelmes kötete. A cím ugyanis arra utal, hogy a politikus-közgazdász érdemi válaszokat szándékozik adni a mindannyiunkat foglalkoztató számos kérdésre. Várakozásunkban azonban csalódnunk kellett.
Már a bevezető is jelzi, mi vár valójában az olvasóra. Íme: „az itt következő opus, amely leginkább egy esszéfüzérre emlékeztet majd, arra tesz módfelett szerénytelen kísérletet, hogy bizonyítsa: hanyatló széteső Birodalomban élünk, és az emberi civilizáció zsákutcába masíroz önfeledten s magabiztosan”. Nos, e „szerénytelen kísérlettel” nem elsősorban az a bajunk, hogy a szerző mélységesen rühelli a globalizációt, mert ez elemi joga, hanem az, hogy kemény kritikája a legkevésbé sem meggyőző. A meghatározhatatlan műfajú könyv – nem „esszéfüzér”, de nem is pamflet vagy vitairat, ám legkevésbé tudományos dolgozat – zavaros gondolatokat tartalmaz, méghozzá bonyolult, tudálékos stílusban kifejtve. Bogár László a tényekkel, adatokkal alátámasztott érdemi érvelés helyett inkább kinyilatkoztat, az ellenvélemények ismertetésére nem fordít különösebb figyelmet. A szakirodalmi hivatkozásoktól, a források megjelölésétől éppúgy tartózkodik, mint a nélkülözhetetlen nemzetközi összehasonlításoktól.
SAJÁTOS FILOZÓFIA. Az imponálóan magabiztos szerző valamiféle sajátos történelemfilozófiára támaszkodva az emberiség történetének néhány lényegbevágó állomását kiemelve fejti ki nézeteit. Munkájának célját a következőképpen fogalmazza meg: a „Magyarország nevű mikrouniverzum mélyszerkezetének elemzésével igyekszünk közelebb jutni emberlétünk alapkérdéseinek megértéséhez”. S ha netán ez még nem elegendő, következik annak bemutatása, hogy „a létharmónia-létromlás dichotómiája hogyan vonul végig az emberi társadalmak számos civilizációjának történetén”. E nagyigényű vállalkozás a jeles „opusban” éppúgy nem jár érdemleges sikerrel, mint annak igazolása, hogy „a modernizációs hullám, amely a reneszánsz, a reformáció, a felvilágosodás történelmi ívén helyezhető el, végül szétroncsolta az ellenőrző intézményeket, amelyek lehetővé tették az elgondolhatóság, megvalósíthatóság és folytathatóság szabadságának harmonikus összekapcsolását”. E mondat dekódolása után juthatunk el a lényeghez, mármint a globalizáció hosszú bűnlajstromához. Ámbár az sem kizárt, hogy az igazi vétkes „a létromlásra képes” és „a planetáris méretűvé terebélyesedő nyugati modernizáció, amelynek hatalmi ideológiája a klasszikus közgazdaságtan”, meg a legitimált tőkeviszony és persze a piac és a profit. És ne feledkezzünk meg a nagy francia forradalomról sem, úgy is mint „a hatásában felmérhetetlen erejű destrukciós, sőt dekonstrukciós (?) folyamatok elindítójáról”.
Voltaképpen minden gondunk, bánatunk előidézője – a szerző szerint – „a Nyugat létroncsoló karaktere, agressziója”, amelyről tudni illik, hogy „a gáttalan expanzióra szervezendő Occidens par excellence globális annyiban, hogy a glóbusz egészét uralni kívánó törekvése genetikailag kódolt”. Mi több: „a globalizációnak nevezett fenomenon megjelenésével, a modernizációt legyőzve egy új látásmód jelent meg az emberiség történetében” – olvassuk a nem éppen díjnyertes megfogalmazásokat.
APOKALIPTIKUS LÁTOMÁS. S azok meggyőzésére, akik netán nem ítélik el ilyen szigorúan a modernizációt meg a globalizációt, egy apokaliptikus látomást rajzol fel a vigasztalan jövőről. Íme: „a szétvert közösségek, összeroncsolt intézmények törmelékkupacán tenyésző, burjánzó roncstársadalmak egyre mélyebbre süllyednek a materiális, mentális, emocionális és spirituális nyomorúság ingoványába”. Hát akkor nincsen remény, marad a nyomorúságos ingovány meg a roncstársadalom? – kérdezhetnénk. Ha alaposabban boncoljuk a szöveget, mégis rájövünk: valami azért van: Mégpedig ez a „valami” valamelyes neomarxista frazeológiával felvázolt bizonytalan sajátos alternatív modell. Erről leginkább a szerző korábbi fejtegetéseihez kevéssé kapcsolódó, főként aktuálpolitikai eszmefuttatásokat tartalmazó utolsó két fejezetben találunk egyet s mást.
Paraméterek
Bogár László: Magyarország és a globalizáció • 447 oldal Osiris Kiadó, 2003. Ára: 2880 forint
