Falusi utca. Az unió szakértői rajta tartják majd a szemüket a pénzfelhasználáson.
Helyszíni ellenőrzéskor tapasztalta meglepetten az auditor, hogy bár az egyik tiszántúli, részben önkor-mányzati tulajdonú kht. azt nyilat-kozta, befejezte a beruházást, az épület csupán félkész állapotban volt. Hiányoztak a nyílászárói, s a belső építészeti és szerelési munkákat sem végezték el. A kht. eredetileg művészeti központ létesítésére igényelte az uniós támogatást, fel is vette teljes egészében a pénzt, a szakértők ezért most olyan megoldást keresnek, hogy ne kelljen azt visszautalni Brüsszelnek. Határidőt szabtak, hogy a társaság önerőből fejezze be az építkezést, mégpedig úgy, hogy a szerződésben megjelölt eredeti funkcióra alkalmas legyen.
Más projekteknél is előfordult valótlan tartalmú nyilatkozat, a csalások, tudatos félrevezetések aránya mindazonáltal elenyésző: 2–3 százalék. Annál nagyobb, 50–60 százalék a gondatlanságból fakadó, a szakértelem hiányára visszavezethető szabálytalanságok aránya. Ezt Urbán Zoltán, a Váti Kht. belső ellenőrzési osztályának vezetője azzal magyarázza, hogy míg a vállalati szférában mind jelentősebb összegeket áldoznak pályázatfigyelésre és menedzselésre, addig az önkormányzatoknál kevés pénz jut e célra. „Számos céget ismerek, ahol három-négy embert is ráállítottak az uniós pályázati lehetőségekre, míg a települési önkormányzatok többsége ad hoc alapon, vagy amatőr módon próbál közösségi pénzekre vadászni” – fogalmaz a szakember. (A Váti Kht. eddig az előcsatlakozási alapokból származó pénzek felhasználását ellenőrizte, május elsejét követően pedig a Regionális Operatív Program egyik közreműködő szervezeteként ugyancsak az uniós források szabályszerű felhasználását és a projektek megvalósulását menedzseli és felügyeli.)
ÖSSZEFÉRHETETLENSÉG. Sajátos önkormányzati logikát is felfedezett a szakember: úgy látja, a települések igen gyakran azt sem tudják, mire pályáznak, valamiképpen pénzhez akarnak jutni, majd amikor papíron megkapják, már teljesen mást akarnak megvalósítani, s kérik a szerződés módosítását.
„Ennek a szemléletnek az az oka, hogy az önkormányzatok többségének nincs fejlesztési terve, vagy ha létezik, akkor sem az abban megjelölt prioritásokra tekintettel pályáznak, hanem azt nézik, mire lehet pénzt szerezni” – világított rá a jelenség okára Zongor Gábor, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének (TÖOSZ) főtitkára. Ennek a hozzáállásnak azonban az a „kockázata”, hogy azt kell megvalósítani, amire a forrást igényelték. Ha tehát az eredeti uniós pályázatban megjelölt beruházás helyett másikat szeretnének végigvinni, az csak akkor lehetséges, ha illeszkedik a pályázati program céljához. Gyakori probléma volt az előcsatlakozási alapoknál, hogy a kedvezményezettek hiányosan, vagy nem kellően dokumentálták a beruházásokat. Több önkormányzati tulajdonú társaságnál is előfordult, hogy a kapott támogatást elfelejtették könyvelni, vagy annyira nem ügyeltek még a látszatra sem, hogy a kedvezményezett (a pénzt elnyerő önkormányzat) által kiírt közbeszerzési eljárás bírálóbizotts-ágában ott ült a kivitelező cég tulajdonosa, más esetben a felesége, vagy éppen a fia. Ha ilyen szabálytalanságra fény derül, az auditor szervezetek rögtön kezdeményezik a támogatás visszafizettetését.
Az előcsatlakozási alapokból – mint amilyen a Phare vagy az Ispa – származó források szabálytalan felhasználásakor a pénz automatikusan viszszajárt Brüsszelnek. A csatlakozást követően anynyiban változik a helyzet, hogy a jogszabályi előírások ellen vétő kedvezményezettől ugyan visszaveszik a pénzt, az azonban nem kerül ki az országból, hanem új pályázati kiírás révén más nyertes kaphatja meg. Az EU rendkívül szigorú külső és belső ellenőrzést követel meg a tagállamoktól, s szúrópró-baszerűen maga is ellenőrzi, hogy a közösségi elvárásoknak megfelelően működik-e a monitoring rendszer. A Figyelő úgy tudja, ez idáig kéthavonta érkeztek Magyarországra a bizottság szakértői, hogy felügyeljék a hazai kontrollszervezetek munkáját.
Urbán szerint az EU-konform eljárási technikákat még tanulniuk kell az önkormányzatoknak, az új közbeszerzési törvény pedig amúgy is „csúszós terep” lesz, hiszen az a csatlakozást követően lép hatályba, alkalmazására nincs kialakult gyakorlat.
Kockázatértékelési szempontok
A projekt végrehajtásának hossza: minél hoszszabb, annál magasabb a kockázat.
A beruházás értéke: magas beruházási értéknél nagyobb a rizikó.
A kedvezményezett irányítási formája: gazdasági társaságnál magasabb, költségvetési szervnél alacsonyabb a kockázat.
Vesz-e igénybe szakértőket a kedvezményezett: ha igen, kisebb a kockázat.
A projekt ellenőrzöttsége: hányszor és miként ellenőrzik a kedvezményezettet?
A támogatás típusa: az EU Regionális Fejlesztési Alapjából, vagy az EU Szociális Alapjából érkezik-e; utóbbi a magasabb kockázatú.
A projekt tőkeellátottsága: attól függ a rizikó, hogy a saját és a jegyzett tőke alatta marad-e a projekt költségvetésének, vagy meghaladja azt.
Ellenőrzés: a magas kockázatú projekteket félévente, a közepes besorolásúakat évente, az alacsony rizikójúakat pedig legalább egyszer ellenőrzik – vagy akkor, amikor a beruházás megvalósulása elérte a 90 százalékot, vagy a zárójelentést követően.
Az is igaz viszont, hogy nem az önkormányzatok felelőssége a késedelem, a vonatkozó kormányrendelet ugyanis csak 2003 második felében született meg. Azt senki sem vitatja, hogy a települések pénzügyi-gazdálkodási kontrolljának megerősítése nemcsak az uniós csatlakozás miatt indokolt. A külső auditálást végző Állami Számvevőszék (ÁSZ) ugyanis jelentéseiben visszatérően állapítja meg: a kistelepülések több mint 73 százaléka, a városi és megyei jogú városi önkormányzatoknak pedig közel 50 százaléka követ el gazdálkodási-pénzügyi szabálytalanságot. Az ETK Önkormányzati Klubjának múlt heti budapesti, a belső ellenőrzéssel foglalkozó konferenciáján Lóránt Zoltán, az ÁSZ főigazgatója így fogalmazott: „Személyi és szervezeti feltételek hiánya miatt nem várható, hogy érdemben számottevően javuljon a belső ellenőrzés.” Egy biztos: a települések a csatlakozást követően nem reménykedhetnek abban, hogy „átcsúsznak” a kontrollon, ugyanis minden egyes számlát ellenőriznek majd. A Váti szakembere nem hagyott kétséget afelől, hogy a Regionális Operatív Programnál minden támogatást elnyert projektet többváltozós kockázatelemzési módszerrel elemeznek, s a besorolástól függően tartanak helyszíni ellenőrzést a kivitelezés (lásd keretesünket). Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a rangsorolás valóban igen nagy pontossággal képes belőni a hibahatárokat. Az előcsatlakozási alapokból származó pénzek felhasználásánál ugyanis a magas kockázatú projektek 90 százalékánál később valóban előfordult kisebb-nagyobb szabálytalanság.
