Európában szüntelenül

változnak az erőviszonyok. Évtizedeken át Németország volt a kontinens gazdasági motorja, a lendület azonban elfogyott, és a megtorpanás nyomán Gerhard Schröder ma minden újabb, a kancellári székben töltött napért “hálát adhat” a sorsnak. A brit gazdaság ugyan továbbra is megnyugtató ütemben növekszik, de a szigetországot az iraki háborúba vezető Tony Blair máig adós a bizonyítékkal Szaddam Huszein állítólagos tömegpusztító fegyvereiről. Mindezek tetejébe a belpolitikában is egyre több kihívással szembesül, így kormányfői széke ma ingatagabb, mint valaha. Franciaország gazdasága viszont stabil – még ha nem is robog gyorsvonatként -, Jacques Chirac államfő ellenzéke pedig a legutóbbi parlamenti választásokon elszenvedett vereség óta nem képes magára találni. Chirac pozíciói szilárdak, miáltal Párizs mindinkább az Európai Unió politikai centrumává válik.

Igencsak szerencsés időszakban lett tehát feltűnően szorosabb a francia-magyar viszony. Ehhez persze aligha volt elegendő Medgyessy Péter sokat emlegetett franciatudása, nyilvánvalóan kellett hozzá az is, hogy Párizs számára egyfajta bezzeg-országgá váljunk a régióban – például az Irak kérdésében nyíltan az Egyesült Államok pártjára álló Lengyelországgal szemben.

Mindezek után érthető, hogy a francia elnök e hét elején éppen Budapestre látogatott. Mi több, az Európai Unió május elsejei bővítése előtt már nem is keres fel más csatlakozó országot. A politikai gesztusoknak persze ritkán van kézzelfogható hozadékuk. Tény, az Európai Bizottság leendő magyar tagját, Balázs Pétert már ez az új keletű francia-magyar barátság segítette az egyik legfontosabb területre, a regionális politikát felügyelő francia Michel Barnier mellé. Hosszú az út azonban még addig, amíg az élet is igazolja Jacques Chiracnak a magyar parlamentben elmondott szavait, miszerint a francia vállalkozók számára Magyarország “az egyik legfontosabb viszonyítási pont Közép-Európában”. Ráadásul hiba is lenne egyetlen lapra feltenni minden tétet – még ha az a francia kártya is -, háttérbe szorítva például a Budapest számára hagyományosan meghatározó német kapcsolatrendszert. Ne feledjük, Európában szüntelenül változnak az erőviszonyok…