Nagyobb súlyt helyezne a kamatpolitikára a monetáris tanács az elkövetkezendő időszakban – közölte a Magyar Nemzeti Bank (MNB). A bejelentés, mondhatni, valóságos paradigmaváltással ér fel. A jegybanki árfolyamsáv 2001. májusi kiszélesítése óta az árfolyamon volt a hangsúly, ami – legalábbis retorikailag – az infláció közvetlen befolyásolásának igényét jelezte. A spekuláció azonban november végén, december elején romba döntötte a kívánatosnak tartott, 250-260 forintos árfolyamsávot (amelybe hónapok óta először most, lapzártakor “erősödött be” a forint). 
Az inflációs kilátásokat borúlátóan ítélik meg, miközben az euró bevezetésének időpontja is bizonytalan. Az MNB inflációs jelentése 6,9 százalékra taksálja az idei decemberi (s az addig vezető úton egyaránt 7,8 százalékra az idei második és harmadik negyedévi) inflációt, a jövő évi drágulást pedig 4,3 százalékra teszi. Novemberben még 5,9, illetve 4,0 százalékos decemberi értékeket láttak reálisnak. A 2004 végére másfél éve kitűzött inflációs cél (3,5 plusz-mínusz 1 százalék) teljesítéséről már rég lemondtak, ám most “fölfelé mozdult” a 2005. decemberi cél is. A jegybank újabban “4 plusz-mínusz 1 százalékról” beszél, a korábban hangoztatott “legfeljebb 4 százalék” helyett. Az is feltűnt többeknek, hogy hétfőn a monetáris tanács nem emelt kamatot, holott a jegybanki előrejelzések komoly kockázatokat jeleznek a jövő évi inflációs cél teljesítésére nézve. Ez is mutatja: az inflációs célkitűzést már nem akarják “szolgaian” követni.
Tavaly az MNB rendre alábecsülte az év végén várható inflációt. A kellemetlen meglepetés (decemberben 5,7 százalékos drágulás), a feldolgozatlan élelmiszerek váratlan áremelkedése is hozzájárult a jegybanki borúlátáshoz. Úgy látják, a januárra meghirdetett, ám valójában csak fokozatosan érvényesülő adóemelések közül az áfa 1,2, a jövedéki adó pedig 0,8 százalékponttal emeli meg az idei árszintet. Ám ha ez nem okoz emelkedést a várakozásokban, jövőre ismét jelentős mértékben mérséklődik a drágulás, melynek átlagos mértéke az idei évre taksált 7,4-ről 4,7 százalékra csökkenhet. Épp ebben – a változatlan várakozások feltételezésében – rejlik a fő kockázat, és ha tévednek, akkor, állításuk szerint, magasabb inflációnak, illetve a lakossági jövedelmek még erőteljesebb megcsapolásának és így a növekedés fokozottabb fékezésének nézhetünk elébe.
Bár feltételezésük szerint az idén és jövőre az export gyorsabban nő az importnál és a fizetési mérleg javul, a növekedés külpiaci tényezői alig ellensúlyozzák a hazai piac keresletszűkülését. Ezért a GDP növekedése 3,1 százalékkal nő (bár a tavalyi, negyedik negyedévi növekedést 3,4 százalékra teszik). Az államháztartás az eddig meghirdetett intézkedésekkel is csak a GDP 5,3 százalékának megfelelő hiányt tudnak produkálni – vélik az MNB-ben -, ami jövőre 4,3 százalékra enyhülhet (lásd kommentárunkat a 74. oldalon). De még így is igen jelentős – az idén a GDP 1,7, jövőre pedig 1,0 százalékának megfelelő – az a mérték, amennyivel az államháztartás hozzájárul a kereslet szűkítéséhez.
Az MNB-ben úgy látják, a november végi, 300 bázispontos kamatemelés feltétlenül hozzájárult az infláció fékezéséhez. Ugyanakkor a mostani kamatszintet nem tartják kivételesen magasnak. Az egy évre előretekintő, egy éves reálkamat jelenleg 5 százalék, ami 2005 elejére 6 százalékra nőhet. Az 1996 óta számított historikus átlag 4 százalékos “normál” reálkamatot mutat.
