Erős kötés

Zádor Zsolt azt szokta mondani, olyan tevékenységet végez, imintha a lovira járna. “Itt aztán egy pillanat alatt padlóra lehet kerülni, hiszen sokat ruház be az ember egy olyan áruba, amelyet csak bizományosi konstrukcióban tud értékesíteni” – magyarázza véleményét a szakmában majdnem húsz esztendeje dolgozó könyvkiadós szakember.

A “szenvedélybetegség” már hároméves korában megfertőzte, akkor ugyanis könyvtárat kapott ajándékba a nagyapjától. A korai bölcsész indíttatás jegyében később jazzgitárt tanult, hivatásos zenésznek készülve. Mégis az építészet ragadta el – diplomája is e területre predesztinálja -, majd innen igazolt át 1985-ben a Múzsák Kiadóhoz, amely, addig szokatlan módon, nagykereskedelmi tevékenységet is végzett. “Tulajdonképpen ott váltam vérbeli terjesztővé, aminek ma rengeteg hasznát veszem” – emlékszik vissza. Példaképe a házról házra járó Biblia-árus, Amerika mindmáig jellegzetes figurája. A Művelt Nép idején még virágzott itthon ez a műfaj, manapság viszont mintha derogálna a terjesztőknek.

TANULÓPÉNZ. “Pedig ma nagyobb szükség lenne rá, mint valaha” – véli Zádor Zsolt, aki 1991-ben, noha még a Gondolatnál volt alkalmazásban, kialakult kapcsolataira építve megalapította a saját kiadóját. Idejét érezte termőre fordítani felhalmozott tapasztalatát. Az első kötetek annyira “bejöttek”, hogy rá egy évre bement a főnökéhez, leadta neki a tb-kártyáját és közölte vele, hogy kilép. “Akkor úgy fogalmaztam, hogy átülök a Zsiguliból egy BMW-be” – jellemzi akkori eltökéltségét. Hasonlóan számos sorstársához, ő is megfizette a heves vállalkozási láz árát. Nem sokkal azután ugyanis, hogy 1993-ban többedmagával felépítette az ország egyik első nagyterjesztői vállalkozását, a Hálózatot, a még nem kiforrott szabályok és körülmények következtében stratégiai, illetve pénzügyi konfliktusba keveredett társaival. “A tíz évvel ezelőtti fiaskó talán a szervezetlenség, talán a vállalkozás újszerűsége, talán a mi tapasztalatlanságunk rovására írható. Amit azért nem tekintek személyes csődnek, mert amikor magamra maradtam, akkor minimális tőke- és maximális munkabefektetéssel még egy ideig elvittem a hátamon a céget” – egészíti ki a múltbéli krónikát.

Az újrakezdéshez komoly mentális hátteret jelentett, hogy Julianna és Zsolt már férj-feleség voltak, amikor a Triviumot alapították. “Én egy ideig csak amolyan lelki támasz voltam, hiszen egy mélyépítő vállalkozásnál dolgoztam mint irodavezető” – magyarázza az akkori állapotokat a tulajdonostárs. Délutánonként azért besegített a papírmunkába Zsoltnak, merthogy az már akkor is kétemberes feladat volt. “A munkamegosztás szerint övé volt a terjesztés, az enyém pedig az adminisztráció, a külföldi partnerekkel való kapcsolattartás és a régebben kiépült kapcsolati tőkék kamatoztatása” – vázolja Zádorné Szaniszló Julianna.

A házaspár szerint Magyarország európai viszonylatban még mindig előkelő helyet foglal el a könyvkiadás és a minőségi kiadványok tekintetében. Mindezt úgy, hogy egy hazai kiadó ugyanannyit fizet a kinti ügynökségnek a jogokért, mint bármely külföldi társa. Ennek tükrében azt jósolják, hogy az uniós csatlakozással a könyvárak óhatatlanul feljebb kúsznak, miközben már tavaly is a hazai nagy kiadók, terjesztők többségénél drákói költség- és állománycsökkentés vette kezdetét.

A rendre az eladási listák első húszas csoportjában tanyázó Trivium vezetői is úgy döntöttek, hogy a 2003-as év elején “új szemüveget íratnak fel magunknak”, ám félévkor már az is kiderült, hogy dioptriát kell váltaniuk – azaz mű- és példányszám-korlátozásra kényszerültek. “Egyszerűen nem hajlandók tudomásul venni az emberek, hogy vége az úgynevezett aranykornak” – vélekedik a Zádor házaspár. Tapasztalatuk szerint ma már nem lehet úgy extraprofitot termelni, mint a kilencvenes évek elején, amikor bódékban árulták az újságpapírra nyomott regényeket, és nem voltak ritkák a százezres példányszámok sem. Ilyen léptékű boomban nem csoda, ha boldog-boldogtalan írni kezdett vagy kiadót alapított. Zádorék szerint azok nyertek a legtöbbet ezen az időszakon, akik időben kivették a pénzüket. A “régi motorosok” többsége viszont valósággal belekényszerült a kiadói tevékenységbe – egyfelől ugyanis jobbára csak ehhez értett, másfelől pedig szerette is csinálni.

“Nagyfokú tőkekoncentrálódás megy végbe a piacon, ahol ha valaki kibérel egy raktárt, már azt mondja magáról, hogy terjesztő” – mondja Zádor Zsolt. “Tisztelet a kivételnek, de sokan úgy zsebelik be a 40-50 százalékos jutalékot, hogy a legminimálisabb kockázatot sem vállalják” – teszi hozzá. Az idei évre bő 100 millió forintos forgalmat prognosztizáló Trivium viszont a tulajdonos terjesztői kapcsolatainak köszönhetően megteheti, hogy egyes kiadványait nem bizományba, hanem fix, kialkudott összegért adja csak át a terjesztőnek. Azt is kevés kiadó mondhatja el magáról, hogy évek óta szoros kapcsolatban áll a szlovák, cseh, lengyel és orosz könyvklubbal. “Talán nem véletlen, hogy időről időre a nagyobb kiadók felvásárlási ajánlattal keresnek meg minket” – teszi hozzá Julianna.

ÁLMATLAN KASSZASIKER. A folyamatos készenléti állapotban azért adódnak örömteli pillanatok is. “Emlékszem, amikor először beszéltem a feleségemnek a Kétszázhuszonhét hajviselet című német kiadványról, amelyre a Széchenyi könyvtárban bukkantam rá” – idéz fel egyet Zsolt. Julianna rábólintott, s bár éjszakákat nem aludtak az idegességtől, igazi kasszasiker lett.

Amikor baráti társaságban kiadókkal beszélgetnek, a terveket, elképzeléseket illetően tartják magukat az íratlan szabályhoz, miszerint ezekről senki nem nyilatkozik. Akad azért kivétel, hiszen a Harry Potter sorozat magyar gazdái, az Animus Kiadó tulajdonosai Zádorékkal régi, mi több, baráti kapcsolatban állnak. Balázs Istvánnal és feleségével az összejárások alkalmával nyíltan beszélhetnek a terveikről, amiben nyilván az is szerepet játszik, hogy más terepen mozognak. “Manapság a túlélés az elsőrendű feladat, a túlélés záloga pedig nagyrészt a bestsellert felismerő jó szimat” – állítják, hozzátéve, hogy Zsoltnak erre szinte kivételes genetikai adottságai vannak. Utóbbira példa Arthur Golden Egy gésa emlékiratai című könyve, amely 1999 óta a tizedik kiadást érte meg.

A családi vállalkozás nem mentes a súrlódásoktól sem. Bár egybehangzóan állítják, hogy a jól elhatárolt feladatkörök jelentik a hosszú (üzleti) együttélés titkát – a Zádor házaspárnál a viták többnyire a szakmáról alkotott nézeteik különbözőségéből fakadnak. Julianna például harcosan pártolja azokat a kiadványokat, amelyek a vásárlók kétharmadát jelentő nőknek szólnak. Kifejezetten jó eredménynek tartja, hogy sikerült keresztülvinnie a hétköznapi pszichológiával, az ezotériával és a párkapcsolatokkal foglalkozó könyvek repertoáron tartását. A Mars és Vénusz sorozat például mindmáig a szíve csücskét jelenti.