Hölgyem, alkudni a piacon kell – kapta meg e sorok írója az elutasítást egy hazai felsőkategóriás szálloda szobafoglalási osztályán, amiért vette a bátorságot, hogy pár éjszakás ott-tartózkodása idejére megpróbálja lejjebb nyomni a hotel szabott árait. Noha ezt a magánakciót nem koronázta siker, három másik, találomra kiválasztott háromcsillagos vidéki hotel alkalmazottai egyéni foglalás esetén sem lepődtek meg, következésképpen nem is zárkóztak el áraik “felülvizsgálatától”. Ennek – elvi – eredménye a szobaár 20-30 százalékos mérséklése lett. 
Fővárosi hotel. Nem alkusznak?
ÜRES SZOBÁK. A Központi Statisztikai Hivatal január elején kiadott adatai szerint tavaly a vidéki háromcsillagosok működtek a legalacsonyabb kapacitás-kihasználtsággal (49 százalék), a foglaltság a négy-ötcsillagosoknál volt a legmagasabb (58-59 százalék). A mutatók mindkét esetben szerénynek minősíthetők. Ugyanakkor a vidéki háromcsillagosok a szobaár-bevétel tekintetében javítottak előző évi számaikon, 4-17 százalékos növekedést mutattak ki, miközben az országos átlag 3 százalékos visszaesés volt 2002-höz képest (a tavalyi átlagár 13,7 ezer forint volt). A magasabb kategóriájú fővárosi szállodákban a viszszaesés mértéke 7-10 százalékos volt, a budapesti háromcsillagos egységek pedig a tavalyihoz hasonló árbevételt értek el.
Az áralkuba bonyolódó vidéki háromcsillagos hotelek vezetői tehát nem biztos, hogy rosszul taktikáznak. Többen vallják közülük, hogy azért mutatnak rugalmasságot áraik tekintetében, mert úgy vélik, inkább legyen olcsóbban kiadva a szoba, minthogy üresen álljon. E sorba azonban nem szívesen áll be egy-egy ötcsillagos hotel. “A Marriott International szállodaláncnál nem alku tárgya az egyéni szobaár” – summázza cége álláspontját Trembácz Éva, a hotel pr-vezetője arra hivatkozva, hogy így is a lehető legkedvezőbb árat ajánlják vendégeiknek. A szállodalánc gyakorlata, hogy az a szállóvendég, aki 24 órán belül ugyanarra a szobatípusra eltérő árat kap különböző csatornákon, 25 százalékkal olcsóbban szállhat meg náluk. Ennek esélye azonban a nullával egyenlő. Az utazásszervezők ugyanis nem árréssel operálnak, hanem a szállodai árba beépített jutalékot kapják meg a lánctól, így az utas minden értékesítési ponton ugyanazokkal a számokkal találkozik.
Ám ha a felsőkategóriában a szolgáltatók egyelőre próbálják is kizárni az eseti alkudozást, sok esetben maguk csökkentik drasztikusan a főszezonon kívüli áraikat. Az elmúlt fél évben erre késztette őket az is, hogy az egyre újabb elegáns budapesti szállodák megnyitása kíméletlen árversenyt vetít előre, veszélyeztetve a tavalyi kihasználtsági mutatókat is. Igaz, a legnagyobb riválisnak ígérkező New York és Gresham Palace Hotelek átadása csúszik. Míg az előbbi ez év májusában tervezi az üzemelés megkezdését, a Boscolo-csoporthoz tartozó New York Palace 2004 végén, 2005 elején indul, ami által némi haladékhoz jutnak a már versenyben lévő elit szállodák. Ez utóbbiak köre tavaly a Corinthia Grand Hotel Royallal, illetve a Sofitel Atrium Budapesttel bővült. Az újonnan belépőkkel a budapesti ötcsillagos hotelek száma 2003-ban elérte a tízet, míg a férőhelyeik száma 6668-ra duzzadt (lásd külön). Komoly ütőkártya az új, luxuskategóriás kihívók kezében, hogy a jelenleg érvényben lévő szállodatrendeknek megfelelően patinás, rekonstruált épületekben, egy-egy legenda újjáélesztésével nyitják meg kapuikat, amelyre az amerikai, európai és ázsiai vevőkör egyre inkább fogékony. 
KULCSKÉRDÉSEK. A verseny éleződésére utal, hogy a szállodanyitási kedv ellenére a piaci torta nem nagyobb, a magyarországi vendégéjszakák száma 2002-höz képest nem növekedett. A 2003 novemberében elfogadott adótörvény-módosítás, amely szerint a szállodai szolgáltatások áfája 2004. január elsejével 12-ről 15 százalékra emelkedett, ilyen háttér mellett újabb terhet ró az ágazatra. A hazai turizmus – és ezáltal a szállodaipar – felpezsdülését hátráltatja továbbá, hogy az ország reklámozására szánt marketingkeret a tavalyihoz képest idén várhatóan 30 százalékkal csappan meg. Mindez éppen akkor, amikor egyre érezhetőbbé válik, hogy Budapest varázsa – időben egyre inkább távolodva a rendszerváltástól – a külföldi turisták körében megkopott. A városból hiányoznak az igazán vonzó attrakciók, nem is beszélve az 5-10 ezer főt befogadni képes konferenciatermekről. Mivel az ilyen, 10-15 milliárd forintos beruházást igénylő befektetések megtérülése bizonytalan, az üzleti szférában nincs nagy érdeklődés az effajta létesítmények felépítése iránt.
A régiós riválisok közül leginkább Prága húzott el mellettünk. “A cseh főváros előnye, hogy a tíz, májusban csatlakozó ország közül benne van abban az ötben, ahol az uniós szabályok szerinti legalacsonyabb, 5 százalékos forgalmiadó-kulcsot alkalmazzák a szálláshelyekre” – mondja Andrea Sartori, a KPMG Tanácsadó Kft. turisztikai kutatásokkal foglalkozó részlegének vezetője (a szolgáltatás nemzetközi adóztatásáról lásd a grafikont). A cseheknél ráadásul nemcsak a szálláshelyeknek, de az éttermi szolgáltatásoknak is mindössze 5 százalékos az adókulcsa. “Idehaza komoly gond, hogy a novemberi intézkedést a szállodák már nem tudták érvényesíteni áraikban” – kesereg Fekete Gyula, a hajdúszoboszlói Hunguest Hotel Aqua Sol vezetője. A szállodák szolgáltatásait kínáló utazási irodák jelenleg aktuális katalógusai ugyanis tavaly májusban kerültek nyomdába, így az azokban szereplő összegek megváltoztatására nincs lehetőség. Szerinte az adóemelést ez év májusáig kell lenyelniük a nyereség terhére, az akkor kijövő friss katalógusokban már új, az emeléssel kalkulált árakkal rukkolhatnak elő. A Budapest Marriott Hotel pr-vezetője viszont úgy látja, hogy az adómódosítások az árakat közvetlenül nem érintik, mivel a kiajánlásaik általában nettó szobaárakra vonatkoznak. A catering és éttermi szolgáltatások áraiban viszont érzékelhető a változás. Ez annyit jelent, hogy pusztán a növekedett adótartalommal emelkednek áraik, ami még mindig alacsonyabb, mint az infláció. 
KORREKCIÓT REMÉLNEK. Rubovszky András, a Magyar Szállodaszövetség tiszteletbeli elnöke mindenesetre bízik benne: a kormányzat hamar belátja, hogy az adókulcs módosítása elhibázott lépés volt, és mielőbb korrigálja döntését. Igaz, azt sem tagadja, hogy a kormányzati döntések örömöt is okoztak az üröm mellett: a belföldi üdülési csekkek ugyanis ezentúl évente 20 ezer helyett 50 ezer forintig lesznek adómentesek, illetve a cégek reprezentációs költségkeretének maximuma 2,5 millióról 10 millió forintra nő. “Ezek a változások azonban legfeljebb a belföldi vendégekre építő szállóknak jönnek jól” – teszi hozzá Hóka Péter, a Chemol Travel ügyvezető igazgatója. Ő inkább a világgazdasági fellendülésben és a távol-keleti (kínai) utasok növekvő aktivitásában bízik, akárcsak Trembácz Éva, aki az előrejelzések tekintetében optimista. Szerinte az is a kedvező fejlemények sorába tartozik, hogy Budapest immár többek számára megközelíthető, hiszen megjelentek a fapados légitársaságok és további “low-cost” cégek készülnek beindítani járataikat. Persze az is igaz, hogy a repülés e módját választó utasok inkább a hasonlóan alacsony árszínvonalú szálláshelyek iránt érdeklődnek, ami aligha csillapítja a versenyt a felsőkategóriás szállodák körében.
