Hosszú hetek óta tartja lázban a világ pénzpiacait a dollár árfolyamának erőteljes gyengülése – elsősorban az euróval szemben -, valamint ezzel összefüggésben az arany árának már-már törvényszerű szárnyalása. E folyamat okairól és várható következményeiről a legkülönbözőbb szakértői vélemények láttak napvilágot a nemzetközi médiában. Van olyan értékelés, miszerint a jelen helyzet a dollárárfolyam-inga természetes kilengése, következésképpen átmeneti jellegű, és az amerikai valuta még az idén ismét meg fog erősödni. Más szakértők viszont a dollár válságáról értekezve máris vészharangot kongatnak, mondván: a zuhanás magával ragadja majd a nemzetközi pénzpiacot. Az általános pénzügyi válság rémét felvázolók abból indulnak ki, hogy a dollárnak az euróval szemben tapasztalható romlása igenis meghaladja az ingamozgás még elfogadható mértékét.
LEJTŐN. Kétségtelen, hogy az amerikai valuta gyengülése látványos. Az egy évvel ezelőtti átlagárfolyam szerint 1 euró 2003 januárjában még 1,05 dollárt ért, ezzel szemben a 2003. decemberi kurzus már 1,26 dollár volt. Ez utóbbi az euró 1999-ben megállapított, 1,1789 dolláros induló árfolyamához képest is a zöldhasú 6,5 százalékos gyengülését jelzi, tavaly év eleji pozíciójához képest pedig az amerikai valuta több mint 20 százaléknyit gyengült. Mi több, az amerikai valuta “hanyatlása” a forinttal szemben is tetten érhető: a kurzus 2003. január 7-én 204 forint volt – ilyen keveset 1997 decembere óta nem adtak Magyarországon egy dollárért, s a múlt hét második felében is csak 207 forint körül állt a kurzus.
A merész elemzők szerint a dollár gyengülése nem áll meg az elkövetkező félévben, sőt, nem kizárt, hogy árfolyama az euróval szemben 1,35-ig is eljut. Valójában a dollár jövőjéről még a pénzpiacok rejtelmeiben jártas bankárok sem tudnak semmi megbízhatót mondani, még a feltartóztathatatlannak tűnő gyengülés okairól is megoszlanak a vélemények. Egy IMF-szakértő például azt hangsúlyozza, hogy a probléma gyökere az Egyesült Államok robusztus ikerdeficitje, azaz a külkereskedelmi és az államháztartási mérleg egyidejű, tetemes hiánya. Vajon miért most vált zavaróvá ez a probléma, amikor az ikerdeficit a tengerentúlon évek óta fennáll, és a nemzetközi pénzpiac mindig zavartalanul finanszírozta? Megváltozott volna az Egyesült Államok nemzetközi politikai és gazdasági státusa, és a pénzpiac ma már valóban nem akarja, vagy tudja finanszírozni e hiányokat?
Nem, az Egyesült Államok napjainkban is a világ gazdasági és politikai szuperhatalma. Az amerikai termelés értéke a világon a legnagyobb, a gazdaság termelékenysége kiemelkedő, a multinacionális nagyvállatok, bankok többsége amerikai. A gazdasági és pénzügyi tranzakciókat tekintve egyértelműen az Egyesült Államok a legkisebb kockázatú ország. Ennek köszönhetően a külföldi tőkeimportja is a legnagyobb a világon. Ráadásul az ország konjunkturális kilátásai is jónak tűnnek: 2003 második felétől a növekedés lendületet kapott, üteme lényegesen meghaladta az Európai Unió tagállamaiét. Több előrejelzés szerint 2004-ben ismét Amerika lehet a világgazdaság növekedésének motorja. Igaz, van olyan vélekedés is, hogy a 2003 második felében elért jelentős növekedés mögött nincs igazi fellendülés, csupán a mesterségesen felduzzasztott fogyasztói kereslet, amelyet a fogyasztási hitelek olcsósága, sőt, bizonyos termékek, például a gépkocsik vásárlásánál, egyenesen kamatmentes hitel ösztönöz. E vélemények szerint ebben az évben a lakossági kereslet kifullad és bekövetkezik az újabb depreszszió.
Csakhogy 2004 az Egyesült Államokban választási év. George W. Bush ismét elnök akar lenni, és ettől vezérelve a kormányzat arra törekszik, hogy a konjunktúrát élénkítse, egyben az amerikaiak nacionalista érzelmeit tovább fűtse. Kérdés, ez utóbbit a zöldhasú tekintélyvesztése nem sérti-e. S ha igen, vajon a pénzügyi kormányzat a további lecsúszás kivédésére kész-e – az erős dollár kontra versenyképesség dilemmát az előbbi javára eldöntve -, erősíteni valutáját a nemzetközi pénzpiacon.
KULCSVALUTA. A világgazdaságnak és a nemzetközi pénzpiacoknak egyértelműen az az érdekük, hogy a dollár stabil és erős maradjon. Ma ugyanis ez a legfontosabb nemzetközi kulcsvaluta. A világkereskedelem 70-80 százaléka dollárban számolva bonyolódik le, a legfontosabb nyersanyagok árait a tőzsdéken e valutában jegyzik. Az országok devizatartalékainak nagyobb része dollárban van. A nemzetközi tőkemozgás is zömmel ebben zajlik.
A dollárt eddig e funkciójában nem tudta helyettesíteni más valuta. A gyengülő dollárból most sem euróba – vagy valamely más valutába – menekül a szabadon áramló nemzetközi tőke, hanem aranyba. Ez utóbbi ára – a dollárral menetrendszerűen ellentétes irányban mozogva – gyors ütemben nőtt, és manapság unciája 410-420 dollárt ér. Hasonlóan drága utoljára 1990-ben volt.
Milyen lesz a dollár-euró átlagárfolyam 2004-ben? Erre a kérdésre ma nem lehet biztonságot nyújtó választ adni. Ám meg merem kockáztatni, hogy a dollár lecsúszása az idén véget ér, sőt egy ponton akár a sok elemző által ideálisnak tartott 1:1 pozíció is beállhat. Ezzel együtt a közeljövőt még bizonyosan fölöttébb hektikus árfolyammozgások jellemzik majd.
WIESEL IVÁN
Az Ecostat tudományos tanácsadója
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
