 |
Január 12-én kora reggel – a 81-es főút 19-es kilométerénél – egy Toyota Corolla 26 éves sofőrje autókonvojt kezdett előzni a csúszós, latyakos úton, de a manővert már nem tudta befejezni. Megcsúszott, és ütközött a Mór felé tartó autóbusszal. Az ütközés után a leelőzött autók is öszszecsúsztak. A Toyota vezetője, egy móri fiatalember a helyszínen életét vesztette.
Az ilyen halálos veszedelem szinte bármelyik, de főleg a szabályokra keveset adó autóvezetővel, stresszes menedzserrel megtörténhet, és nyomban üzleti kárrá is válik, ha történetesen egy cégvezető ült a kormánynál. Az autót is vezető magyar menedzserek egyharmadának már volt is balesete az elmúlt két évben; ez 7 százalékponttal több, mint külföldi kollégáiknak. Vészjósló arány, még akkor is, ha a hazai vezetők csaknem négytizede, főleg az idősebb korosztályból, koccanásmentesen vezet.
Mindez a – Magyarországon is piacvezető flottakezelő – holland LeasePlan csoport felméréséből derül ki, amely 23 országban, ebből 18 európai államban, továbbá Ausztráliában, Új-Zélandon, az Egyesült Államokban, Indiában és Dél-Afrikában firtatta a menedzserek gépkocsivezetői szokásait, cégautó-használatról alkotott véleményét. Összesen 12,8 ezer kitöltött kérdőív érkezett vissza; Magyarországról 685-en válaszoltak.
 |
PRESZTÍZSJÁRMŰ. Jellemző, hogy bár a céges autó világszerte a legértékesebb munkahelyi juttatás, a hazai menedzserek számára még a nemzetközi átlagnál is lényegesebb. Fontosabb, mint például a cég nyereségéből való részesedés, az egészségbiztosítás, illetve a nyugdíjpénztár. A vezetők tekintélyes része még akkor sem mondana le róla, ha radikálisan megugranának a gépjárműadók. (Annál érdekesebb a vélemény, mert az idén éppen kétszeresére emelkedett nálunk a cégautó-adó, igaz, a felmérés még ennek ismerete előtt készült.) A felmérés szerint 20 százalékos adóemelésnél a magyarok 30 százaléka mondana le a céges kocsiról (ez a világátlagnál sokkal kevesebb), s további 60 százalékuk csak akkor, ha 30 százalékosnál nagyobb – egyelőre hipotetikus – adóemelés fenyegetne. A nők pedig még a férfiaknál is jobban ragaszkodnak e járandósághoz.
Készpénzjuttatással sem könnyebb kicsalogatni a vezetőket a vállalati kocsiból. A nemzetközi átlagnál kevesebb magyar menedzser, a megkérdezettek alig fele menne bele egy ilyen “cserébe”, és válna meg pénzért a cégautótól.
A magyar megkérdezettek valamivel több mint a fele állítja másrészt, hogy – afféle hitbizományként – a magánútjaikon is a cégautót használják, mert erre is a vállalat fizeti a benzint. S ők még mértéktartóbbak e téren az átlagnál, hiszen külföldi kollégáik 66 százaléka mondta ugyanezt.
A magyar céges autós ugyanakkor átlag feletti a mindennapi apróbb autószerelésekben. Több mint 90 százalékuk tudja ellenőrizni az abroncs légnyomását, továbbá az olajszintet (erre még a magyar női sofőrök héttizede is képes), s átlagon felüli arányban cserélik ki a defektes kereket, a kiégett reflektorizzót, vagy akár az elszakadt ékszíjat, ha a helyzet úgy hozza. Kétharmaduk egy lemerült akkumulátort is fel tud tölteni.
Előítéletben azonban nincs hiány. A magyar menedzser-autóvezetők a nemzetközi átlagnál nagyobb mértékben tekintik a nőket a legroszszabb sofőrnek, kevésbé lesújtóan vélekednek viszont a fiatal és a 65 évnél korosabb vezetőkről. Önkritikában jók vagyunk: a honfitársaink saját vezetői képességeiket alacsonyabb szintűnek értékelik a külföldieknél, s az olaszok után a magyarokat tartják a legrosszabb vezetőnek.
Magáért beszél az is, hogy mi dühíti fel a vezetőket. A magyar volánforgatók számára az a legidegesítőbb, ha valaki előre tolakszik az álló kocsisor mellett. Ezzel szemben külföldön akkor nyílik ki a bicska a zsebükben, ha túl kis követési távolságot tartanak mögöttük.
Keserű beismerés, hogy a magyar autósok több mint fele már viselkedett agresszíven az autóban. Igaz, ezzel nincsenek a nemzetközi átlag fölött (persze, hogy mi az agresszív, az országonként mást jelent). Magyarországon a megkérdezett cégautó-vezetők 21 százaléka saját bevallása szerint vezetett veszélyesen, sőt 23 százalékuk már üldözött, leszorított más kocsit, ezek az arányok viszont többszörösen meghaladják a nemzetközi átlagot. Az agresszivitást nálunk leginkább a másik autós erőszakossága váltja ki, külföldön viszont erre elég, ha az érintettnek nem tetszik a másik vezetési stílusa. Az átlagnál kevesebb magyar nyilatkozta azt viszont, hogy egy másik autós már veszélyeztette az épségét.
| Opellel járnak |
A magyar autósok keze jobban meg van kötve a céges kocsi kiválasztásakor. Mindössze 9 százalékuk állította, hogy teljesen szabadon választhat az autótípusok között, míg külföldön általában négyszer nagyobb ez az arány. Nem véletlen tehát, hogy a magyar menedzserek több szabadságot szeretnének a kocsi kiválasztásában, mint amekkorával rendelkeznek, és nagy fájdalmukra egyazon autót is hosszabb ideig kell használniuk, míg külföldön gyakoribb a csere.
Szakértők történelmi kötődé-sekkel és a valamivel alacso-nyabb árral is magyarázzák, hogy Magyarországon 44 százalékkal miért az Opel a leggyakoribb cégautó-márka (a Ford 13, a Peugeot 11 százalékot kapott). Az autó kiválasztásában a magyar menedzserek számára is a biztonság és a kényelem a két legfontosabb szempont, de nálunk a külföldi átlagnál fontosabb a munkában a kocsi használhatósága. Bizonyára azért is, mert a magyar üzletemberek többet ülnek az autóban a külföldi kollégáknál. Legalább naponta 2,4 órát töltenek a munkahelyre történő ingázással, szemben a nemzetközi menedzser átlag 1,7 órájával. A kocsi szinte hozzájuk nőtt. A magyarok 45 százaléka még az egy kilométernél rövidebb távokra is az autóval megy. Pedig ők ezzel még valamivel jobbak is, mint a világátlag, amely ugyanis 49 százalék.
Utal a hazai vezetők környezet-védelmi felfogására, hogy háromnegyedük hajlandó lenne alternatív üzemanyaggal – gázzal vagy villannyal – hajtott kocsit is használni, persze, ha ez nem sokkal drágább. A környezet védelme érdekében 50 száza-lékban – átlagon felül – még abba is belemennének, ha cégen belül az autón másokkal kellene osztozkodni, vagy ad abszurdum tömegközlekedési eszközök használatára kényszerülnének. Igaz, közülük minden negyedik nem volna hajlandó közösködni a kocsin, inkább más munkahelyet választana. |
|
Messzemenő következtetéseket vonhatunk el az átlag magyar cég pontosságáról, sőt belső ügymenetéről, hogy a magya-rokat kevésbé dühíti, ha a dugóban ülve késésben vannak például egy fontos találkozóról, tárgyalásról. Kevésbé nyomasztja őket az is, ha munkahelyi teher nehezedik rájuk.
FORGALMON KÍVÜL. Persze, hogy a cégvezetők bemutatott sofőri tulajdonsága, viselkedése árulkodik-e valamilyen menedzseri képességről is, arról nem szól a fáma. E felmérés alapján a megkérdezett vezetőképző, munkapszichológus szakértők egyike sem mert általános érvényű megállapításokat tenni arról, hogy például a jó gépkocsivezetőből várhatóan jó cégvezető is válik-e, és fordítva. Franczia Ágnes pszichológus erre már azért sem vállalkozna, mert nem tudni, hogy a felmérésben megkérdezett “cégautó-használók” besorolás valójában milyen kört – közép- vagy felső vezetőt, esetleg területfelelős termékmenedzsert – takar. Az már valószínűbbnek látszik, hogy az agresszív vezetési stílus létrejöttében több tényező játszik szerepet. A cégek felső vezetői általában megfelelő önbizalommal, pozitív önértékeléssel rendelkező személyiségek, ezért a közlekedést nem feltétlen tekintik önmegvalósításuk színterének.
Egy hazai felmérésből kiderült, ezek az emberek jellemzően elképesztő stresszben élnek, amelynek jószerivel nincsenek is tudatában. Ez magyarázhatja, hogy a megkérdezettek úgy vélik, könnyebben veszik a munkahelyi megterheléseket még akkor is, ha a valóságban nem ez az igazság. A nagy stressz miatt különösen a férfiaknál figyelhető meg, hogy tűrőképességük csökken, ami azután konfliktus esetén túlzott reakciókat válthat ki belőlük. Ez a feszültség természetesen megnyilvánulhat a munkahelyen, a magánéletben, vagy akár gépkocsivezetés közben. A menedzsernők általában jobban viselik a stresszt, a hosszú távú terhelést, ezért egy közlekedési nézeteltérés, feszültséget okozó helyzet nem vált ki belőlük akkora indulatot, mint férfi társaikból. Ezzel is magyarázható, hogy a nők nyugodtabban reagálnak mások agresszív autóvezetési stílusára.
