 |
| Kupa Mihály. A volt pénzügyminiszter szerint mindig szövetségeseket kell keresni. |
Tudja, milyen hihetetlen energiánkba került, hogy megakadályozzuk a felsőoktatási struktúraváltást? – vallotta be 2000-ben egy oktatáspolitikai konferencia szünetében a szaktárca azóta is felelős beosztásban dolgozó tisztviselője Kupa Mihálynak. A volt pénzügyminiszter nem ekkor tudta meg, hogy miért nem sikerült 1993-ban végigvinnie az universitas-fejlesztési programot, amire pedig nagy nehezen sikerült 100 milliárd forintot elkülönítenie, részben világbanki hitelből.
| Nekirugaszkodások és megtorpanások |
Közigazgatási reform
1990-94. Az önkormányzati törvény megalkotása, ami bár korszakos jelentőségű, ma már inkább fékezi a modernizációt.
1992. Az Országgyűlés elfogadja a közalkalmazottakról és a köztisztviselőkről szóló garanciá-lis törvényeket, s ezzel a köz-szféra dolgozói kikerülnek az általános munkajogi szabályok alól.
1995. A Horn-kormány idején létrehozzák a megyei közigazgatási hivatalokat.
1996-98. Verebélyi Imre vezetésével munkacsoport dolgozik a közigazgatás korszerűsítésén (politikai és szakmai konszenzus híján az anyag fiókba kerül).
2001. Az Orbán-kormány idején Mikes Éva, majd később Balsay István koordinálásával folyik a feladat- és hatáskörök felülvizs-gálata, az uniós csatlakozás jegyében vizsgálják, miként lehet a területi igazgatást regionális alapokra helyezni. Köztisztviselői életpályaprogram elindítása; a főtisztviselői kar létrehozása.
2002. Az IDEA csoport által kimunkált koncepció alapján teljes államszervezeti reform előirányzása – a Fidesz hatásvizs-gálatok, konkrét feladatok és költségek hiányában nem támo-gatja. A Medgyessy-kormány 50 százalékos támogatottságot igénylő törvényekkel fejleszti a kistérségeket és a tervezési statisztikai régiókat. A közigaz-gatás legkritikusabb pontja az alulfinanszírozott önkormányzati rendszer, továbbá a létszám, amelynek drasztikus lefaragás-ához egyik kormány sem mert hozzáfogni. A közigazgatás indokolatlanul széttagolt, koordinálatlan, párhuzamos, pazarló feladattelepítés jellemzi.
Oktatási reform
1994. Megszületik az I. Nemzeti Alaptanterv (Mádl Ferenc minisztersége idején), ám a kormányváltás miatt nem lép életbe. (A NAT meghatározza a közoktatás országosan érvényes általános céljait, s a közvetítendő műveltség fő területeit.)
1995. Fodor Gábor nevéhez fűzhető a megújított NAT. Hiányossága, hogy túl tágan szabályozza a közoktatást, az egyes intézmények helyi tanterve erősen eltér egymástól, ezért nem biztosított az iskolák közötti átjárhatóság.
1998-2000. Pokorni Zoltán a kerettanterv bevezetésével korrigálja a NAT-ot, meghatározza a tantárgyak óraszámát, a tananyag felépítését és felosztását az egyes évfolyamok között.
2003. Magyar Bálint nevéhez fűzhető a közoktatási törvény legújabb a tudásalapú társadalom építése jegyében meghirdetett módosítása. Lényegesebb változások: módosított kerettanterv, a képességek és készségek fejlesztése. A cél: versenyképes tudás elsajátítása.
2003. Világnyelv program, az ország 1200 középiskolája közül 500-ban a 0. évfolyamon idegen nyelvi előkészítő évfolyam indul.
2004. A bolognai folyamathoz illeszkedő új felsőoktatási törvény. Cél: belépni az uniós oktatási térbe, áttérni az átjárható és összehasonlítható creditrendszeren alapuló angolszász oktatási modellre.
2004. Várhatóan elindul a felsőoktatási intézmények vezetési és irányítási reformja (kettéválik a tudományos és a menedzsment vezetés), a minőség és a teljesítményelv jegyében lazulnak a gazdálkodási kötöttségek, 2005-től az intézmények közhasznú társasággá alakulhatnak.
2005. A tervek szerint nem az első, hanem egy diploma lesz ingyenes. Alanyi jogon kivihető más uniós országba a normatív támogatás, ha olyan kurzuson vesz részt a hallgató, amelyet idehaza be lehet számítani.
Haderőreform
1990-94. A Für Lajos honvédelmi miniszter által vezetett tárca még nemzeti hadsereg működtetésében gondolkozik, 160 ezerről 100 ezerre csökkenti a honvédség létszámát, a finanszírozás tekintetében a “maradék-elv” érvénysül.
1994-98.Országgyűlési határozat jelöli ki a létszámcsökkentés és a technikai korszerűsítés irányait a NATO-kompatibilitás jegyében: 61 ezerre apad az állomány, bizonytalanság jellemzi az átalakítást.
1998-2002. A polgári kormány idején, 1999-ben a NATO tagjává válunk, ami felgyorsítja a reform iránti igényt, ugyanakkor Szabó János minisztersége idején belső szakmai viták és forráshiány miatt erőtlenül csordogál a haderőreform. Az elavult szerke-zetben a tárca költségvetésének 50 százalékát teszik ki a bérjel-legű kifizetések, 30-40 százalé-kát a működési költség, alig 10 százalék marad fejlesztésre, holott a kormány vállalta a haderő teljes átalakítását, a NATO interoperabilitás (harci együttműködési képesség) megteremtését, és a GDP-arányos költségvetést.
2000. Védelmi felülvizsgálat, ám a 2001 szeptember 11-i terrortámadások “felülírják” azt. A megváltozott a biztonsági környezethez igazodva kell meghatározni a haderőfejlesztés új irányát.
2002-2003. Újabb védelmi felülvizsgálat, erre épül a 10 évre szóló haderőreform. Cél: olyan típusú hivatásos, professzionális haderő kialakítása, amely képes arra, hogy a NATO keretében megvédje Magyarország szuverenitását, s érdemi hozzájárulást nyújtson a közös védelemhez és a szövetségi műveletekhez. Az új magyar haderőnek elsősorban a külföldi szerepvállalásra és a szövetségi együttműködésre kell koncentrálnia.
2004. A tervek szerint megszű-nik a sorkatonai szolgálat.
Egészségügyi reform
1989. Lehetőség egészségügyi szolgáltatások privatizációjára (ez indítja el a spontán privatizációt).
1990. A háziorvosi tevékenység vállalkozásként is ellátható, a háziorvosok 81 százaléka élt e lehetőséggel.
1992-93. Átalakul a finanszíro-zás, az alapellátásban kártya-pénzt, fejkvótát, a szakellátásban elvben a teljesítménnyel arányos juttatásokat kapnak az ellátók. A rendszer disszonánsan működik, visszaélésre ad lehetőséget, a kórházakat paradox módon tevékenységük fokozására készteti.
1993. Kialakul a társadalombiz-tosítás önkormányzati igazga-tása.
1993. Lehetővé válik az önkéntes egészségbiztosítási pénztárak létrehozása.
1994. Indul a patikaprivatizáció – mára a gyógyszertárak 99,9 százaléka került magánkézbe.
1995-1996. A takarékosság jegyében kórházi ágyszám-leépítés.
1998. Megszüntetik a tb-önkor-mányzatokat, magánnyugdíj-pénztárak létrehozása
2000. A praxistörvény alapján a háziorvosok praxisuk tulaj-donosává válhatnak.
2001. Az intézményi törvény (első kórháztörvény), amely Mikola István nevéhez fűződik, lehetővé teszi a kórházak közhasznú társasággá alakulását, s beengedi az egészségügyi intézményekbe a magántőkét, ám összeférhetetlenség címén kizárja a szakmai befektetőket, így különösen a gyógyszer és egészségügyi műszer- és berendezésgyártókat, valamint forgalmazókat.
2002. Felfüggesztik a Mikola-féle törvényt.
2003. A Csehák-Győrfi-féle második kórháztörvény szélesre tárja a kapukat a szakmai befektetők előtt, a kórházak gazdasági társaságokká is alakulhatnak, megszűnik a pro-fitábilis részlegek kimazsolázásá-nak lehetősége. Az elkövetkező tíz évben 1500 milliárd forint magántőke beáramlását reméli a Medgyessy kabinet, s 2006-ig 600 milliárd forint bevonását vállalja.
2003. december. Az Alkot-mánybíróság megsemmisíti a kórháztörvényt, a hangsúly az irányított betegellátási modellre és a kistérségi betegellátásra helyeződik át. 2003-ban az összes OEP finanszírozás 16 százaléka történt magán-szolgáltatók felé. |
|
Jóval korábban levonta a tanulságot: reménytelen bármiféle változtatás, ha az illetékes miniszter nem képes az ellenfeleit meggyőzni, s úgy visz fel vitákat a kormány szintjére, hogy előtte nem keres szövetségeseket. “Elsődlegesen persze a miniszterelnök támogatását kell megszereznie, mert formálisan ugyan a kabinet dönt, de az utolsó szót mindig a kormányfő mondja ki” – avat a kulisszatitkokba Kupa.
ÍGÉRGETÉS. Reformon raciona-lizálást, költséghatékonyságot értünk, ám kezdetben mindig többe kerül a váltás, s csak 5-7 év múlva jelentkezik a megtakarítás. “Egy komplett egészségügyi reform 10 év, egy oktatási 5 év, s a folyamat soha nem alapozható ígérgetésekre, részletekig kidolgozott, világos tervre van szükség” – bocsátja előre Kupa Mihály. E kritériumnak megfelelő, az államháztartás egészére vonatkozó, hatástanulmányokkal alátámasztott, a feladatokat és a hozzárendelt forrásokat konkrétan megnevező, megvalósítható koncepcióval azonban a rendszerváltás óta egyetlen kabinet sem rukkolt ki. (S itt akár véget is érhetne e szerény dolgozat.)
A választási kampányok során a pártok ígérethalmazzal állnak a szavazók elé, a kormányprogramok is csupán szlogen jellegű feladatok gyűjteményei.
Nem áll mögöttük koherens, részletekig kiérlelt, jogszabályi formába önthető koncepció. A teljes képhez hozzátartozik, hogy eddig egyik koalíció sem irányíthatott két cikluson át, szakmai-ágazati átalakításokat célzó kezdeményezéseiket (például Nemzeti Alaptanterv, internet-program, vállalkozásfejlesztési programok, kórházi struktúraváltás, privatizációs stratégia) könnyűszerrel fordította meg a hatalomra került új elit. “Ezek azonban nem említhetők egy lapon a Bokros-csomaggal, és az 1997/1998 fordulóján létrehozott magánnyugdíj-pénztárakkal, amelyek valóban reform értékkel bírtak”- fogalmaz Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. elnök-vezérigazgatója. Mint hozzáteszi, azóta érdemben egyik kabinet sem nyúlt az államháztartási rendszerhez.
Az ódzkodásban szerepe van annak is, hogy az Orbán-kormány idején ismét felértékelődött az állam szerepe, s ezen lényegében a Medgyessy-kabinet sem változtatott. A jobb- és a baloldalon is erős bázisa van annak a szemléletnek, hogy az állam majd ingyen ad, programokat indít, mert ez a feladata, sőt a kötelessége.
Erről a filozófiáról pedig Lengyel szerint nehéz átváltani arra, hogy egyébként csináljunk egy egészségügyi reformot, jöjjön be a tőke a kórházakba, tegyük hatékonnyá a közszférát. Az intézmény-összevonással, elbocsátásokkal járó intézkedések ugyanis nyilvánvalóan nem váltanak ki tetszést az érintettek körében. A reform mindig érdeksérelemmel jár. Valakinek “rálépnek a lábára”, kihúzzák alóla a székét, elveszik a jogosítványait. Ily módon maga az adminisztráció is ellenérdekelt. Ezért nem egyedi eset a Kupa Mihály által említett elszabotált reformkísérlet.
A kabineten belüli, illetve az ágazatok közötti ellentétekre a volt kancelláriaminiszter, Stumpf István is említ példákat. A társadalombiztosítás privatizálására elmondása szerint azért nem került sor rögtön a ciklus elején, mert vita volt Selmeczi Gabriella kancelláriai államtitkársága és a Gógl Árpád vezette egészségügyi minisz-térium, valamint a kormányzati Stratégiai Elemző Központ között. Ráadásul a képviselő-csoport is megosztott volt.
A Gödön tartott kihelyezett frakcióülésen egy egész napot szántak a probléma átbeszélésére, ám nem sikerült konszenzusra jutniuk. Az egyik álláspont szerint a privatizációt a tb-rendszernél kellett volna kezdeni, hogy az kikényszerítse a szolgáltatások minőségének javítását.
A másik verzió szerint a szolgáltatásokat kellett volna előbb fejleszteni, s arra építeni a piacosított társadalombiztosítási rendszert. A vita máig nem fejeződött be.
ERŐBŐL. Az előző ciklusban szerették volna racionalizálni a területi államigazgatási és a minisztériumi úgynevezett dekoncentrált szervezetek működését, a koncepció azonban megbukott, mert ellentét feszült a Mikes Éva vezette területfejlesztési államtitkárság és a Belügyminisztérium között. A kétpólusú irányítás nyomta rá a bélyegét a köztisztviselői törvényre is. “Két év küzdelembe került, mire az életpálya programot sikerült keresztülvinni” – fogalmaz Stumpf.
“Orbán Viktorra ugyanis hatott Boross Péter közigazgatási felfogása, másfelől a miniszterelnök eleve a poroszos működést támogatta (ami viszont sokkal inkább Pintér Sándor sajátja), semmint, amit én szerettem volna: a kooperatív, szolgáltató közigazgatást, az elektronikus kormányzás elindítását, ami 24 órás nyitva tartást és teljesen új kommunikációs stílust jelent” – érzékelteti, milyen fékek nehezítették miniszterségét.
ÖT PERC. Hasonló ellenállással került szembe nemrégiben a belügyminiszter is. A Pénzügyminisztérium (PM) ugyanis nem támogatta azt, hogy a tárcáktól a regionális fejlesztési tanácsokhoz kerüljön 40 milliárd forint. Kormányzati forrásból úgy értesültünk, hogy a szaktárca “nem”-jéről tudomást szerezve a szocialista képviselők módosító indítványt nyújtottak be a törvényhez, s a kormánytöbbség a PM ellenében szavazta meg a forrásátcsoportosítást.
 |
| Stumpf István. A volt kancelláriaminiszter munkáját nehezítette a kétpólusú irányítás. |
Mihályi Péter, a Veszprémi Egyetem pénzügyi tanszékének vezetője a fentiek ismeretében indokoltan tartja úgy, hogy a külső és belső ellenállások miatt bármilyen változtatást csak “erőből” lehet végrehajtani. Mihályi a Horn-kormány idején pénzügyminisztériumi helyettes államtitkárként menedzselte több szektor privatizációját, s e tapasztalatai alapján állítja: nem szabad hezitálni.
Ha helyes a koncepció, haladni kell előre, mert mindig lesznek ellenzők, soha nem következik el a teljes béke és legitimáció állapota. A Magyar Villamos Művek privatizációját annak idején a teljes szakmai lobbi ellenezte a cég vezetőivel együtt. “Nem volt más választásunk, leváltottuk őket” – meséli. Rövidesen kiderült: az új garnitúra sem ért egyet a privatizációval, de őket már a helyükön hagyták.
 |
| Magyar Bálint. Az oktatási miniszter szerint ha nem sikerül a modernizáció, provinciális felsőoktatásunk lesz. |
A kabineten, a párton és a szakmán belüli csatározások mellett az 1990-ben megalkotott kétharmados törvények “megbonthatatlan fala”, illetve a jobb- és a baloldal közötti árok fékezi leginkább a reformokat. Egymás foglya a két politikai tábor. Az uniós és nemzetközi vonatkozású jogszabályok elfogadásán kívül a két oldal képtelen felülemelkedni a szavazatmaximalizálási stratégián, s megállapodni a modernizációt jelentő szerkezetváltásban. Ennek tulajdonítható, hogy négyévenként csaknem nulláról kezdődik az építkezés, nem jöttek létre szakmai kerekasztalok. Most a Medgyessy-kormánynak két területen (a közigazgatási és az egészségügyi reformot illetően is) visszavonulót kell fújnia, s a “kertek alatt” haladnia tovább (lásd külön írásunkat).
Szocialista politikusok említették, hogy a közigazgatás-korszerűsítési program tartalmával titokban több száz ellenzéki polgármester egyetért, sőt ellenzéki honatyák is, de a nyilvánosság előtt nem támogathatják a “sikerszagú” javaslatot, mert köti őket a pártfegyelem.
 |
| Kökény Mihály. Az egészségügyi miniszter elszántan kiáll a reform mellett. |
Ugyanakkor ez a fajta “féltékenység” a baloldalon is jelen van. Az ügyészség kormány alá rendelésére vonatkozó javaslatot 1997-ben még a Vastagh Pál vezette igazságügyi tárca dolgozta ki. Pár hónappal később utóda, Dávid Ibolya több garanciális elemmel javítva, lényegében szinte változatlan formában terjesztette be a parlamentnek, ám az időközben ellenzékbe szorult szocialisták elutasították azt. S a példák sorolhatók tovább. “Ez a demokrácia gyermekbetegsége” – kommentálja a jelenséget Magyar Bálint oktatási miniszter, aki kamasz korában semmiben nem értett egyet az apjával. Egyszer véletlenül valamire igent mondott, mire az apja felajánlotta neki, kap öt percet, hogy megváltoztathassa a véleményét… Magyar Bálint szerint a pártok is a lázadás serdülőkori tüneteit produkálják, ami azonban nem múlik el következmények nélkül. Sajnálatosnak tartja, hogy az 1997-98-ban elindított internet-hozzáférési programot és a Nemzeti Alaptantervre épülő oktatási reformot lelassította az Orbán-kormány, mert így még a csatlakozó országok körében is növekedett a relatív hátrányunk.
Nem optimista Kökény Mihály egészségügyi miniszter sem. A múlt héten megsemmisített kórház-privatizációs törvény semmi újat nem hozott a rendszerbe, hiszen 1989 óta van lehetőség az egészségügyi szektorban a magánosításra. Úgy véli, politikai okból ellenezte vehemensen az elfogadást a Fidesz. Márpedig rossz üzenet a befektetők számára mindenfajta aláírásgyűjtési akció, petíció, nyílt parlamenti vitanap kezdeményezése – határozottan elriasztja őket.
ÚJ ERŐTÉR. “Egyet tehetünk, előremenekülünk, vállaljuk a konfliktusokat, nem állhatunk le a reformmal, mert nincs annyi pénz a rendszerben, hogy kényelmesen működtessük” – fogalmazott a Figyelőnek Kökény Mihály. Az ellenkampány miatt a hangsúly most az irányított betegellátásra és a kistérségi rendszerre – azaz szintén kerülő utakra – helyeződött át.
| Számvevőszéki tükör |
| Teljesítőképessége határához érkezett a jelenlegi rendszer – fogalmazott lapunknak az Állami Számvevőszék (ÁSZ) elnöke. Kovács Árpád korábban kijelentette, 2004-ben vizsgálni fogják, mennyibe kerül a nemzetgazdaságnak az, hogy elmaradt a nagy ellátó rendszerek reformja. “Csalódni fog, aki arra számít, hogy az állami ellenőrző szervezet majd fehéren-feketén kimutatja, melyik kormány mennyi forintosított veszteséget okozott” – hangsúlyozta lapunknak. A közpénzek elköltését ellenőrző szervezet az eddigi vizsgálatok megállapításait rendszerezi új metodika alapján. Mint a Figyelőnek fogalmazott: tükröt tart a pártok, a politikai és gazdasági döntéshozók elé, s tudatosítja bennük, hogy az alkotmányossági kérdések is forintosíthatók. A költségkímélő államszerkezet alkotmányossági kérdés. A kétharmados törvények alakulásában ily módon megjelenik a gazdasági szempont. Mint arra az ÁSZ elnöke felhívta a figyelmet, ma az állami működéssel kapcsolatos funkciók ráfordításai 3 százalékponttal magasabbak, (13,8 százalék) az EU átlagánál, míg a jóléti funkciók kiadásainak 28,3 százalékos hányada 3-4 százalékponttal alacsonyabb a közösségi átlagnál. A versenyképesség növelése érdekében – meglátása szerint – teljesítményelvű költségvetésre van szükség, vagyis összehangoltan kell elemezni a funkciót, a feladatot és az ahhoz rendelt finanszírozási igényt. |
|
Az államháztartási reform “főútvonalra” az uniós csatlakozás után kerülhet – vélik a Figyelőnek nyilatkozó politikusok, közgazdászok. Eddig ugyanis külpolitikai kérdésekben viszonylag hamar konszenzusra jutottak a pártok, márpedig a közösség tagjaként számos külpolitikai téma belpolitikaivá válik. “Ennek következtében, ahogy az osztrákoknál, úgy nálunk is elhalkulhatnak a viták”- mondja Herényi Károly, az MDF frakcióvezetője. Tény, hogy az EU alapjaiban változtatja meg a mozgásteret. Például a tekintetben, hogy hazánk is kénytelen lesz 5-7 éves ciklusokban gondolkozni. “Az EU legtöbb államában az állami költségvetést 1+4 éves intervallumra tervezik: az éves büdzsé mellett 4 évre makro-előrejelzéseket is készítenek, s azt kötelezőnek tartják magukra nézve” – mondja Bod Péter Ákos, a Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem (BKÁE) tanszékvezető egyetemi tanára, volt ipari miniszter, egykori jegybankelnök. Ilyen értelemben a prognózis támpontul szolgál a gazdasági élet szereplői számára. Az unió tőlünk is kérni fog hosszú távú terveket, amelyek végrehajtását kormányváltástól függetlenül számon kér majd rajtunk. Nem lehet tehát tetszés szerint belekapni reformokba, majd a választások után egészen új sínpályákat lerakni. A volt jegybankelnök szerint nyilvánvaló, hogy a politikai cikluson túlnyúló tervek elkészítése nem lehet a mindenkori kormány kompetenciája, a folyamatba a társadalmi konszenzus és legitimáció végett az ellenzéket is be kell vonni, leginkább pedig a téma szakértőit, pártállástól függetlenül.
