Jean-Francois Dehecq. Nagyívű fejlesztéseket tervez.
Miért éppen Magyarországra esett a Sanofi-Synthélabo csoport válasz-tása? Az adókedvezmények ma már kevéssé elérhetők, és a régiós versenyképességünk sem a régi.
– Amennyiben az adókedvezmények után futnánk, akkor más országokban valóban érdemesebb lenne beruháznunk, mi azonban 12 évvel ezelőtt sem ezért jöttünk ide. Az országban felhalmozódott gyógy-szervegyészeti és gyógyszergyártási tapasztalatok számítottak akkor is, s ez most is így van. A két világháború közt Magyarország csodálatos babérokat gyűjtött a gyógyszeripari fejlesztések területén, s e tradíciók alapján az ország Európában az élvonalba tartozik.
– Mekkora beruházási programot valósítottak meg eddig, és a jelenlegi program milyen nagyságrendű befektetést foglal magában?
– Az elmúlt évtizedben mintegy 200 millió euró értékben fektetett be a Sanofi-Synthélabo Magyarországon. A most folyó négyéves ciklusban, 2002 és 2006 között, további 200-250 millió eurót fektetünk be. Ennek mintegy negyede már meg is valósult, s újabb fejlemény a most átadott, 40 millió euróba került veresegyházi telephely kiépítése. A 100-120 millió doboz gyógyszer gyártására és csomagolására alkalmas üzem kapacitása kétszerese a korábbi újpesti gyárénak.
– Mire költik majd a fennmaradó összeget?
– Kiemelt szerepet kap az újpesti kutatási bázis fejlesztése, valamint a gyógyszervegyészeti fejlesztés, illetve a Miskolc melletti Csanyikvölgyben működő injekciógyártás kapacitásának bővítése. E beruházási programunk eredményeképpen Magyarországon egyértelműen nemzetközi színvonalúvá, és világviszonylatban is jelentőssé válik mind a gyógyszergyártó, mint a gyógyszerkutatási ágazat. Ezt pedig világszerte is viszonylag kevés kis ország mondhatja el magáról.
– Milyen szerepet szánnak a magyar gyártóegységeknek?
– A tavaly 9,6 milliárd euró árbevételű Sanofi-Synthélabo által felhasznált hatóanyagok mintegy 30 százalékát a jövőben itt állítjuk elő, ami a kiszerelt gyógyszerek esetében 15 százalékos súlyt jelent a csoport egész világra kiterjedő termeléséből. Azzal együtt is igaz ez, hogy Kínában és szerte Ázsiában mind több üzem létesül.
– Terveznek esetleg más nagyobb szabású régiós beruházásokat?
– Nem. A környező országokban inkább a kereskedelemre koncentrálunk. Ebben nagy előny a Magyarországon létesített régiós logisztikai elosztó központunk. A magyar gyártású gyógyszereknek jelenleg 50 százaléka, a gyógyszervegyészeti alapanyagoknak pedig mintegy 70 százaléka exportra készül.
– E szerint fontos a cégnek a kereskedelem. A monetáris politika magyarországi változásai, bizonytalanságai mennyiben érintik üzleti terveiket, döntéseiket?
– Mivel itteni vállalatunk az anyaországot követően egyértel-műen a második legfontosabb partnerré válik a fejlesztések révén, nyilvánvalóan aggaszt bennünket a kormányzat kamatpolitikája. Ugyanakkor egy száz országban jelen lévő, 15 országban kutatással is foglalkozó csoport vezetőjeként valamelyik országból minden reggel hallhatok aggasztó híreket. Az innovatív gyógyszeriparban azonban sokkal fontosabb szempont, hogy a szellemi tulajdont mennyire tartják tiszte-letben az adott államban, hiszen egy új molekula kifejleszté-séhez egymilliárd dollár körüli ráfordításra van szükség. Ráadásul a gyógyszerré válást követően hét-nyolc év után a szabadalmi védettség lejár, így a befektetett pénzt és a profitot légyegében ennyi idő alatt kell kitermelnie egy gyógyszergyártónak.
