Carving, de nem mindegy, hogy milyen. A milyenségre már sokan nem figyelnek, amikor meghallgatják a manapság divatos tanácsot: cserélje ki hagyományos lécét „kanyarsíre”, vagy „piskótára”, és egy csapásra a hegyek urává lesz, s ami ennél is fontosabb, megszűnik a kínzó térdfájás is.
Nem egyszerűen carvingot kell választanunk tehát, meg kell találnunk a megfelelőt a léccsalád számtalan változata közül. A kínált léceken rendszerint két szám van feltüntetve, illetve egyes típusokon betű is. A betűk általában arra utalnak, hogy milyen célcsoport számára szánták az adott lécet. Így például az Atomic esetében a „C” most a „bestseller”, ezek a lécek megfelelnek egy átlagos tudásnak, gyakorlatilag pályasízésre alkalmasak.
A versenyzők, agresszív sízők viszont „GS”, illetve „SL” jelzésű léceket használnak. „SX” lécet kötnek a supercross versenyzők, míg az „E” családot hölgyeknek, kezdőknek ajánlják. Az „R” lécek porhóban, pályán kívül alkalmasak a trükközésre, ez a valóban tökéletesen piskótát formázó talp olyan, mint egy karcsú snowboard, és csak a kötés jelzi az irányt a síelőnek, aki tetszése szerint piruettezhet, ugrálhat hóban és levegőben.
A betű mellett feltüntetett szám, általában 7 és 11 között mozog, a léc keménységére utal: minél nagyobb a szám, annál keményebb a sí. Végül minden carving lécen megtaláljuk a rádiusz méretét. Ez a szám valójában elméleti, ekkora sugarú kört írna le lécünk, amennyiben 45 fokos szögben megdöntenénk a pályán, és hagynánk magunkat a léc által vezetni. Az átlagos sítudást kiszolgáló léc rádiusza 14 és 17 méter között mozog, az extrém használatra 9 és 14 méter közötti felel meg, míg versenycélokra a 17 méternél nagyobb sugarú sí a nyerő.
