 |
| László Csaba. A pénzügyminiszter széke a kormányfő megnyilatkozásai szerint egyelőre nincs veszélyben. |
Jóllehet, a forint még mindig gyengélkedik, az alapkamat és vele az állampapírhozamok magasak, kezdenek megnyugodni a kedélyek a pénzpiacokon. A hét elején az árfolyam már nem lépte át az euróval szembeni 270 forintos lélektani határt, de persze még mindig messze volt a korábban kívánatosnak mondott 250-260 forinttól. Ám erről a „belső” sávról László Csaba külföldi útja óta nem is esett szó. Mint emlékezetes, a múlt hét elején a pénzügyminiszter úgy cáfolta a neki tulajdonított nyilatkozatot – amely szerint az inflációs cél nem lenne olyan fontos, s a forint átmeneti gyengülése nem jelentene nagy problémát -, hogy ő csupán arról beszélt: az említett árfolyamsáv kommunikálása túlzottan merevvé vált, és ez keltette fel a spekulánsok érdeklődését. Ezt a kormányt kritikusabban szemlélő értők annak elismeréseként interpretálták, hogy a kormánynak nem kell erős forint. Az elterjedt vád szerint emiatt gyorsult fel a forintgyengülés december elsején, a bankközi piac zárását követő kereskedésben, holott a jegybank éppen az előző pénteken emelte meg 300 bázisponttal, 12,5 százalékra az alapkamatot.
A FŐNÖK KÖZBELÉP. Felerősödtek a hangok: László Csabát bizonyára menesztik. Erről még a Financial Times is írt. A brit lap szerint a pénzügyminiszter hamarosan távozik, mert bűnbakot keresnek a pénzpiaci válság nyomán, és mivel a pénzügyminiszter – főnökével egyetemben – pártonkívüli, az MSZP-nek nincs olyan nagyon szüksége rá. A pénzpiaci elemzők a parlamentben már fő vonalaiban elfogadott 2004-es költségvetés módosítását, vagy legalább stabilizációs intézkedések bevezetését látták tanácsosnak. A pénteki rendkívüli kormányülésen azonban a fejcsere is, a szigorító csomag is elmaradt, mire a piacon az euróval szembeni árfolyam jó 1,50 forinttal (csaknem megint 270 forintig) gyengült.
Medgyessy Péter kormányfő vasárnap, a Magyar Televíziónak adott interjújában ismételten minisztere mögé állt, cáfolva, hogy szóba került volna a menesztése. Egyúttal azt is kifejtette: a jegybankelnökkel, akivel előző nap László Csabával hármasban megbeszélést folytattak, meg kell találni az együttműködés módját. Szerinte a forint ellen indult spekulációs áramlat következménye „egyfajta bizalmatlanságnak”, amely az előző kormány működése és „részben a 2002. év gazdaságpolitikája” miatt alakult ki. Ennek ellenére nem látja úgy, hogy válság lenne, és bár a forint gyengülése kellemetlen, az még nem jelent krízist. Határozott ígéretet tett a GDP 3,8 százalékának megfelelő jövő évi államháztartási deficit tartására – bár, tegyük hozzá, a forint jó részben éppen az ilyen tárgyú, hiábavalónak bizonyult ígéreteknek „köszönheti” az elmúlt hetekben tapasztalt vesszőfutást. Novemberben például a deficit 250 milliárd forintra sikeredett az előrejelzett 220 milliárd helyett. Medgyessy – és talán ez volt mondandójában a legnagyobb újdonság – túlzottan erősnek minősítette a lakosság eladósodását. „Ésszerűbb pénzügyi rendszert kell működtetni, amely nem ösztönöz olyan nagy mértékben a hitelek felvételére” – fejtette ki (kommentárunkat lásd a 90. oldalon). Nem mondta, de nyilvánvalóan a lakáshitelezés szigorítására célzott. A kamatemelés okozta többletterhet 30-35 milliárd forintra taksálta, amit szerinte további költségvetési megtakarításokból lehet majd előteremteni.
HOZAMKORREKCIÓ. Az állampapír-piac közben mintha kezdene magára találni. Mintha megszűnt volna a további kamatemelésre irányuló spekuláció, a rövid lejáratú papírok hozama visszatért a 14 százalék feletti magasságból a tényleges alapkamat körüli szintre, ami persze továbbra is irdatlanul magas, 12,5 százalék. A múlt héten a 3 és a 6 hónapos papírok sikertelen aukciója után harmadszor, csütörtökön elkeltek a felajánlott 12 hónapos lejáratú diszkontkincstárjegyek, bár a vevők csak igen magas, 12,8 százalékos hozam mellett voltak hajlandók megvenni azokat. Igaz, a másodpiaci hozamok azóta is folyamatosan mérséklődnek, azaz – ami ugyanaz – fokról fokra emelkedik a forintban kibocsátott állampapírok árfolyama.
Az igazából jó hírek azonban a devizapiaci finanszírozás tájáról érkeznek. Az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) Rt. bejelentette: 500 millió euró értékű éves lejáratú, két évvel meghosszabbítható készenléti hitel szervezésére ad megbízást a HSBC és a Sumitomo pénzintézeteknek, mégpedig úgy, hogy a kamat mindössze 12 bázisponttal haladja meg az európai bankközi kamatláb (Euribor) szintjét. Ez minden eddiginél kedvezőbb kamat lenne. Az ÁKK-nál cáfolták ugyan, hogy a kibocsátás összefügg a sanyarú forintpiaci helyzettel – a 364 napos, két évre meghosszabbítható hitelkeret a kincstár likviditását javítja, áthidalva többek között az Európai Unió kasszájába való befizetés és az onnan kapott támogatás közti időbeli különbséget -, ám elismerték, hogy a kölcsön adott esetben tartalékként is szolgálhat.
Az ÁKK szerint a magyar devizakötvények határidős piacain kialakult kamatok is azt mutatják: a devizakölcsönök után az országnak továbbra is alacsony felárat kell fizetnie. Ez pedig arra világít rá, hogy a forintban kibocsátott állampapírok hozama nem amiatt emelkedett az utóbbi hetekben, mert a hitelezők kockázatosabbnak tartják a magyar adósságot, mint eddig. Inkább a forint leértékelődésének kockázata nőtt, és ez tornászta föl a forintban denominált papírok hozamát. Ez nem kis kincstári optimizmusra ad alapot: nem a tőke, hanem csak a haszon került veszélybe a pénzpiacok megítélése és az erre rájátszó spekulánsok szerint. A válságos napokban nem az országkockázat, hanem „csak” a leértékelési rizikó növekedése duzzasztotta 800-1000 bázispontra a különbséget a forintban és az euróban, dollárban eszközölt pénzpiaci befektetések között.
A hozamok emelkedése és a forintárfolyam gyengülése egy darabig egymást erősítő folyamattá vált: a befektetők, túladva a náluk lévő állampapírokon, kivonták a pénzüket, a forintot devizára váltva. A külföldiek kezében levő állampapírok október végi, 2320 milliárd forintos állománya december elejéig 2175-2180 milliárdra apadt, bár – ez is mintha jó jel lenne – a múlt hét végére ismét 2200 milliárd fölé került.
 |
ÁTÁLLÍTJÁK A FINANSZÍROZÁST. A forintpiac megrendülése, a nagyará-nyú tőkekivonások már november elején arra késztették a kincstárt, hogy 20 százalékkal csökkentse az állampapír-kibocsátást. Most pedig, az újabb fejlemények hatására, a pénzügyminiszter úgy döntött: alapvetően megváltoztatva az államadósság-finanszírozás terveit, erőteljesen növeli a devizapiaci finanszírozást. Jövőre 3 milliárd eurónyi kötvényt bocsátanak ki a nemzetközi piacokon, és az első 1 milliárdos csomag értékesítésére mindjárt januárban sort kerítenek, sőt, a másodikra is még az első negyedévben – tájékoztatott az ÁKK. Így a visszafizetendő 1 milliárdos adósságot leszámítva, a nettó külföldi kibocsátás 2 milliárd euróra rúg majd. Közben a forintpiaci értékesítés csökkenni fog az ideihez képest (bruttóban több mint 400 milliárd forinttal, nettóban – azaz a törlesztéseket, visszavásárlásokat leszámítva – pedig több mint 900 milliárd forinttal, azaz az idei harmadára).
A külföldi forrásbevonás arányának növelésével biztonságosabbá kívánják tenni a finanszírozást. Emellett a kincstári számla ingadozásainak mérséklésére bevezetni tervezett új technikák is a finanszírozás biztonságát hivatottak növelni. Az evégből nyáron módosított államháztartási törvény ugyanis felhatalmazta az ÁKK-t a kincstári pénzeszközökkel való aktív gazdálkodásra, s így arra: ne a lehető legkisebb költséggel járó minimális, hanem egy biztonságosabb szintet jelentő, optimális pénzmennyiséget halmozzon fel.
A nagyobb biztonság pedig éppen a spekuláció ellen nyújt védelmet: kevésbé lehet számítani arra, hogy az ÁKK-nak netán gondjai támadnak az államháztartás finanszírozásával, és így inkább magasabb kamat fizetésére is hajlandó lenne.
A biztonságosabb államadósság-finanszírozás remélhetőleg hozzájárul a spekulációs forintpiaci kilengések megfékezéséhez. Mégsem gondolhatjuk, hogy ezzel egycsapásra stabilizálódik a forint, és a biztonságosabb finanszírozás kiküszöböli az árfolyam leértékelődésének veszélyét. Hiszen először is a forintpiaci kibocsátások még így is 6300 milliárdot tesznek ki jövőre, nyolcszorosan túlszárnyalva a nemzetközi kötvények eladását. Másodszor pedig, és ez a lényegesebb: az elmúlt hetek forintpiaci fejleményeiben sem játszott szerepet (szerencsére) az, hogy kétely merült volna fel azzal szemben, hogy az állam képes finanszírozni a költségvetés hiányát. A forint gyengülésében nyilvánvalóan más okok játszottak közre: a fizetési mérleg romlása, a nyár eleji sáveltolás miatt felkorbácsolt leértékelődési várakozások, a monetáris politika célkitűzéseinek – és főként kommunikációjának – végletes elbizonytalanodása, a gazdaságpolitika hitelességének megingása.
Nyilván ezeken a területeken is van mit javítani.
