 |
| Officiális légkör helyett otthonosság. Lakásfunkciók a munkahelyen. |
Immár jelen idő a komputervezérelt, tudás alapú gazdaság. S a jövőben a tudás még inkább felértékelődik. Az értékteremtésben a megszerzett ismeretek, az egyén együttműködési készsége és a hatékony interakciók játsszák a legfontosabb szerepet. Ugyanakkor a globalizálódás folytán a vállalati szervezeteket már nem konkrét falakkal elhatárolt egységként kell elképzelnünk. A számítógépes hálózatok és az internet terjedésével kialakult a hálózat modell, amely egymáshoz lazán kapcsolódó, projektekre szerveződött teameket takar. A globális üzleti szervezetek ezen autonóm csoportokra és feladatorientált teamekre építenek.
 |
| A Bouroullec testvérpár. Világhíró francia designerek. |
Az irodabútor-gyártók számára a legnagyobb kihívás a gyorsan változó vállalati struktúrák és az új munka-folyamatok leképezése. A korszerű irodabútor új térszervezést testesít meg, és olyan alaprajzi elrendezésre ad lehetőséget, amellyel megvalósít-ható a helyoptimalizálás, amely flexibilis, tehát gyorsan reagál a szervezeti változásokra, és elősegíti a hatékony kommunikációt. Az egy légterű, amerikai irodákat jellemző falpanel-szisztémát, a bokszos rendszert az 1960-as években fejlesztették ki. Az elmúlt negyven év alatt azonban annyit változott a világ, hogy ez az elrendezés már nem bizonyul elég korszerűnek. A klasszikus irodai tevékenység átalakulóban van, feladatainkat bárhol el tudjuk végezni, s némely elméletek szerint elsősorban nem dolgozni járunk be a munkahelyünkre, hanem hogy közösséghez tartozzunk, gondolatainkat megosszuk másokkal, tanuljunk és szocializálódjunk.
 |
| Munkaasztal megnövelt dimenziókkal. A közösben is megmaradhat a magánszféra. |
A jövő munkahelyének légköre humanizált, s a lakás világához közelít. Az egyén izolációja mini-málisra csökken, hiszen együttmű-ködő csoportokban dolgozik. Az irodabútor-innováció jelenleg legprogresszívebb példája a Joyn rendszer, egy francia testvérpár – Ronan és Erwan Bouroullec – alkotása, amelyet a Vitra cég számára fejlesztettek ki. Lényege egy hatalmas asztal-együttes, amelyet a közös munka eszkö-zének tekintenek. Előképét a francia parasztgazdaságok mére-tes, tömörfa konyhaasztalainál kell keresnünk, amely körül a családi élet szerveződött. A gyerek a leckéjét írta, az anya vacsorát készített, a családfő újságot olvasott, a nagyapa pedig bütykölt valamit. Ennek az életképnek a valóságszagú sokszínűségét ültette át irodabútor-rendszerébe a testvérpár is.
Az elválasztó paneleket színes textillel borították, s az irodai enteriőrben szobai funkciókat is kialakítottak. Irodájuk egy élő tér, amely koncentrált munkára, oldott beszélgetésre és csendes elvonulásra egyaránt alkalmas. Ez az inspiratív környezet a dolgozóknak minden eddiginél nagyobb autonómiát biztosít, s nevének megfelelően (a joy és a join szavak kontaminációjából) örömtelibb munkát tesz lehetővé.
