 |
| A belga gyár előtt. Túlméretezve. |
Feltehetően minden más ajándékról szívesen lemondana David W. Thursifield, az amerikai Ford Motor külföldi részlegekért felelős igazgatója, ha abban a tudatban tölthetné az ünnepeket, hogy az európai leányvállalat nyereséggel zárja a negyedik negyedévet. A világ második legnagyobb autógyártójának dearborni központjában egyre nehezebben viselik, hogy a Ford Europe a három éve ígért megújulás ellenére továbbra is csak küszködik. A Ford várakozása szerint az európai részleg 1,2 milliárd dollár veszteséget termel az idén, amihez a második félévben hozzájön még 656 millió dollár szerkezetátalakítási kiadás.
Ráadásul a 19 milliárd dollár árbevételű cég számára a jövő év sem lesz könnyű, tekintettel rossz költségstruktúrájára és szenzációsnak éppen nem mondható modellkínálatára. Saul Rubin, a UBS Warburg elemzője 400 millió dollár veszteséget valószínűsít 2004-re, Scott Prizen, a Standard & Poor’s autóipari szakértője pedig arra számít, hogy további drága szerkezetátalakításra lesz szükség.
KEZDETI REMÉNYEK. Az átalakulási programot még 2000-ben hirdette meg a Ford Europe akkori két vezetője, Thursfield és Nicholas W. Scheele. A stratégia kezdetben eredményesnek tűnt, olyannyira, hogy 2001 végén William C. Ford, a csoport vezérigazgatója úgy döntött, az Egyesült Államokban is átveszik azt, majd tavaly nyáron Dearbornba hívta Thursfieldet és Scheelet; utóbbit az anyavállalat elnökévé és pénzügyi igazgatójává nevezve ki. Most azonban az európai sikerek elmaradása kétségeket ébreszt a Ford egészének talpra állását illetően.
Persze a Ford Europe nagy utat tett meg az elmúlt években. A 2000-res állapothoz képest kapacitása ma 600 ezer járművel kisebb, költségei több mint 1,3 milliárd dollárral csökkentek, a termelékenység pedig a múlt év végéig 15,8 százalékkal javult, ami azt jelenti, hogy egy autóra 19,7 munkaóra jut. Az idén 10 százalékos létszámleépítést hajtott végre németországi, nagy-britanniai és belgiumi gyáraiban, aminek hatása Scheele szerint a 2004-es második negyedévben már látszani fog az eredményen, és nem lesz szükség újabb szerkezetátalakítási lépésekre. A vállalat arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a személyautó-gyártás veszteséges, ezt részben ellensúlyozza a kishaszon-járművek értékesítéséből származó nyereség.
Ám összességében a vállalat továbbra is mínuszban van, és folyamatosan veszít piaci részesedéséből. Nyugat-európai eladási mutatója évi közel 300 ezerrel alacsonyabb a tíz évvel ezelőttinél. Legnagyobb piacán, Németországban október végéig 9,8 százalékkal kevesebb járművet értékesített, mint a tavalyi azonos időszakban. Az eladások gyengülése kétszeresen nehézzé teszi a nyereségesség helyreállítását, és a továbbra is meglévő túlkapacitás óriási fix költségei miatt kevésnek bizonyulhatnak az eddigi takarékossági erőfeszítések. Tetézendő a bajokat, a Fiat mellett a Fordot fenyegeti a legjobban a japán autógyárak tervezett európai offenzívája. A cég már most is jelentős árkedvezményeket kénytelen adni a nyereség rovására, hogy amennyire lehet, védje piaci részesedését a Toyotától, a Hondától és a Nissantól.
MODELLBAJOK. A gondok egyik fő forrása kétségkívül a modellkínálatban keresendő. Stratégiájában a Ford Europe döntő szerepet szánt az új gyártmányoknak, csakhogy az annak idején ígért modelleknek már 80 százaléka a piacon van, s az eladásokat mégsem sikerült fellendíteni. A vállalat nagy reményeket fűz a nemrég megjelent Focus C-Max egyterűhöz, amelyből 2004-ben százezer darabot szeretne értékesíteni, valamint legnépszerűbb személyautója, a Focus jövőre piacra kerülő új változatához. Elemzők szerint azonban a Ford olyan hoszszú ideig el volt maradva a riválisok mögött, hogy ez súlyosan ártott a márka imázsának. Az új generációs dízelautók kategóriájában csak hat évvel a piac meglódulása után hozta ki első modelljét, a C-Max pedig hétéves késésben van a többi egyterűhöz képest. Ezeket a mulasztásukat Thursfield maga is elismeri, de az említett két új modellt kiválónak tartja, mindent a mérlegre téve pedig úgy vélekedik, hogy „az európai átalakulási stratégia nem vallott kudarcot”. Idővel talán ezt majd számokkal is alá tudja támasztani.
