Gyuris Dániellel

Az FHB-részvények tőzsdei bevezetésével elindult a bank privatizációja, s a későbbiekben az eddigi főtulajdonos állammal együtt a kedvező kamatokat biztosító dotáció is eltűnik. Nem aggódik amiatt, hogy megakad a növekedés lendülete?

– A növekedésben óriási tartalékok vannak. A nyugati államokban például a jelzáloghitelek állománya a GDP 40-45 százalékára rúg, ezzel szemben nálunk még a 10 százalékot sem éri el. Van tehát még hova bővülnie a piacnak. Az állam egyébként olyan ütemben száll ki a társaságból, ahogy az uniós kamatszint fokozatos közelítésével észrevétlenül leépülhetnek az egyéb támogatások is.

– Pénteken éppen az ellenkező irányba mozdultak a kamatok. Hogy érinti az FHB-t az extra mértékű alapkamat-emelés?

– Pénteki hír az is, hogy az FHB ezen a napon 125 millió eurónak megfelelő forint összegben jelzáloglevelet értékesített a nemzetközi kötvénypiacon. A nemzetközi kibocsátás biztosítja, hogy az FHB ne legyen kitéve a forint rövid hozamingadozásainak.

– Aligha van ilyen egyszerű megoldás a Malév problémájára, amely veszteséges működése következtében kilenc hónap alatt nagyjából elvesztette közel 10 milliárdos saját tőkéjét. Ez ismét felveti az örökzöld kérdést: ilyen áron is kell-e nekünk nemzeti légitársaság?

– Legalább olyan természetes a nemzeti kötődésből való kitörés, a multinacionalitás a légitársaságoknál, mint a bankok esetében. Ha nem idegenkedik valaki attól, hogy egy német vagy holland bankcsoport ügyfele legyen, akkor ez a légitársaságok esetében sem lehet probléma. A légi szállítás válságával egyébként számos elit társaságnak, például a Swissairnek sem sikerült megbirkóznia, s alighanem a Malév számára is elkerülhetetlen lesz az integráció. Csak az a kérdés, elegendő-e feláldozni a külső logisztika önállóságát vagy a teljes jogi fúzió jelentheti a kiutat.

– Az viszont már eldőlt, hogy lemaradtunk a másfélmilliárd dolláros Hyundai-beruházásról, míg Szlovákia és Lengyelország versenyben maradtak. Ezt Ön hogyan könyveli el magában?

– Semmiképpen nem élem meg tragédiaként. Spanyolország uniós csatlakozása idején a német autógyárak a mediterrán államba telepítették gyáraikat, majd nem sokkal később onnan is tovább költöztek, például a felértékelődő Magyarországra. Ezt mi akkor a saját sikerünkként éltük meg, holott a döntés általában szólt egy Európához csatlakozni kívánó államnak. Most mi vagyunk Spanyolország. Mindazonáltal a hasonló fejlettségű Visegrádi négyeknek bizonyos helyzetekben nem versengeniük kellene egymással, hanem együttműködni oly módon, hogy abból valamennyiüknek több előnye származzon.

– Kovács Ádám személyében megvan az FTC futballklubjának új pénzügyi támogatója. Milyen jövőt jósol a vevőjelöltnek és a csapatnak?

– Hihetetlen düh fog el, amikor arra gondolok, hogy elvettek tőlünk egy ilyen népszerű sportot, mint a labdarúgás. A foci körül egy egész árnyékgazdaság épült ki, aminek – miközben a sport tönkrement – számos haszonélvezője volt. Kétlem azonban, hogy egy csapaton keresztül újra lehet építeni a labdarúgást, és abban sem hiszek, hogy rövid távon e sportág jövedelmező befektetést kínálna, mégis szorítok mindenkinek, aki pénzt tesz a fociba.

– Európa is a pénzről beszél. Az uniós pénzügyminiszterek döntése értelmében Németország és Franciaország mentesül a költségvetési hiány túllépése miatt esedékes büntetés befizetése alól. A tagállamok közötti kétféle mérce nem áshatja alá az unió egységes működését?

– Kiszámíthatatlan hatása lesz a határozatnak az unió működésére. A kétszintű unió képe ráadásul a legrosszabbkor, éppen az új csatlakozásokat közvetlenül megelőző időszakban erősít rá a kételyekre. Kíváncsian várom tehát, hogy a tagállamok újraértékelik-e a döntést. Annál is inkább, mert a mostani helyzet azok malmára hajtja a vizet, akik szerint nemkívánatos egy erős Európa létrejötte.