Az Országgyűlés megszavazta a 2004-es költségvetés sarokszámait, és Ön egy percre kényelmesen hátradőlhet a székben. De a sok híresztelés miatt meg kell kérdeznünk: milyen esélyt ad rá, hogy egy év múlva is ugyanebben a székben ülhet?
– Ön is bizonyára ismeri a szabványválaszt, amit az ilyen típusú kérdésekre már jó ideje minden alkalommal adok: ezzel a kérdéssel nem foglalkozom. Dolgozom tovább.
– Annyi bizonyos, először történt meg a harmadik köztársaságban, hogy a parlament a számtalan módosító indítvány közül kizárólag a kormány által támogatottakat szavazta meg.
– Nekem is így mondják a „történészek”. Az elmúlt hónapok vitája után sikerült megnyerni gazdaságpolitikánkhoz a parlamenti többség támogatását. Azt is megállapíthattam, hogy a költségvetési politika alapelemei nem változnak a szavazást megelőző hetekben.
– Volt azért két jelentős fordulat. Az első a júliusban bejelentett adóintézkedésekhez képest, amikor úgy döntöttek, mégis bevezetik az új adótáblát, és fokozott mértékben a közvetett adók emelésével biztosítják a büdzsé szükséges bevételeit. Másodszor pedig a költségvetés őszi vitája során, amikor elhatározták: szüneteltetik jövőre a költségvetési szférában járó 13. havi illetmény folyósítását, és az így „felszabaduló” ötvenmilliárdot átforgatták az önkormányzatokba, médiatámogatásra, kultúrafinanszírozásra és más célokra. Ez hogy működik? Előre így tervezték?
– Egy polgári demokráciában természetes, hogy a parlament megpróbálja a prioritásokat bizonyos irányokba elmozdítani, és azért van a több hónapos vita, hogy tényleg jobb költségvetése legyen az országnak. A büdzsé fő összege több mint 6 ezer milliárd forint. Néhány tízmilliárd átcsoportosítását nem tekintem drámai fejleménynek.
– Olyan tartalékot találtak a központi intézmények büdzséjében, amelyek jövőre egyszeri alkalommal csökkentik a központi költségvetést, miközben az önkormányzatok támogatásának emelése tartós elkötelezettséget jelent. Nem okoz ez feszültséget?
– Az a lépés, amelynek eredményeként az önkormányzatok több forrással fognak rendelkezni, mérsékelte az államháztartási hiány növekedésének kockázatát. Még kevésbé kell tartanunk attól, hogy az önkormányzatok eladósodnak, és nagyobb hiánnyal zárják a jövő évet, mint amivel mi számoltunk. A központi költségvetés kiadásainak összege nem változott, hiszen a központi kiadásokon belül találtunk forrást az önkormányzatok több támogatására, így végül is az egész államháztartás szintjén a GDP 3,8 százalékának megfelelő hiány nagyobb biztonsággal tartható.
– Az összes intézkedést egybevetve, nő-e jövőre a költségvetési dolgozók fizetése?
– Összehasonlítható módszerrel számítva 6 százalékkal nő.
– A piaci elemzők nem nagyon bíznak a jövőre célul kitűzött 3,8 százalékos hiány teljesítésében. A közkeletű érvelés szerint a kormány azt mondta: 1 százalékot akar lefaragni a deficitből. Az idén nem lesz meg a 4,8 százalék, akkor meg jövőre hogyan lenne meg a 3,8 százalék?
– Ez szerintem olyan leegyszerűsített gondolatmenet, amelynek persze van értelme, amikor hosszú távú célokról beszélünk, de amikor konkrét költségvetést fogadott el a parlament, akkor egyetlen módja lehet az értékelésnek: meg kell nézni az egyes előirányzatokat, azoknak milyen a kockázata, a megalapozottsága. Azt sem lehet kétségbe vonni, hogy a tavalyi több mint 9 százalékos hiány után az idén elképesztően nagy kiigazítást hajtott végre a kormány, és ezen az úton tovább tudunk menni. Lehet persze vitatkozni tízmilliárdokon, tized százalékokon, de némely nyugat-európai országban is látható – pedig ott állítólag stabilabb rendszerek működnek -, hogy az államháztartás hiánya a GDP 1 százalékával eltér az előre jelzetthez képest. Ehhez képest, azt gondolom, mi nagyon jól teljesítettünk az idén.
– Mi következik abból, hogy a németek és a franciák minden jel szerint büntetlenül léphetik át – az idén már harmadízben – az államháztartási hiány ominózus 3 százalékos küszöbét?
– A mi szempontunkból ennek nincs közvetlen üzenete a gazdaságpolitika alakítását illetően. Az államháztartási hiány mérséklése nem elsősorban a maastrichti előírások miatt fontos, hanem azért, mert ez a mi érdekünk. Kis, nyitott gazdaságban mindenképpen 3 százalék alá kell csökkenteni az államháztartás hiányát, mert csak így tartható fenn a növekedés, amelynek feltételei között – a versenyképesség javítása, a strukturális reformok mellett – a hitelesség is rendkívül fontos tényező.
– A hitelességből mit tart legfontosabbnak?
– A költségvetési célok teljesítését, a monetáris politikával való együttműködést, a bérpolitikát, a sikeres privatizációs tranzakciókat, a reformok végigvitelét.
– Mennyire komoly dolog a hároméves költségvetés, amit most beillesztettek a 2004-es büdzsébe? Igaz, az uniós támogatások éves keretösszegei szépen nyomon követhetők, de ezt leszámítva a hároméves kitekintés csupa általánosságot tartalmaz. Tartható lesz a három évre előre meghatározott államháztartási hiány?
– Szerintem a magyar parlamentet érdemes komolyan venni. Egy polgári demokráciában törvény fogja kimondani, hogy 2005-ben 2,8, 2006-an pedig 2,6 százalék lehet az állami háztartás hiánya. Ez nagyon fontos üzenet a középtávú gazdaságpolitikában, és mindenképpen segít a 2005-ös és a 2006-os költségvetés elkészítésében.
– Nem aggasztja-e a fizetési mérleg hiányának idei jelentős növekedése?
– Úgy látom, ez természetes jelensége a 2003-2004. évi gazdasági trendfordulatnak. Fokozatosan lassul a lakossági fogyasztás 2001-2002-ben felpörgött növekedése, megindult az export- és beruházás-vezérelt növekedés, ami azzal jár, hogy elkezd nőni a beruházási import. Természetes jelenség ezért egy ideig, hogy a fizetési mérleg hiánya nő. Ez finanszírozási problémát nem okoz. Fontos jelnek tekintem, hogy az első félévi stagnálás után a másodikban megugrott a működőtőke-beáramlás, már 800 millió eurónál jár, és az év végéig bőven meglesz a másfél milliárd.
– Állampapír-befektetésből is sok jön, több mint működő tőkéből, ami akkor válik kellemetlenné, amikor kifelé mozdulás történik, és a hozamok emelkednek.
– A mai hozamok túlzottan magasak. Világosan látszik, hogy ebben egyfajta árfolyamkockázat játszik szerepet, mert az országkockázatot tükröző devizakötvényeink külföldi kötvényekhez viszonyított árfolyama (spreadje) nem változott. Ha a piac megnyugszik, és bizonyos spekulációs folyamatok lecsendesednek, akkor akár villámgyorsan is visszaállhat az alapszint. A piacokra egyébként jellemző, hogy adott esetben nagyon gyors folyamatok tudnak elindulni, amit nehéz előre jelezni, de én arra számítok, amikor egyszer a folyamat megfordul, hamar kialakul az az alacsonyabb hozamszint, amely már sokkal inkább összhangban van a fundamentumokkal.
– A forint is igen gyönge az euróval szemben, árfolyama huzamosan 260 fölött ingadozik.
– Azt gondolom, az árfolyamszint csak a többi makrogazdasági tényezővel együtt értékelhető. Nem tekintem különös aggodalomra okot adó fejleménynek, hogy 260-nál néhány forinttal gyengébb árfolyam alakult ki az elmúlt időszakban.
– Azután is így látja, hogy a jegybank 300 bázisponttal megemelte az alapkamatot?
– A jegybank ezen drasztikus lépését – amelyre reményeim szerint csak átmenetileg lesz szükség -, támogatjuk, a piac megnyugtatása érdekében.
– Mi valójában a céljuk a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletére (PSZÁF) vonatkozó törvény módosításával?
– Kevés olyan ország van, ahol a pénzügyi felügyelet hatásköre ennyire összetett, hogy egyaránt beletartozzék a bankrendszer, a biztosítás, a tőkepiac, a magán-nyugdíjbiztosítási rendszer ellenőrzése. Ebben a helyzetben egy testületi irányítás haték-onyabb lehet, mint a jelenlegi egyszemélyes irányítás. Más in-tézménynél is gyakori a testületi irányítás, ilyen például a MNB is.
– A negyedéves beszámolási kötelezettség bevezetésével a PM befolyását akarják növelni?
– Két nagy veszélyt kell elkerülni. A nagyobbik az, hogy konkrét ügyekbe próbáljon bárki is beavatkozni. Nyugodt lelkiismerettel mondhatom – és ez elhangzott azon a kormányülésen is, amelyen Szász Károly, a PSZÁF elnöke is részt vett -, hogy amióta én pénzügyminiszter vagyok, konkrét ügyekben soha nem történt beavatkozás a felügyelet működésébe, határozataiba. Mi pontosan ugyanúgy a Magyar Tőkepiacból tudjuk meg ezeket a döntéseket, mint minden más piaci szereplő, és ez így van rendjén. Ugyanakkor nem szerencsés, ha semmilyen szakmai ellenőrzést nem gyakorolhatunk. Ma a szakmai „kontroll” abban merül ki, hogy én írom alá a felügyeleti vezetők szabadságos papírját, továbbá megállapítom a törvény által meghatározott fizetésüket. Ennél azért lehet, hogy többre van szükség. Célunk, hogy negyedévenként pontos jelzést kapjunk a pénzügyi szektor működéséről – milyen irányba megy például a felügyelet bírságolási gyakorlata, milyen kockázatokat lát a pénzügyi szektorban, hol kívánnak erősíteni. A felügyelet nagyon sok információt nyújthat a pénzügyi szektorról, és nyilván a mi makrogazdasági ismereteink, uniós tapasztalataink alapján, adott esetben tovább lehetne javítani a felügyelet működését.
– Személyi változást akarnak a felügyeletnél?
– A törvényjavaslatról kell beszélni, nem pedig személyi kérdésekről.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
