Pincejárás

Légli Ottó. A hozzá érkező csoportoknak maga tartja a kóstolókat.

Feladta a minőségért vívott harcát egy Balaton környéki borosgazda, aki engedve a német turisták nyomásának, a félédes vörösbor gyártását is felvette portfóliójába. A jól fizető vendégek pénztárcájának megnyitásához ma már kevés az álfalusias romantika – gondolta a férfi, aki újabban „alulszofisztikált” borával vívja ki a német átlagturisták megelégedését. Noha szezonban a mérce alacsonyra helyezése komoly anyagi sikerrel kecsegtet, a nevesebb hazai borászok sem nyáron, sem az év más időszakaiban nem ülnek egy asztalhoz a lőre gyártójával.

TÁJEGYSÉGEK TÖREKVÉSEI. Az utazási irodák, amelyek kockásabroszos éttermekben a gulyásleves bekanalazása után párezer forintért, gyakran hitvány borok kóstoltatásával szórakoztatják a futószalagon érkező turistacsoportokat, szintén nem enyhítik a magyar bor elmúlt félszáz évben elszenvedett presztízsveszteségét. A mérleg nyelvének helyrebillentésére tesznek viszont kísérletet a tájegységenként szerveződött Borút Egyesületek. A Tokaj-hegyaljai például szakértőbizottsága kiadványain keresztül ajánlja a minősítési rendszerének megfelelt turisztikai szolgáltatások összességét: pincéket, falusi vendéglátóhelyeket, éttermeket. A Villányi-Siklós Borút Egyesület ennél tovább ment: a neves borvidéken utazási iroda üzemeltetésébe kezdett, amely komplett kiránduló programokat kínál az érdeklődőknek, legyen szó nagyobb csoportokról vagy kisebb baráti társaságokról. „A pincelátogatásra helyezzük a fő hangsúlyt, de a túrák során a helyi látványosságokat is bemutatjuk, mert a bor egyelőre kevés ahhoz, hogy erre a vidékre jöjjön a vendég” – mondja Zentai Judit irodavezető. Az 5-15 ezer forintba kerülő egynapos túrában szakmai programként két szabadon választott, vagy az iroda által javasolt pince felkeresése szerepel, ahol általában 6-6 féle bor kóstolására van lehetőség. Akik két napra maradnának, azok másnap további borházakat kereshetnek fel 10 ezer forintos indulóáron. Este pedig valamelyik pince fakultatív programjának keretén belül, például sült malacpecsenye mellett folytathatják a poharazgatást.

„Akiknek ez a forma nem felel meg, azok gyakran egyéni szervezéssel zarándokolnak kedvenc borászukhoz, hogy megismerjék a bor alkotóját, az ital származását, elkészítésének publikus titkait és végigkóstolják a repertoárt” – mondja Pók Tamás egri borász, küvé-specialista. Az árak pincészetenként és a kóstolt borok számától és minőségétől függően (alapesetben 6 féle) változhatnak, de általában 1500-4000 forintba kerülnek. „Az effajta találkozókat nemcsak az értő közönség, de a borász is keresi, hiszen visszajelzést kap termékéről” – véli Pók Tamás, aki gyakran találkozik olyan szimpatizánsokkal, akik a bor változásainak figyelemmel követése miatt állandó vendégei a pincészetnek. „A bor iránti komoly fogékonyságról tesz tanúbizonyságot az, aki közvetlenül tőlünk, borászoktól kér kóstolót” – véli Légli Ottó, a Dél-Balatoni Borvidék arculatformálója. A fehérboraival nevet szerző szakember a hozzá érkező 2-15 fős csoportoknak maga tartja a kóstolókat, és nem egy betanított laikust kér fel erre a szerepre, ahogyan a legtöbben teszik. Légli egy rövid beszélgetésből felméri, a csoport tagjai hol tartanak a borok megismerésének útján. Ezután bemutatja borvidékét, pincészetét, ismerteti a borról kialakult filozófiáját. Innentől a találkozás párbeszédes formát ölt, és kezdetét veszi forgalmi borainak kóstolása.

Hab a tortán, amikor előkerül egy-egy régebbi évjáratú palack, netán hordós kóstolásra is sor kerül. „Ez utóbbi bizalmi kapcsolatot feltételez borász és vendége között, lévén a fejlődésben lévő ital, palackozás után mutatja igazi, érett arcát” – mondja a borász. Érdekes vetélkedéssel teszi a „közönségtalálkozóit” egyedivé Pók Tamás, akinek kóstolóin a vendégeknek „bikavér komponálására” van lehetőségük. Mindenki kap négy palack vörösbort, rengeteg poharat, papírt, ceruzát, mérőhengert, számológépet, csészét, falatkákat és ásványvizet. Az eszközök kiosztása után a vendég az alapborok megfelelő házasításával a saját szájízének megfelelő bikavért állíthatja elő.

Gere Attila. Elégedetlen a magyar borok nemzetközi megítélésével.

Légli tapasztalata szerint a cseh, szlovák és lengyel érdeklődésnek köszönhetően élénkül a hazánkba irányuló külföldi borturizmus. Pók Tamás 60-40 százalékos aktivitást tapasztal a magyar vendégek javára, hozzátéve, hogy a külföldiek zömét európai turisták, azon belül is többnyire a hazánkban működő nagykövetségek vendégei adják. Míg az érdeklődők elszállásolására Pók pincészetében nincs lehetőség, Légliéknél a család keramikus tagjai, Géza és Attila szállítanak megoldást. Az általuk üzemeltetett fazekasház vendégszobái maximum 9 fő befogadására képesek. Vendégágyak tekintetében felkészültebb az érdeklődés élénkülésében bízó Gere Attilla szőlő- és bortermelő, aki 30 fős, konferenciateremmel rendelkező vendégházat üzemeltet a borturizmus hazai fellegvárában, a 300 vendégágyas Villányban.

VISSZASZIVÁRGÁS. „A nehezen megközelíthető településen az egymást érő pincékben péntektől szombatig 150-200 borbarát ismerkedik a tájegység jellegzetes italaival” – mondta lapunknak november közepén az olaszországi Meranóban megrendezett nemzetközi borkiállításon Gere Attila, aki a fenti számmal és a magyar borok nemzetközi megítélésével egyaránt elégedetlen. A borász emiatt vett részt a rangos szakmai eseményen. Szerinte ugyanis kizárólag a hatásos és gyors, ám igen drága direkt marketing eszközökkel vagy találkozókon való részvétellel szivároghat vissza szép lassan a hazai borászelit a nemzetközi élvonalba, aminek haszna idővel a Magyarország felé irányuló külföldi borturizmus felpezsdülése lehet.