 |
A Suede szeretné megköszönni rajongói sokéves támogatását. Találkozunk a következő életben – ezzel a mondattal búcsúzott Brett Anderson a popipartól, miután a napokban bejelentette alternatív glitter-rock zenekarának, a Suede-nek (Szarvasbőr) a feloszlását.
Hogy szarvasbőrben minden kicsit más, arról volna mit mesélnie az Anderson vezette csapatnak, hisz’ náluk senki nem tudta érzékletesebben életre kelteni a moteles, minibáros, whisky-áztatta kulisszavilágot, amelynek kötelező elemei az ócska csőbútorok, a hamutálba ejtett rúzstokok, az öreg színésznők boái, az ötvenes évek Life magazinjainak címoldalai, és nem utolsósorban a Gibson gitárok. Magyarra konvertálva: képzeljük el a budapesti Maximot, valamikor a hetvenes években, amikor is Biszku Béla huncut mosollyal meghívja egy pohár Törley pezsgőre Medveczky Ilonát. Ennél az életképnél azért sokkal izgalmasabb a Suede betegesen érzékeny dekadenciája. A David Bowie Ziggy Stardustjából kiinduló Suede úgy lett a kilencvenes évek brit pophullámának elindítója, hogy valójában kívül állt a Beatles hagyományőrző baráti körön (Oasis, Blur, Bluetones és így tovább).
| Paraméterek |
Suede: Singles • Sony • 79 perc, 21 szám
Poptőzsdei árfolyam: ***** |
|
Brett Andersont színes ingjei, Elvist utánzó csípőmozgása, bőrdzsekijei, költői szövegei, és attitűdje olyan nemzedéki bálvánnyá tették, mint amilyen Brian Ferry, Bowie, vagy Marc Bolan volt. A brit pop kocsmaszentjeivel ellentétben a Suede az ösztönök mélyvilágát járta be, és tette ezt úgy, hogy számos „parfümillatú” kislemezük nyitott a brit lista első három helyének valamelyikén. A sajtókedvenc zenekar azonban a drogokkal dekorált slágerek és nemzedéki himnuszok nélkül nem lett volna a sznobéria szinonimája. Nos, ezeket az alapműveket sorolja fel a Singles, amelyen értelemszerűen a csapat kislemezei követik egymást, és még véletlenül sem tartják be a kronológiát, amit hevesen kifogásolhatunk, de lelkük rajta. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: Animal Nitrate, Beautiful Ones, So Young, Trash. Szerepeltetnek egy új, kissé motiválatlan felvételt is, a beszédes című Attitude-öt.
Az album rendelkezik mindazokkal az együtthatókkal, amelyekre azt mondják, hogy artisztikus rock, de ne érjük be ennyivel: a lemezen eszményi rockműsort hallhatunk.
