Ideális esetben akár már november 20-án sor kerülhet a lengyel PKN Orlen és a Mol közötti egyesülésről szóló szándéknyilat-kozat aláírására – közölte a napokban Piotr Czyzewski lengyel kincstárügyi miniszter. A két olajtársaság már három éve folytat informális tárgyalásokat egy esetleges fúzióról, amelynek elsődleges célja az lenne, hogy egy közép-európai konszern létrehozása révén biztosítsák be magukat az uniós csatlakozást követően a térségben megjelenő tőkeerős versenytársakkal szemben. Értve ezalatt az orosz energetikai gigászokat is, amelyek az olajárak emelkedése miatt az utóbbi években hatalmas készpénzállományt halmoztak fel, és éhesen várják áldozataikat.
Zbigniew Wróbel. Az egyesült cégben is főnök akar maradni.
LENGYEL NYOMÁS. Az egyesülés konkrét lebonyolítása már körvona-lazódni látszik – legalábbis lengyel részről. Az érintett magyar felek ugyanis hallgatásba burkolóznak. A Mol tőzsdei társaságként érthetően nem nyilatkozik folyamatban lévő tárgyalásokról, sőt, még azok tényét sem erősíti meg. A Pénzügyminisz-tériumtól sem kaptunk azonban semmilyen választ arra a kérdés-ünkre, hogy a tárca vezetőinek a lengyel kincstárügyi minisztériummal az utóbbi időben rendszeressé vált tárgyalásai érintik-e a Mol-PKN ügyletet. A Figyelő lengyel-országi információi szerint ezek a megbeszélések azonban előrehaladott stádiumban vannak. Az ottani elképzelések szerint a felek első lépésként az egyesülésről szándéknyilatkozatot írnának alá, amit 10-15 százalékos részvénycsere követne. Mivel mind a lengyel, mind a magyar állam nagyjából azonos nagyságú részesedést birtokol az egyes olajcégekben, a tranzakció ezen pakettek kicserélésével jönne létre. Ezt követően a társaságok eszközeik egy részét bevinnék egy újonnan létrehozandó vállalatba, amely a közös akvizíciókat bonyolítaná le, az utolsó fázis pedig a Mol és a PKN teljes egye-sítése lenne. A folyamat a tervek szerint 2006-ig fejeződne be.
Egy esetlegesen létrejövő konszernen belüli erőviszonyok azonban a lengyel fél előtt is tisztázatlanok. A PKN érdekeit képviselő fél ugyanis általában egyenlő felek házasságáról beszél, ám leginkább csak a lengyel cég dominanciáját tudják elképzelni. Annak ellenére, hogy az Erste Bank szerint a két vállalat értéke között jelentős az eltérés: a PKN-t 2,79 milliárd, míg a Molt 3,36 milliárd euróra taksálják. „A magyar vállalat öt-hat évvel a lengyelek előtt jár, ráadásul sikeres nemzetközi akvizíciós tapasztalatokkal is rendelkezik” – említ egy másik szempontot Pletser Tamás, az Erste elemzője, utalva a szlovák Slovnaft feletti ellenőrzés és a horvát INA negyedének megszerzésére.
Nem véletlen tehát, hogy az egyesülés legnagyobb akadályának az erőviszonyok meghatározása és a majdani vezetés központjának eldöntése látszik. A lengyel üzemanyagpiac 30 százalékát és a német piac 7 százalékát lefedő PKN Orlen ugyanis a 2002-ben végrehajtott költségcsökkentés és arculatváltás óta még nem tudott megerősödni eléggé ahhoz, hogy egyenlő partnerévé válhasson a stabil múltat, sikeres cégfelvásárlásokat és jó eredményeket maga mögött tudó Molnak. A lengyelek a nagyobb belső piacra hivatkozva szeretnék maguknak tudni a döntési központot, amibe azonban a Mol valószínűleg a jelenlegi feltételek mellett nem fog beleegyezni. Az erőviszonyokat a múlt héten megjelent harmadik negyedéves eredmények sem tudták lényegesen befolyásolni, mert ugyan a PKN Orlen magasabb profitot ért el, mint azt várni lehetett – az értékesítési árbevétel az 500 németországi töltőállomás megvételének köszönhetően 1,4 milliárd euró, a nettó nyereség 55 millió euró lett – ugyanezen időszakban azonban a Mol is jól szerepelt. A magyar társaság ugyanis történetének eddigi legmagasabb negyedéves eredményéről, 29,8 milliárd forintos nettó nyereségről számolt be múlt hét pénteken.
Nem véletlen tehát, hogy az egyesülés hallatán a lengyel oldalon sem mindenki örvendezik. Míg Zbigniew Wróbel, a PKN Orlen elnök-vezérigazgatója, valamint Jan Kulczyk, a legfőbb magánrészvényes, továbbá a varsói kincstárügyi minisztérium is melegen támogatja a projektet, addig meglehetősen ellenséges szemmel figyeli azt a felügyelőbizottság több tagja is. Az óvatosabbak attól tartanak, hogy a jövőbeli cég irányítása a jelenleg kedvezőbb piaci pozícióval rendelkező Molhoz kerül, s aggódnak amiatt is, hogy az állam beleszólási lehetősége a részvénycserét követően drasztikusan korlátozódna.
JÓ ALKUPOZÍCIÓ. „Nem látok semmi rosszat egy esetleges részvény-cserés stratégiai együttműködésben, csak még nincs itt az ideje” – értékeli magyar szempontból az összeolvadás lehetséges előnyeit Vágó Attila, a ConCorde elemzője. A két cég között ugyanis rengeteg tisztázni való van: nemcsak a menedzsment hatáskö-röket kellene elosztani, de dönteni kellene a piacok megosztásáról és a fejlesztési, befektetési irányokról is. A hazai részvényelemzők ugyanakkor szkeptikusan szemlélik a lengyel fél „törtetését”, és hangsúlyozzák, fúziót nem, legfeljebb részvénycserés stratégiai partnerviszony kialakítását látják elképzelhetőnek. Azt is csak egy-két év távlatában, hiszen a fentebb említett problémák tisztázása a héten esetlegesen megkötendő szándéknyilatkozat után hosszú munkát igényel. A Mol számára mindezek ellenére előnyös lehet egy ilyen kereszttulajdonlás, hiszen a térségben kulcsfontosságú a lengyel piac. Nem véletlen, hogy a Mol az utóbbi években a gdanski finomító és a PKN szóba kerülő eladása során már többször jelezte is érdeklődését. Dél-Lengyelországban a Slovnafton keresztül a Mol-csoport már jelen van, és a PKN-nel való együttműködéssel jelentős észak-déli – PKN-Slovnaft-Mol-INA – tengely alakulhat ki. A lengyelországi vélekedéssel szemben ugyanakkor a hazai szakértők kizártnak tartják, hogy a két ország kormánya elcserélné egymással a birtokában lévő olajrészvényeket, hiszen mindkét kabinet súlyos költségevetési gondokkal küzd, mindenképpen készpénzre van szükségük a tervezett privatizáció során. Valószínűbb, hogy inkább egy kölcsönös tőkeemelés során jöhetne létre a kereszttulajdonlás – ezt tehát maguk a cégek finanszíroznák -, miközben az állam a tőkepiacon értékesítené részvénypakettjét. Pletser Tamás azonban más megoldást is el tud képzelni: míg a magyar kormány a lapzártánkig nyilvánosságra került tervek szerint decemberben a tőzsdén értékesíti 22,7 százalékos Mol-pakettjének felét, a PKN pedig ettől függetlenül 10-15 százalékos tőkeemelést hajthat végre a magyar társaságban, a saját forrásaiból. Az így befolyó pénzből aztán a Mol a lengyel államtól megveheti a birtokában lévő közel 28 százalékos PKN-csomagot. „Így mindkét kormány pénzhez jut a részvények eladásából, miközben az áhított stratégiai szövetség is létrejöhet” – magyarázza az Erste elemzője, aki a teljes fúzió tekintetében igencsak szkeptikus. Az egyesülést ugyanis főleg a lengyel fél kezdeményezi, éppen ezért a magyar olajtársaság igen jó alkuhelyzetben van. A piaci pozíciók alapján a Mol pedig csak akkor menne bele egy ilyen ügyletbe, ha a közös cégben a magyarok akarata érvényesülne.
