Túl sok időt nem hagytak – kommentálta a június 16-án elfoga-dott új földgáztörvényhez kapcsolódó, egy hete megjelent rendeleteket Drucker György, az Ipari Energiafogyasztók Fórumának (IEF) főtitkára. A gázpiac ugyanis január elsejével megnyílik, és ahhoz, hogy annak feltételrendszere ismert legyen a feljogosított fogyasztók számára, elengedhetetlen szükség volt a jövő évi árszabályozás kereteit és a rendszerhasználati díjak megállapítását szabályozó két miniszteri rendeletre. Az óránként 500 köbméternél több gázt felhasználó szervezetek (ez a piac 41 százaléka) csak ezek segítségével tudják eldönteni: 2004-től esetleg nem a közüzemi áron, hanem a szabad piacról elégítsék-e ki igényeiket. 
A Mol szegedi gázfeldolgozója. Magasba törő kurzus.
EGYENLET ISMERETLENEKKEL. “A januári piacra lépéshez a feljogo-sított fogyasztóknak legkésőbb október 31-ig fel kellett volna mondaniuk közüzemi szerződésüket, miközben a szabadpiaci gázkeres-kedelem feltételei csak 30-án váltak ismertté” – mutat rá a kései rendeletek negatívumaira Drucker. Varró László, a Magyar Energia Hivatal (MEH) vezető közgazdásza szerint viszont a rendeletek tartalmát a piaci szereplők már korábban ismerték, hiszen a késői megjelenés oka éppen az volt, hogy minden érintettel részletesen egyeztettek. Egy, a szabadpiaci kilépésről szóló döntéshez szintén elengedhetetlen tényező ismerete azonban még mindig hiányzik: a jövő év elejétől érvényes, tényleges közüzemi árakat szabályozó rendelet továbbra is várat magára.
Mivel az árösszehasonlítás – melyik olcsóbb: a közüzemi vagy a piaci beszerzés? – egyelőre nem lehetséges, a jelenlegi keretek között túl nagy tülekedésre nem lehet számítani az újév első napján részlegesen megnyíló gázpiacon. Már csak azért sem, mivel a jelenleg hatályos előírások szerint január elseje után legkorábban csak 2004. október elsejétől lehet felmondani a közüzemi szerződéseket. “E pillanatban nem tudok róla, hogy lenne olyan feljogosított fogyasztó, aki az idei október végi határidővel felmondta volna a közüzemi szerződését” – mondja erre Varró László. A Figyelő információi szerint az IEF kezdeményezésére a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium most dolgozik azon a törvénymódosításon, amely felgyorsítaná a sikeres liberalizációhoz szükséges kilépést a közüzemi körből. “A hosszú felmondási határidők ugyanis igencsak akadályozzák a gázpiaci verseny kialakulását” – erősíti meg a MEH vezető közgazdásza a fenti módosítás előnyeit.
A 2004 első napjától életbe lépő rendeletek az érintettek szerint amúgy a szakmai kritériumoknak megfelelő szabályozási keretet biztosítanak. A piaci szereplők a jövőben az eddigi egységes közüzemi díj helyett a költségelemeket jobban tükrözően különválasztott tételeket találnak majd a gázszámlákon: az egységnyi gázmennyiség költségén túl a rendszerhasználati díjak különböző elemei is szerepelnek majd a kontón. Az utóbbi tétel egyik eleme a szállítási díj, amelyet a vezeték igénybevétele után fizet a közüzemi nagykereskedő, a feljogosított fogyasztó, a termelő, a kereskedő, de még a rendszerirányító is. Az elosztási díjak szintén e fenti kört érintik; céljuk az, hogy az értékcsökkenésre és a működési költségekre fedezetet nyújtsanak. Hatóságilag megszabott tárolási díj azonban csak a nagykereskedőt és a rendszerirányítót terheli, a szabadpiaci fogyasztók a saját kereskedőcégükkel kialkudott árat fizetik meg.
A fenti költségelemek rendezésével kiegyensúlyozott és jövedelmező módon működtethető a szállítási és tárolási tevékenység. Ez pedig az ellátásbiztonság fontos garanciája, ami korántsem elhanyagolható szempont, főleg, ha visszaemlékezünk a tavalyi kemény télre. A rendezetlen árképzés miatt folyamatosan elmaradó fejlesztések következtében akkor a hazai gázrendszer elérkezett lehetőségei határához, és néhány nagyfogyasztó megismerkedhetett az átmeneti gázkorlátozás kellemetlenségeivel is. Ez a probléma tehát megoldódni látszik, ám Drucker szerint a most meghatározott rendszerhasználati díjaknál a költségokozás elve még mindig nem érvényesül maximálisan: azaz a nagyobb fogyasztók magasabb összeget fizetnek, annak ellenére, hogy kiszolgálásuk méretgazdaságossági okokból olcsóbb lenne.
KISTAFÍROZVA. A közvéleményt a rendeletek megjelenésével persze más kérdések foglalkoztatták: öt és fél év részvényesi várakozása után végre elismerték a Mol Rt. gázüzletágának értékét, ami a papír árfolyamában is megjelenhet. A tőzsdei társaság 2003. június 30-án kelt mérlegében a földgázüzletág könyv szerinti értéke 96,95 milliárd forintos összegen szerepel – ezt értékelték most fel 287 milliárdra. “Nem önmagában a két rendelet, hanem ez az öszszeg keltett igazán pozitív meglepetést, hiszen a piac ennél kevesebbet, 230 milliárd körüli értéket várt” – ad magyarázatot az olajipari részvények múlt csütörtöki 4 százalékos árfolyam-emelkedésére Szikszai Szabolcs, a Takarékbank elemzője. A felértékelt üzletág az elemzői árfolyam-várakozásokban is megjelenik: ezek alapján a jelenleg 7 ezer forint körül forgó papír elérheti a 9,5 ezres magasságot is. Azaz a közel 23 százalékos állami tulajdonrész értékesítése előtt igencsak feltupírozták az eladósorban lévő menyasszony értékét. A szállítási, illetve a tárolási tevékenységre a rendeletben meghatározott 8,5 valamint 10 százalékos eszközarányos nyereség (ROA) pedig önmagában 26 milliárd forintos profitot biztosít éves szinten. A teljes gázüzletág eredménye ennél ugyan várhatóan kisebb lesz (mivel a gáztermelést terhelő, a lakossági árkompenzációhoz felhasznált bányajáradék csak az idén 18 milliárd forintot visz el), ám a szaldó így is pozitív.
Ez pedig nagy eredmény azok után, hogy a Mol 2000-ben 117, rá egy évre pedig 120 milliárd forintos veszteséget volt kénytelen lenyelni, mivel a mindenkori kormányzat nem merte vállalni, hogy a hatósági gázárakat a piaci viszonyokhoz igazítja. “A jelenlegi keretek biztosítják a gázüzletág jövedelmező működését 2004-től, így a menedzsment végre felmérheti annak valós értékét, és stratégiai döntést hozhat az esetleges partnerbevonás kérdéséről” – mondta a Figyelőnek Lukács Bea, a társaság szóvivője.
OLAJRA VÁLTANAK. A gázüzletág piaci értékének elismerésével tehát nemcsak a Mol további privatizációja előtt nyílik meg a lehetőség: elérkezett az idő, amikor az olajipari cég úgy dönthet, kiszáll a gázipari tevékenységből. Márpedig a jelek igencsak ebbe az irányba mutatnak. Hernádi Zsolt, a társaság elnök-vezérigazgatója többször is utalt rá, hogy a gázszabályozás rendezése esetén (azaz amikortól ez az üzletág végre nyereségesen működtethető) sem kizárt, hogy cége inkább a nagyobb jövedelmezőségű szektorok felé fordulna. A kormány nyáron áldását adta a cég teljes gázkereskedelmi tevékenysége, valamint a külön cégekbe kiszervezett szállítás és tárolás 75 százalékának értékesítésére. (A kutatást és a termelést a Mol megtartaná.) A társaság a fenti üzletágak értékesítéséből befolyó, elemzők szerint 1,0-1,5 milliárd dolláros összeget nagyobb haszonnal forgathatja be az olajüzletbe, például további regionális terjeszkedés során (Figyelő, 2003/27. szám). Ezt bizonyítja a John S. Herold Inc. nemzetközi gazdaságkutató cég minapi felmérése is, amely kimutatta: Európában a kőolaj-kitermelésben egy barrelre vetítve a Mol éri el a legnagyobb nyereséget. Az eredeti menetrend – miszerint előbb az állam értékesíti pakettjét, majd megtörténik a gázüzlet eladása – most könnyen meg is fordulhat. Az MSZP gazdasági szakértői például ezt javasolják. Egyvalamit azonban nem szabad elfelejteni: a kihirdetett gázár-szabályozási rendeleteket eddig még egy kormány sem tartotta be az árak meghatározásánál. Vajon most bízhatunk ebben?
