Fontos változásokat, új lehetőségeket hoz az alapkezelők fejlődésében az EU-csatlakozás, valamint a Monetáris Unióba való majdani, 2008-ra várt belépésünk – mutat rá a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetsége (Bamosz) és a PricewaterhouseCoopers (PWC) közös tanulmánya. Az élesedő versenyben ugyanakkor a lehetőségeket nem lesz könnyű kihasználni, az is előfordulhat, hogy a külföldi alapkezelők és termékeik kerülnek ki győztesen. A piaci viszonyok megváltozása élénkebb értékesítési stratégiát követel meg a hazai alapkezelők részéről, és valószínűsíthető, hogy a konkurenciaharcnak néhány kisebb szereplő áldozatául esik majd. Az ügyfelek szempontjából kettős hatás érvényesülhet: a növekvő kínálat mellett emelkedő díjakra és forgalmazási jutalékokra kell felkészülniük – valószínűsítik a felmérésben résztvevő 17 hazai és 5 külföldi alapkezelő vezetői.
Vagyoni szakadék
A magyarországi befektetési alapok összvagyona tavaly év végén 948 milliárd forint volt, idén december végére pedig 1100 milliárd forintra nőhet. Az elmúlt évekre is jellemző 15-20 százalékos növekedési dinamika lényegesen nagyobb mint az unió országaiban, igaz a teljes piac méretében még óriási a lemaradásunk. Magyarországon például az egy főre jutó befektetésialap-vagyon durván 82.000 forint, azaz 330 euró, szemben a 15 uniós tagországban mért fejenkénti 8.500 eurós átlagtól. Ez az egy főre eső GDP közötti eltérésnél is jelentősebb.
A hazai és az uniós alapok között fellelhető egyik legjelentősebb különbség az eszközstruktúrában rejlik. A magyarországi alapok vagyonának csaknem 90 százaléka kötvény- és pénzpiaci eszközökben fekszik, ugyanez az arány Európában alig több mint 50 százalék. Részvényalapokban nálunk 3-4 százalék, az unióban 30 százalék körüli tőke forog.
A hazai befektetők hagyományos kockázatkerülése és a jelenlegi (az EU-ban 2-4, nálunk 8-9 százalékos) kamatszintek mellett mindez érthető, de a szakemberek szerint néhány éven belül elmozdulásra, és az „európai befektetési kultúrához” való igazodásra lehet számítani. Ebbe az irányba hatnak majd az euró-konvergenciának köszönhető változások, nevezetesen a devizakockázatok és a hazai kötvénypiac kamatszínvonala által kínált versenyelőny eltűnése. A részvénybefektetések tehát hosszabb távon vonzóbbá válhatnak, és az EMU-hoz történő csatlakozást követően a magyar befektetők étvágya a külföldi, euróban denominált részvényalapok iránt nőni fog. 
Az egyik legnagyobb kérdés épp ezért az – véli Holtzer Péter, az OTP Alapkezelő vezérigazgatója -, hogy a magyar piacon ma vezető szerepet játszó alapkezelők tudnak-e alkalmazkodni a változó körülményekhez, rátalálnak-e azokra az új stratégiákra, amelyekkel a keletkező piaci réseket ők és nem az unióbeli alapkezelők tudják majd betölteni. A külföldi alapkezelők ugyanis a hazai befektetők fokozódó nemzetközi igényeinek kielégítését illetően könnyebb helyzetben vannak, a csatlakozás után alapjaik teljes választékát forgalmazhatják a honi piacon is. A viszonylagos versenyhátrányban tehát leginkább a niche-piacok felkutatása bizonyulhat jó üzleti vezérelvnek, például az alacsony kapitalizációjú (small-cap) belföldi részvények, a kockázati tőke- vagy az ingatlanalapok irányába történő elmozdulás révén. 
Igazodás a magasabb díjakhoz
A sikeres stratégiaváltás egyik kulcskérdése az értékesítésben rejlik – vélik a szakemberek. A lakossági fiókok még bizonyos ideig továbbra is a legfontosabb értékesítési csatorna szerepét fogják betölteni, de hosszú távon egy a biztosítási ügynökökéhez hasonló aktív értékesítési hálózat kiépítése is reális eshetőség (feltéve, hogy ezt a jogszabályok is lehetővé teszik majd).
A második kulcskérdés, hogy mennyire nyílnak meg az értékesítési hálózatok: vagyis a belföldi bankok továbbra is csak saját leányvállalatuknak engedjenek hozzáférést vagy netán külső alapkezelőknek is. Holtzer Péter szerint néhány évig még fennmaradhat a mostani zárt architektúra, ami bizonyos védettséget jelent majd a belföldi alapkezelőknek.
Az aktívabb marketing és értékesítési tevékenységet viszont a mai díjstruktúra nem bírja el – vélik a tanulmány készítői, ezért, valamint az unióbeli díjakkal való összhang megteremtése érdekében érzékelhető drágulásra lehet majd számítani. Míg a hazai alapokat terhelő értékesítési és visszaváltási jutalékok rendkívül alacsonyak (legfeljebb 500-1000 forintos fix összegűek), addig az EU-tagországokban belépéskor a befektetett összeg 1-4 százalékát, illetve később a visszaváltott összeg 0,5 százalékát számítják fel.
Az egyik legszembetűnőbb különbség az, hogy míg nálunk gyakorlatilag ingyen be lehet szállni egy alapba, addig az EU-ban éppen a belépési díj a legmagasabb. Az alapkezelői és letétkezelői díjak ezzel szemben az unióban alacsonyabbak (nálunk 1-2 százalék, az EU-ban 0,5), és jelentősen eltérnek egymástól az alap típusától függően (a pénzpiaci alapoké a legolcsóbb, a részvényalapoké a legdrágább).
A díjszerkezet természetesen nem egyik napról a másikra fog átalakulni, de a folyamat eredményeként – a tanulmány szerint – lesz példa arra is, hogy néhány kisebb alapkezelő beolvad egy nagyobba, vagy kivonul a piacról, mivel az alacsonyabb kezelési díjak mellett bizonyos méret alatt nem lesz kifizetődő a szolgáltatás.
