 |
| A modell. Még nem elég gyors. |
A kémeszköz fejlesztése során a Pentagon abból a feltételezésből indult ki, hogy az élőlényeknél tökéletesebb gépeket nehéz tervezni, így mindenképpen érdemes esetlegesen védelmi célokra is bevethető állatmodellek előállításán fáradozni. A koncepció mára új tudományággá nőtte ki magát: ez a biomímelés, amely a biológiai rendszerek minél tökéletesebb utánzására törekszik.
A szakembereknek sikerült már géphalat, robotlangusztát és műpókot is konstruálniuk; legújabb teremtményük, amelynek egyelőre csupán bizonyos elemei készültek el, ezektől leginkább abban különbözik, hogy repülni is tud. A légymodell ötlete még 1998-ban született, amikor a haditengerészet kutatóintézete, az Office of Naval Research először modellezte sikeresen a kétszárnyú rovarok röptét. Nagy sebességű kamerákkal végzett vizsgálatok alapján ugyanis kiderült, hogy ezek az ízeltlábúak három jól elkülöníthető szárnymozgással tartják fönn magukat a levegőben: az egyik a fel-hajtóerőt képezi, a másik tolóerőt fejt ki, a harmadik pedig kormányoz.
A kutatók e felismerés alapján először egy 1 centiméter hosszú, 3 milliméter széles és az 5 mikrométer vastag (ez egy papírlap vastagságának egyhuszada) celofánhoz hasonló, napelemként is működő anyagból a fenti feladatokat tökéletesen végrehajtó mesterséges szárnyat készítettek, majd origamiszerűen hajtogatott testet is építettek köré. A tervek szerint ez hordozza majd a fedélzeti egységeket.
A modell jelenleg másodpercenként 150, a kívánt mozgásele-meket kombináló szárnycsapásra képes, ez azonban egyelőre nem elég ahhoz, hogy a levegőben tartsa a köré épített testet, amelynek tömege 0,1 gramm lesz. A kielégítő működéshez a szárnyak jelenlegi teljesítményének sokszorosára lesz szükség, ezt pedig hatékonyabb napelemekkel akarják lehetővé tenni a mérnökök. A műlegyet addig is pálcára erősítve röptetik, jelenleg másodpercenként 3 méteres sebességgel.
