Azért írok róla, mert jó példa, követendő modell arra, amit ma a vendéglátás filozófiája megkíván. A varázsszó a “wellness”, a jóérzésért mindent mozgósító totális komfort. A mi alulkomfortizált “Zimmer frei”-korszakunknak végleg befellegzett, mutatja az idei sovány Balaton-évad is. Ma már a középkategóriás turista is wellnessre vágyik. 
Landhotel Gschirnwirt, Eugendorf
Salzburgban először 1963-ban jártam, az első nyomordolláros útlevél évében. Akkor voltam először nyugaton, mohón és boldogan habzsolva a szabadság és a jólét elképzelhetetlen szimbiózisát. Az elragadó városról nem az ünnepi játékok valamely eseménye raktározódott el bennem (meg se engedhettem volna magamnak ekkora luxust), hanem egy illatos és jóízű borjúbécsi, hajszálvékonyra klopfolva, halvány barnára sütve, természetesen a hatalmas tányérról lefityegő méretben. Ma is érzem azt az ízt a számban, és azóta se találom sehol, őshazájában, Ausztriában sem, mi több, ma már a borjút is alig találom, osztrákéknál is a sertésbécsi dívik mindenfelé. Ide jutottunk! Pedig annakidején nyilván éppen azért ivódott belém olyan mélyen az a bizonyos óriásszelet, mert semmilyen tekintetben sem hasonlított az itthoni népi demokratikus vasárnapi rántott húsra, mint kulináris csúcsteljesítményre.
A mostani Salzburg egyfelől ugyanolyan, mint volt (ha nem így volna, nem lehetne Ausztriában), másfelől meg nem ugyanolyan. Ez nem ellentmondás, ez egyszerűen Österreich. Mely kis országgá zsugorodva réges-rég nem “Reich”, azaz birodalom, viszont kis betűvel “reich”, azaz gazdag. A nagy tradíció őrzése (de nem mitizálása), és mindezzel együtt a modern gyarapodás valamennyi eszközének sikeres alkalmazása: ez a sajátos ausztriai modell. Ómódi modernség, ahogy teljesen más vonatkozásban Vas István jellemezte költői világát. (Alig több mint tíz éve távozott ez a nagyszerű XX. századi költőnk. Nem iszonyú, ahogy ennyire elfelejtették? Tudom, ebben az őrületes gründolásban, eredeti tőkefelhalmozásban most nincs idő költészettel s efféle más fölösleges holmival foglalkozni. Majd egyszer, ha befejeződik a felhalmozás. De befejeződik?) 
Ennek az osztrák ómódi modern-ségnek változatlanul emblematikus figurája Ferenc József, kedvenc nyaralóival, emlékhelyeivel, no meg persze Sissi királynéval. Hozzá-csatolva a népviseleti és megannyi, olykor kissé cukormázas, de pompásan karbantartott hagyományt – miközben mindezt, akármelyik eldugott helységben is, a civilizációs komfort legmodernebb eszközei működtetik.
Egy szó mint száz, Salzburg környéke az egyetemes wellness paradicsoma lett. Csupán golfpályából van 16, márpedig azokat hektárokban mérik. A legkülönbözőbb, csodás környezetben elhelyezkedő régi fogadókat átalakították, nincs határa a legváltozatosabb kikapcsolódási lehetőségeknek. Egyszerűen nem lehet kitalálni olyan pihentető (vagy jótékonyan strapás) örömfoglalatosságot, melyet ne tudnának kielégíteni.
Ilyen ez a mi mezei hotelünk is Eugendorf határában. Századok óta létezik, régi família vezeti, a család minden egyes tagja dolgozik. Persze az épület az idők során át-átalakult, akárcsak a család a generációkban, legfeljebb a gének régiek. A mai modern komplexumba be vannak építve a régi gerendák, falrészletek, ívek, hajlatok, szépen megkomponálva. Ha akarom, régi fogadóban érzem magam, gerendás-kemencés, hagyományőrző népi hangulatával ódon varázslatot sugall – csak éppen mindezt a legkorszerűbb wellness-lehetőségek választékával kiegészítve. 
S közben jókat ehetünk. Hagyományos osztrák konyhát vezetnek. Egyszerű, de pompás húsleves, májgombóccal. Történelmi múltú pejsli (a szalontüdő nem adja vissza a “Peischl” eredeti, rusztikus zamatát). Van egy specialitásuk: saját tenyésztésű skót marhából készült különböző felséges sültek (még nem minden marhalegelőt foglaltak el a golfpályák). Remek gombák. Nekem egy rókagombás tálvariáció ízlett leginkább, ugyanaz a rókagomba háromféleképpen elkészítve, vajban kisütve, remegő lágyságú pástétomba oldva, végül kocsonyába temetve, ahol a rókagomba, mint valami Hófehérke, szunnyad a kocsonya üvegkoporsójában. Végül az elmaradhatatlan császármorzsa, nagyanyókás szerelmetes kedvencem.
Persze lehet egészségesebben is étkezni Gschirnwirtéknél is. Korszerűbben, soványabban. De akkor mi a fenét dolgozzon le az ember a méregdrága vital-centerben?
