Gazdaság

A nómenklatúra

kétségtelenül erőteljes hívó szó. Olyan, amelyre azok is felkapták a fejüket, akiknek fogalmuk sincs a fogalom pontos jelentéséről, csupán valamiféle negatív töltetet asszociálnak hozzá. Gyaníthatóan ők vannak túlnyomó többségben.

Mindenesetre, úgy tűnik, nem jó dolog a nómenklatúrához tartozni, legalábbis a társadalmi megítélés alapján nem. Horn Gyula erőteljesen ki is kérte magának a besorolást, jóllehet a párttabuk döntögetésével új szerepbe kerülő Szili Katalin neveket következetesen nem mondott. A házelnök eddig elkerülte a politikai lövészárkokat, közszereplései és megnyilvánulásai – mint például alkotmányozási kezdeményezései – leginkább a pártok felett álló államfői karrier perspektíváit vetítették előre. A szocialisták belső megújulásának sürgetése azonban egy másik irány lehetőségét is felveti: a pillanatnyilag még jövőre tervezett tisztújító kongresszuson a pártelnöki, s ennek révén majdan a kormányfői szék megcélzását.

Persze felesleges ennyire előreszaladni, hiszen pillanatnyilag még korántsem egyértelmű, hogy Szili karriert alapozott, vagy karriert temetett. A pártelitnek – ha úgy tetszik, a nómenklatúrának – ugyanis már rutinja van a kihívások elhárításában, ezért is tolódik távolabbra a szociáldemokrata átfazonírozás – annak minden kellékével: név-, székház- és jelképcsere, s persze új arcok az arculathoz -, mint a tavalyi választási kampány idején még sejteni lehetett. Ám ahogyan akkor is a csüggedés pillanataiban volt a leghatározottabb a megújulás szándéka, úgy válhat markánsabbá most is, amennyiben a közvélemény-kutatá-
sokban a nyár végén kimutatott trend, az ellenzéki előny tovább erősödne. Különösen akkor, ha a szocialisták mellől lemorzsolódó szavazók megjelennének a Fidesz táborában – ami most még nem jellemző.

A nagy nyári csatazaj ugyanis szinte kizárólagosan személyeskedő hangvételű volt, aktuálpolitikai elemekben merült ki. A szópárbajból a hatalmon lévők vesztesen kerültek ki, de az ellenoldalnak sincs sok oka az elégedettségre. Saját tábora nem nőtt, csupán a másiké csökkent. Ennek ellenére az őszi parlamenti ülésszak nyitányán elhangzottak alapján azt lehet jósolni, hogy a botránypolitizálástól egyik fél sem tud elszakadni. A jövő irányait illetően meglehetősen elnagyolt miniszterelnöki beszéd sem adott ehhez fogódzókat. Ahogy a politikai zsargonban mondani szokás: aligha tematizálja majd a közbeszédet.

Viharos őszt jósol a Fidesz, ugyanakkor itt sem világos, hogy milyen témakörök előtérbe helyezésétől reméli még elérni a közvélemény ingerküszöbét. Annyi gyanítható, hogy az ősz egyik slágertémája lesz a katonai csapatmozgásokkal kapcsolatos alkotmánymódosítás kérdése. Az előjelek alapján várható, hogy a Fidesz e gyakorlati szempontból egyébként másodrangú kérdésben magasan szabja majd meg a kétharmados megegyezés árát. A költségvetés kapcsán pedig akörül folyhat a civódás, hogy sikerül-e megőrizni az életszínvonalat, avagy milliárdokat vesznek ki az emberek zsebéből. Mindezt pedig továbbra is – ahogyan Medgyessy fogalmazott – a politikusok egymáshoz való viszonyáról folytatott vita keretezi majd.

Közben pedig egyre kevesebbet hallani arról, hogy az uniós csatlakozás előtt alig nyolc hónappal mit remélhet a gazdaság, miben bízhatnak a vállalkozók. Milyen kormányzati (vagy éppen ellenzéki) tervek születtek az aggasztóan romló versenyképesség megállítására, elégségesek-e az eddigi erőfeszítések a külföldi befektetők visszacsábítására. Egyre több a bizonytalanság a tekintetben is, hogy a csatlakozás első évében Magyarország valóban kedvezményezettje lehet-e az uniós forrásoknak, avagy felkészületlensége miatt nettó befizetői szerepre kényszerül. A pénzek befogadására alkalmas intézményrendszer és a szakképzett államigazgatás hiánya, a közigazgatási reform elhúzódása mind-mind olyan összetevő, amely az utóbbi státusba lökhet bennünket.

A politika gerjesztette közbeszéd azonban nem ezekre a kérdésekre összpontosít. A konjunktúra-politizálás a népszerűségi indexek pillanatnyi alakulásán méri eredményességét. Az aktuális mérce a jövő nyári európai parlamenti választások kimenetele. Ám könnyen lehet, ezen szavazások igazi tétje az lesz majd, hogy a választók hány százalékát sikerül még egyáltalán az urnákhoz csábítani. Az átlagember ugyanis, amikor a nómenklatúráról hall, egyre inkább hajlamos a politikai elit egészét érteni alatta.

Ajánlott videó

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
Olvasói sztorik